Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1902-08-14 / 33. szám
III. évfolyam Bridgeport, Conn.. 1902 Augusztus 14-én 33. szám. Felelős szerkesztő: KALiÄSSÄT bridgeporti ref. lelkész. A lap szellemi részét illető minden közlemény az ő címére: Cor. Howard Ave. & Pine Street, Bridgeport, Conn, küldendő. EDITOR: t. -S.le:z:. ZECa.la.ssa.3r, Pastor of the Hungarian Ref. Church, Cor. Howard Ave. & Pine st. Bridgeport. r (Hungarian=American Reformed Sentinel.) FIGYELEM! ZE^öm.-a.u.üratarsals:: KUTHY ZOLTÁN new-yorki) , és C lelkészek VIRÁG ISTV- N trentoni ref. ) Az előfizetési pénzek, cim változások s mindennemű a lapot illető jelentések a szerkesztő címére küldendők. Cor. Howard Ave. & Pine Street, BricLgreport, Conn. 2^'Eeg'jelen. -m.íreden csötörteü^ön. Előfizetési ár eg^/- érrre: -S.meri'isá'ba, $2. rL£a,g-3rarország-ra, $2.50. Az Amerikai flagyar Ref. Egyesületnek hivatalos lapja. A lap tiszta jövedelme amerikai magyar ref. egyházi célokra fordittatik. Published every Thursday by the “liiHioii Sentinel hév Coif Cor. Howard Ave. & Pine st., Bridgeport, Conn. ENTERED AT THE POST OFFICE AT BRIDGEPORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER. szövetség. Hogy a Magyarországból kikerült kálvinisták között, legyenek azok akármilyen nemzetiségűek is: a magyar hazának ellenségei támadjanak szinte képtelenség . De mégis igaz. Nem a népről áll ez általában, hanem némely üzletemberekről, kik csak ön haszonlesésből, magam ntoga- j tásból vallásosak. Fájdalom, hogy ezek befolyásolják az egyes telepek lakóit s a nemzetiségi jelszavak hangoztatása mellett a saját hiúságukat és önzésüket elégítik ki. Jól tudják azt-a “tót kálvinista szövetség” vezérei, hogy nekik az “Amerikai Magyar Református Sző- j vétség “-ben helyök van. Azt is tudják, hogy ők, mint édes testvérek velünk együtt működhetnének s ve- j lünk együtt működve nagyobb eredményt érnének el. Azt is tudják, hogy az ö kívánságaiknak megfelelöleg alapszabályaink tót nyelvre is le vannak fordítva: de ők elszakadtak tőlünk. Külön szervezkedtek. Ám legyen! Amerikában szabadság vagyon. Lehet mindenki az, a mi neki te. szik, oda állhat, a hova akar s ha hívőkre talál, alapíthat uj vallást is. Kiki alakíthat olyan egyletet, a minő tetszik; még csak az alapszabályt se kell a miniszter elé jóváhagyás végett felterjeszteni. De ha már egy egyház kebeléből származunk, ha eddig egyek voltunk a hitben: miért ne lehetnénk egyek a szeretetlen is. A tót ajkú kálvinisták szövetsége se akar mást, mint mi: a tagtársaknak olyan, a milyen segélyezését. De mintán kevesen, alig 250-en vannak, természetes, hogy a mit adnak, csak alamizsna. A mi egyesületünk ma már 650 dollárt ad az elhunyt tagok után. Oly segítség ez, a mely megnyugvást adhat a jövőre nézve szeretteink elvesztésekor is s árváink s özvegyeinkszeméből legalább egy időre letörli a könnyeket. Felvetjük tehát a kérdést: nem lehetne-e a két egy célú, egy vallásu bár külön nyelvű szövetkezetét egyesíteni! Mi azt hiszsztik, hogy igen! Csakhogy mind a két fél részéről egy kis engedékenység kell hozzá, a melyet azonban mindkettő a nélkül meghozhat, hogy jogait csorbítaná! Miután az elválasztó kapocs a nyelv: ezt a különbséget kellene meg szüntetnünk s nem látok abban semmi nehézséget, ha a jó egyetértés kedvéért, vagy beszéljünk világosan, azért, hogy tót ajkú testvéreinket kiszakítsuk a pánszlávizmus karmai közül, alapszabályaink 3 §.ába beszúrnék- tót nyelvű osztályok képviselői tót nyelven is hozzászólhatnak a tárgyhoz. Az alapszabályt már kiadtuk tót nyelven, adtunk alkalmat tót ajkú osztályok alakitásár: most már tovább is kell mennünk! A ki elolvasta e szövetség peckvillei gyűléséről szóló tudósítást: az lehetetlen, hogy meg ne döbbenjen: ha szivében még van egy szemernyi érzés! Akárcsak egy cseh gyűlésről szóló tudósítást olvasnánk. A gyűlésen a tót hymnust éneklik az isten házában, Rovnianeknek köszönetét szavaznak, mint a tót nemzetiségi eszme lovagjának. Ezt teszik a Rákócy és Bercsényi hűséges katonái és ezt teszik azok, a kik a magyar kálvinista egyháznak a tagjai! Itt az idő a cselekvésre! A cselekvés pedig egyesületünk ama tagjaira várakozik, a kik azokon a helyeken laknak, a hol már vannak e szövetségnek osztályai. Meg kell értetnünk ezekkel az osztályokkal akár együttesen, akár egyenként, hogy nekik velünk együtt kell harcolniok. velünk együtt kell küzdeniük. Ök gyengébbek, mi szerető szívvel nyújtjuk oda a testvéri jobbot. Fogadják el. Nem kívánunk mást, csak az Egyesület kebelébe ne hozzanak nemzetiségi aspirátiókat. Minden ilyen dolog üres álomkép Amerika szabad földjén! y—r. Egy apostol az ujatm Mait. A Szentlélek folytonosan munkálkodik. Munkálkodása nagyon sok téren kitetszik. A keresztyéni szeretet, dacára annak a romlottságnak, a melyet a világ felmutat: soha sem ) munkálkodott hathatósabban, mint napjainkban. A keresztyéni munkálkodás nemcsak az egyes egyházakj ban, hanem a pogányok között is I roppant áldozatok árán elég szép si- 1 kerrel folyik. Az ember szivét igaz gyönyörűség tölti el, a mikor err 31 a munkáról olvas és sokszor szinte I megdöbbent, hogy mi alig vessünk I csak egy parányi részt is ebben a munkában. Ha ezeket a munkálko- I dásokat olvassuk, a melyeket az e- J gyes amerikai protestáns felekezetek végeznek Khinában, Japánban, Dél nntM-ikában, Afrikában s Alaska indiánjai között: egészen elszomomdunk, mert a magyar ref. egyház. a mely vau olyan erős, van oly hatalmas, mint akármelyik ezek közül a felekezetek közül: még saját fiaival sem törődik s idegen nép —de I igazi atyák és testvérek kezéből — kell segítséget elfogadnunk. I A Szentlélek munkálkodásának I tanúbizonysága annak a férfiúnak j élete is, a kiről az alábbiakban szólam akarok. Idegen volt, a messze Ázsiában működött: de mégis közel áll minden igaz keresztyén ember szivéhez. Tizenhat évvel ezelőtt egy szegény rongyos és vak ember érkezett a moukdeni presbyteriánus kórházba. Moukden Mandsuriának a fővárosa. A szegény koldus neve Chang volt. Nem volt semmi foglalkozása s azt a kevés pénzt, a mit a koldulással öszsze gyűjtött, mindig eljátszotta. A korház tele volt s Changnak már nem jutott hely. De olyan szivre hatóan tudott kérni! Elmondta, hogy több mint száz mértföldröl jön, hogy szemei kigyógyittassanak; elelbeszélte, hogy az utón ki is rabolták s nincs pénze arra sem, hogy egy éjszakai szállást kifizethessen. Végre is megesett rajta a kórház gondnokának a szive s valahogy szorítottak neki egy helyet a kórház egyik szobájában. ■ És ez a szegény, vak koldus az isteni kegyelem munkálkodása folytán Mandsuriának leghíresebb evangyelistájává lett. Élettörténete és halála abban a kis könyvben van leírva, a melyet lnglis lelkész készített E könyv alapján beszéljük el az alább következőket. * Chang a missiói kórházba való bejutása után egy hónapig maradt itt. Ez alatt az idő alatt egészsége megja vült s a szeme világát is visszanyerte annyira, hogy habár nehezen is, de mégis legalább az utat láthatta. De ez alatt az idő alatt örvendetes üzenetet vett az égből: az evangyeli umot megismerte s a Jézus szolgálatába szegődött. Érdekesen Írja le Webster lelkész Changgal való találkozását: “1886 junius havában találkoztam a vak Changgal. Azért jött hozzám, hogy megkereszteljem. Szemeinek orvoslása végett volt a kórházban és itt hallotta legelőször az evangyeliomot; itt hallott legelőször Jézusról is, apianazarethi Mesterről, ki vére hullásával szerzett örök üdvöt a földön élő emberiségnek, a ki a vakoknak szemük világát visszaadta s a foglyoknak szabadulást hirdetett s az nr jó kedvének esztendejét prédikálta. A vak ember szivét meghatották a Jézus csoda dolgai s kívánsága az lett, hogy bár csak ö is a Jé! zus tanítványai közé számíttatnék s I egy léimé az ö megváltottál közül. I E reggelen nagyon buzgón imádko j zott azért, hogy bárcsak megmosatuékaz ö bűneitől. Azt hitte, hogy ha megkeresztelkedik, ezt el is fogja érni. De miután ilyen felfogása volt a keresztyénségröl: én visszautasítottam. Még nem ismerte eléggé a keresztyénséget s mi is nagyon keveset tudtunk ö róla. Elküldtem azért s tanácsoltam neki, hogy menjen haza és beszélje el honfitársai előtt az üzenetet, a mit hallott. Megmondtam neki, hogy majd felkeresem öt i szülőfalujában s majd akkor meglátom, akarja-e még Jézust követni, vagy nem. Olyan csalódottnak látszott, hogy már majd magbántani előbbi szavaimat, de úgy véltem, hogy ha tényleg igaz elhatározás él szivében: ez a halasztás által csak erősödni fog. Mi előtt eltávozott volna, nehány könyvet adtam neki s megáldottam. Haza ment s szülötte földjén a vak ember, mint apostol járt faluról-falura és mindenütt bizonyságot tett a Jézusról.” Mikor elhagyta a kórházat, egy olyan operációnak vetette alá magát, a mely a khinaiaknál majdnem álta lános szokás. Tüt szuratott a szemébe, a minek folytán teljesen megvakult. A keresztyének s fökép Webster lelkész örömmel hallotta, hogy minő munkát végez Chang. Bejárta azért ezeket a helyeket. Nehány lyen szép eredményét látta az ö mun kálkodásának s egy városban Mr. Li egy keresztyén pap elbeszélte neki, hogy Chang mit cselekedett. Elmondta, mint járt faluról falura s beszélt a Jézusról s arról a boldogságról, melyet érez, mint a Jézus kővetője. Felkereste azok házait, akik befogadták öt s estenként, kint a mezőkön, az erdőkben százaknak prédikált. Először mindenki nevetett rajta. Sokan bolordnak gondolták: de a gúnyolódás nem riasztotta vissza. Bátran haladt előre s végre is buzgósága és szavainak bensösége megragadta a népet. Voltak már követői, de voltak ellenségei is. Nehányan áldották, nehányan pedig át kot szórtak reá s az egész tartományban hire futott ennek az eseménynek. Hét-hét után mult. Chang prédikált, imádkozott és énekelt s hirdette, hogy Jézus az istennek fia. Mikor Webster a Chang falujához ért, már sok olyan egyént talált, a kiknek szivét Chang beszéde már elkészité az ige befogadására. De Chang nem volt otthol. Mikor azonban meghallotta, hogy a lelkész meg érkezett, azonnal haza felé indult. A találkozás megható volt. Chang először nem akarta hinni, hogy a lelkész eljött utána. Egy ideig habozva állott az ajtóban, majd mikor meggyőződött róla, hogy Webster ott van: arcán égi fény sugárzott, szemeiből künyek hullottak alá és nagy megindulással mondá: “Oh lelkész ur, ön megígérte s én mindig hittem, hogy el fog jönni!” Boldogeste volt ez. Egész este nem szűnt meg a kérdezösködés. Chang és más khinaiak mindig találtak valami kérdezni valót egész éjfélig, a mikor Chang kifejtette a keresztyénség elönyeit a Confucianismus felett. Másnap nagyon sokan jöttek össze a Webster lakóhelyén s miután a szükséges vizsgálat megtartatott, a.
