Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1902-08-14 / 33. szám
2 készen levők megkereszteltettek s részesültek az úri szent vacsorában. Maga Webster azt mondja, hogy soha se volt érdekesebb jelenetnek a szemtanúja és soha sem vett örömteljesebb szertartásban részt, mint ez. Kilencen voltak a megtértek, de mind igaz követői a Jézusnak s első közöttükj'a vak apostol. Chang nem volt tökéletes ember. Szeretett járni-kelni, de mindenütt, ahová ment, a Jézusról prédikált. Független volt s a saját felfogása szerint dolgozott. Pekingben megtanulta a vakok számára föltalált irást és olvasást és pedig rövid három hónap alatt. Ekkor olvasni kezdte a bibliát a köréje csoportosult sokaságnak. Lassan-lassan az egész uj-szövetséget megtanulta s fejezetről-fejezetre, versről versre idézni tudta. Hangja hajlékony, gyönge hang volt. Sebesen beszélt a lelkesiiltségben. Sokan, nagyon sokan tértek általa a Krisztushoz. 1892-ben egyik tartományban 170-en keresztelkedtek meg a pogányok közül s ezek közül mondotta egy azt az emlékezetes nyilatkozatot: “Ha Chang meg nem vakul, mi ma se látunk!” S nehányan azok közül, kik ma Khina vallásos életében szerepet játszanak, az ö tanítványai valának saz ö ajkairól hallották legelőször a Krisztus evangyeliumát. A boxerek 1900-ik évi fellázadásakor Chang is elfogatott. Megkötözve vitték ki a templomból s iszonyú kínzások között kényszeritették a pogány istenek imádására. Chang uarsai közül többen elbuktak, de Chang megállóit a hitben s kijelentette, hogy csak az egy élő, igaz Is tent imádja! —Bánd meg bűneidet! — kiáltottak a lázadók. —Megbántam már! —Úgy hát hiszel újra Buddhában? —Nem, én a Jézus Krisztusban hiszek! S még ajkán volt az égbe szálló ének, mikor fejét levágták s testét darabokra tépte a felbőszült sokaság. Szeretjük-e mi olyan igazán a Jézust, mint Chang, az újabb kornak egyik apostola?! Angolból: Szónyi Sándor. Vasárnapi iskola. A szent sátor. II. Mózes 40 r. 1—13 v. Menjetek bé az ö kapuin hálaadással, az ö pitvarába dicsérettel (100. Zsolt. 4. v.) A szent sátor megépítésére vonatkozó utasítás a 35 r. -ben van feljegyezve. Az ur tervei szerint készült. A zsidók hite szerint minden földi dolognak mennyben van a mintája, igy megvolt a szent sátoré, majd a templomé és Jeruzsálemé is. Az építést olyan emberek vezették, kiket betöltött isten az ö leikével, bölcseséggel, értelemmel és tudománynyal minden mesterségben.” Az építéshez szükséges különféle anyagot a nép gyűjtötte össze, mint önkéntes adományokat az ur szolgálatára. Végre be kellett töltetnie e sátornak az Ur dicsőségével, hogy lakozzék e hajlékban. S az izraeliták mindent ez isteni világításban láttak. Ö volt az ideigtartó és a lelki áldás kútfeje s lett életük végcélja. Az ö akarata szabott irányt életük legkicsinyebb mozzanatának is, hogy Isten gyermekei legyenek s hirdessék minden népek előtt az isteni és emberi akarat közti legszebb megegyezést. A szent sátornak három része volt: a vászontakar jvai fedett főrészek: a szent hely és a szentek szentje. A szent helyen volt: a füstölő áldozat, az égő oltár, a szent kenyeres asztal és a gyertyatartó. A szentek szente 15 láb hosszú s ugyanolyan széles volt. Egyedüli bútorzata volt a frigyláda. A harmadik rész volt a fedetlen gyülekezeti sátor. Itt volt elhelyezve az égő áldozati oltár. Az első hónap első napján kellett felállítani a gyülekezet sátorát. Ez volt a zsidó újév. Természetesen uj korszakot nyitott meg a nép vallási életében. Mint egy kézzel fogható pecsét igazolta a szent sátor, hogy az Ur jelen van népe közt. Ez vethetett véget a bálványozásnak. Első legfontosabb alkatrésze az Ur sátorának: a' frigyláda. A szentek szentében gondosan elrejtve a kiváncsi szemek elöl a függönyök által. Ebben volt elhelyezve a törvény két kötáblája. Ezek isten akaratáról tettek bizonyságot, de bizonyságot tettek a nép ellen is, ha megszegte az Ur akaratát. Ott voltak a frigyláda felett a kherubimok, szárnyas alakok arccal lefelé, szárnyaik egymást érintők, ezzel fejezvén ki a Sekinát, azaz “az ur látható jelenlét”-ét. Isten törvénye az első kelléke az istennel való közösségnek. Bűnös ember csak úgy közelíthet hozzá, ha az ur az irgalom székébe ült, ez volt a neve a frigyláda fedelének. Törvény és szeretet, igazság és irgalom: ezt jelképezte a frigyláda. Ez a jel már megszűnt, e helyett ama viszony testet öltött a Jézusban, mivel ö benne békéit meg az isteni igazság és irgalom s ö általa ismerhetjük és tisztelhetjük helyesen menynyei atyánkat. II. A szent hely. Itt állott az urnák szentelt kenyerek asztala és az arany gyertyatartó a füstölgő áldozati oltár mellett. Az asztalra minden szombaton 12 kenyeret helyeztek, jelképezvén ezzel Izrael 12 törzsét. Vonatkozhatott azaz élet megszentelésére. Kifejezése lehetett annak a kenyérnek, mely a mennyből száll alá. Megszakítás nélküli imádság lehetett Isten előtt a mindennapi kenyérért, elösmervén azt, hogy az ur az élet kútfeje. A gyertyatartó szinaranyból volt. A 7 lámpa olajjal megtöltve, egész éjjel égett. A világosság mindig Isten képe mása. Ha az ur megjelenik az emberek közt, nagy fény jár előtte, dicsősége megközelíthetetlen. A gyertyatartók jelképezték; hogy mi legyünk Isten lelkének edényei s mint ama gyertyák , a világ világossága. A füstölgő áldozati oltár jelképezi az imádságot, melynek fel kell szállani Isten jelenléte elé a szentek szentébe. A gyülekezet sátorában volt az égö áldozati oltár és a mosdó, itt mosódtak a papok, mielőtt az oltárhoz vagy a szenthelyre járultak. A keresztyén pedig azt mondja: “Teremts tiszta szivet Ur isten ón bennem és az igaz lelket újítsd meg én bennem.” Csak igy lehet az Urat lélekben és igazságban tisztelni. Testben, szívben, lélekben tisztáknak kell lennünk, hogy kedvet találjon áldozatunk az Ur előtt. Az égő áldozati oltár jelképezte, hogy az ember magát teljesen az Urnák áldozza. Az égő áldozatból semmi sem maradt meg sem a papnak, sem a népnek., így kell nekünk magunkat teljesen az ur szolgálatára szentelni, aztán já rulhatunk közelebb a szentélyhez, vagy egyenesen a szentek szentéhez, hogy meglássuk istent, az ö szent tiában, a Jézus Krisztusban. Az égő áldozati oltár a nép számára volt, azaz miután a Krisztus áldozati halála eltörölte az áldozatokat: minden egves keresztyén tagja a királyi papságnak, hogy a jó illattétel — az imádság és a tiszta életfolytatás áldozatát bemutassa az urnák. Legyünk hát élő tagjai ama szent népnek, királyi papságnak, mely az Ur törvényében gyönyörködik éjjel és nappal. Virág István, A pánszlávok győztek! A Kossuth szobor nem fogja Cleveland város főterét díszíteni. Ezt határozta Cleveland város tanácsa. És ez a határozat az adott körülmények között a pánszlávok gyözedelmét jelenti a magyarok felett. Bár mint csűrjük-csavarjuk is a dolgot, ez az igazság! Cleveland város tanácsa nem respektálta a város első emberének, a polgármesternek nyilatkozatát, cserbe hagyta a közmunkák igazgatóját akkor, a mikor az engedély kibocsátása után hosszú idő múlva s épen akkor veszi észre a városi ügyész az engedély törvénytelenségét, a mikor a pánszlávok fészkelödni kezdettek. De ez a tanács nem tartja tiszteletben Kossuth emlékét sem, mikor az ö szobrával szemben, a mely bármelyik városnak díszére válnék: olyan szűkkeblűén viselkedik s most épen a tizenkettedik órában: akkor, mikor az ellenség támad, nem azok TÁRCA. SiLTJL. Kő kőre hull, mint sűrű zápor: Toborzékol a vad harag! lm, itt vérszomjas, gyilkos tábor: Amott szelíd, vérző alak! lm itt mint fölvert tenger árja: Dühöng a nép.... kőért siet.... Amott fölzeng István imája: ‘•Atyám! - bocsáss meg nékiek..!” A hős mártír kiadja lelkét.... A gyilkos nép őrjöng vadul. . A földön vérfolt — mártír emlék — Saul csak nézi szótlanul.... Majd mint a tigris, mely vért szagol: Szilaj haraggal ront elő.... A csendes házakba behatol Könyörtelen a nyers erő! Oh szegény, szegény keresztyének! Űznek, mit véreb a vadat; Mint kis mécsláng elhal az élet; Kődarabok súlya alatt! — Föllobog a máglyáknak lángja, Fénye perzselőn messze süt.... Véres kereszt a mártírt várja Jeruzsálemben mindenütt! A vérszomjas nép: bosszús átok! — Vér foly az utón, útfélén.... A szenvedély kap újra lángot, A hol csak Saul megjelen! Szól, zug dühöngve: "Rajta, rajta!” Dúló viharként jár elől.... S tábora; — mint az ég haragja — A védtelen életre tör! Oh Jézus! ki neved kimondja! Oh, kit Szentlélek lelkesit....! Legyen szabados, legyen szolga: Érzi sokin gyötrelmeit! A börtönök már telve vannak; Benne: férjek, nők, gyermekek! •8 vérző korbácsot bárha kapnak, Büszkén viselik a sebet!.... Elcsendesült már Jeruzsálem .. A gyilkoló vad kéz pihen; Buzgó ima Istenhez száll fel: Sötét börtönök mélyiben! Csendes minden.. de forr a lélek S a szenvedély megszilajul.... Hol, hol vannak még keresztyének? —Damaskus felé megy Saul! Szilaj haraggal tör előre.... Bosszút liheg, arca komor.... Merőn szegzi szemét a földre, Mint kit lelki vád ostromol.... Előtte tán István alakja, A mint szelid imátrebeg? Előtte tán a nép haragja: A kő, a vér.... máglya, kereszt? Damaskusban halálra készen Keresztyének, apostolok! De mily csoda! — A kéklő égen Szem vakító fény fellobog! Az izmos kar ijját leejti S erőtlenül a porba hull.... Az égd szó vádlólag zengi: Ö O O “Miért kergetsz.... Saul.... Saul?” S a földön fekvő bűnös ember Az égi hangra fölriad! Remegő, szorongó kebellel. Félve kérdi: “Ki vagy. ... ki vagy? Én a Jézus, a kit te kergetsz!” —Oh mond, Uram, hogy mit tegyek?” ••Kelj fel, kelj fel!” aztán felelnek A vadként Űzött emberek. Damaskusban halálra készen, —Mikép hőslelkü bajnokok — Várják Sault.. . .várják már régen Kisebb, nagyobb apostolok. De mily csoda. A bosszús ember Jézus Krisztusról prédikál. Nem törődik véres kereszttel: Nem fél ő is meghalni már. Eltűnt szemének vak homálya. S bár vér foly utón, útfélén, S bár kigyul, ég, füstöl a máglya, S bár vérfolt van a köveken: Nem, nem rettenti. — szólni bátor. Szava dördül, .. zeng, hat, hevít; Nő, növekszik a kicsiny tábor; Az Eszme él, gyújt, lelkesit.... Nő, növekszik, úgy mint a csermely, Mint a szikra, ha lángra gyűl. Hol bosszút lihegve zug az ember: Ott prédikál bátran Saul. Kő kőre hull, mint sűrű zápor .... Toborzékol a vad harag, lm, itt vérszomjas, gyilkos tábor: Amott Saul: — a hős alak. lm, itt mint fölvert tengerárja Dühöng a nép.... harcra siet. . Amott fölzeng Saul imája; “Atyám, bocsáss meg nékiek .... Nem erőtlen —- soha a lélek — A verejték bár porba hull.... Hol, hol vannak még pogány népek. — Damaskus felé megy Saul. Zajzon Mihály. <3-éplésl^or_ Az “Am. Magy. Ref. Lapjának” eredeti tárcája Irta,: Kassai -S-n.c3.or. Elült a zaj. A marékszedö lányok vidám kacagása az est csöndjében messzire elhallatszó dalolása megszűnt. Még csak a zab van lábon s a hatalmassá fejlődött nyúl is ide szorul, hogy nemsokára csak a kukoricában találjon menedéket. Az érni kezdő bükkönyt is meg-meglimitál-
