Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1902-07-24 / 30. szám
2 im, hanem tettel! Sok picinyke viz csepp tengert is betölt...............Mi is azt keressük, hogy Egyesületünk végleges kiépítésében megteremtsük a jövőnket igazitó nem egyetlen, hanem egyik, szintén alkalmas tényezőt. Értsük meg egvmást! Béke velünk! V. I. Az angol koronázás. Abból az alkalomból, hogy az angol király koronázása a betegség miatt elmaradt s jövő hó közepe táján leend megtartva, közöljük a “Vasárnapi Ujság”-nak alábbi igen érdekes cikkét, a melyben sok a tanulságos dolog. * A mitől már rég óta tartottak, a mit aggódva adogattak szájról szájra már hónapok óta, az most bekövetkezett: VII Edward angol király súlyos betegsége miatt el kellett halasztani az e hét utolsó napjaira kitűzött koronázást. Az ünnepi öröm helyet, a melyre készültek, aggódó elszomorodás fogta el az angol népet, a mely hamar felismerte alig másfél év óta uralkodó királyában az uralkodói erényeket s most remény és félelem váltakozása közben veszi körül betegágyát. A külföldi fejedelmi vendégek, a kik csaknem mind ott voltak már Londonban, a várt fényes ünnepélyek helyett szomorúan kénytelenek haza menni; a balsors nem engedte, hogy részt vehessenek az angol nemzet örömében. A koronázás elhalasztása a hozzá fűződő érzelmi tényezőkön kiviil anyagilag is nagy csapás a londoni népre, a mely az ünnepélyekre és a városba tóduló temérdek idegen fo gadására s ellátására, a látványosságokra óriási befektetéseket tett s ezek legnagyobb része most kárba vész. A megilletödés és fájdalom első idejében azonban ezek a szempontok,-mind háttérbe szorultak a király személye iránti részvét mögött. A koronázás nagyszerű előkészületei nemcsak a látványosság utáni köznapi vágyon alapultak, — van mélyebb jelentőségük is: a hatvan év óta felhalmozódott és folyton fokozódott nemzeti önérzet, a történelmi hatalom tudata kereste bennük a nyilvánulás módját. Az egész föld kerekségén nincs egy államnak sem olyan fővárosa, mint London, s az j egész föld kerekségén nincs nép, a melynek nemzeti érzése oly óriási J földterületeket foglalna be, s melv i mégis annyira ragaszkodnék otthonához, mint az angol. Ami a gyarl mati gazdagság, uralkodói öntudat, | ipari és technikai vívmány Viktória I királynő hosszú uralkodása alatt a j szigetbirodalomban felhalmozódod, I a mit a nemzet a délafrikai háború I kemény megpróbáltatásaiból tanulj ságul merített, az mind nyilvánulni ! akart a koronázási ünnep pompájá- I ban. A háború által az anyaországhoz szorosabban csatlakozott gyarmatok mind elküldötték az együvé ! tartozás érzésének tanúságául képviselőiket s most az anyaország népével egyesülnek a fájdalom, a részvét és aggódás érzésében. A koronázással kapcsolatos ünne pélyekre megtettek már minden elő, készületeket. A főváros már is díszbe öltözve várta a nagy ünnepnapot, mindenütt, a hol a koronázási menet elvonulandó volt, állványok emelkedtek a gyönyörködni és lelkesedni vágyó közönség százezrei számára. A W estminster-templomban megtartották a tulajdonképeni koronázás főpróbáját, a király pedig a Buckingham-palotában látszólag jó egészségben fogadta a külföldi fejedelmi vendégeket. Két nap választotta el csak attól, hogy homlokát érintse Canterbury érseke Szent Edward koronájával, a mikor állapota egyszerre oly roszra fordult. A koronázás részletei is a legapróbbakig meg voltak már állapítva, részint az ősi hagyományos szokások, részint pedig Viktória királynő 1838-ban tartott koronázása alapján. A szertartás e tervezete érdekesen jellemzi az angol viszonyokat s ezen szempontból érdeklődéssel fogadhatja az olvasó az alábbi részleteket.-* A förendezés, a koronázási elüké-TÁRCA. JEL rL3ráir_ Az “Am. Magy..Ref. Lapjának” eredeti tárcája. Irta,: Hassal Ar.lcr. Megszoktam Amerikát. A szabadág, egyenlőség, testvériség hazáját legszokni könnyű annak, a kinek síkét hasonló érzelmek lelkesítik, 'etszik nekem, hogy az ember szaadon, a nélkül, hogy a társadalmi orlátok lekötnék, érvényesítheti az stentöl reá bízott talentumokat. Á losta kocsis ftu nagyobb tényezővé álhatik a világ történetében, mint királyi házak sarjadékai. Tetszik .ekem, hógv itt mindenki a táskáiban hordja jövendő nagyságának , Marshall botját. Szeretem Ameri:át, mert itt érvényesül igazán az raber, bár a vén Europa szétforgásoló eszméi már itt is kezdik meguntam a régi határokat, a jogi eyenlöség sehol sem olyan teljes, aint itt, hol igazán ismerik e szónak rtelmét “polgár.” Nincs sem szolja sem szabados. Bár igaz, hogy un saját tőkéjének hizlalására törekvő tőkepénzes és munkás. De a munkás, ha önérzetes s saját jogait megőrizni tudó, uralkodhatik a töke felett is. A baj csak az, hogy a munkásnak a legnagyobb ellensége a saját munkás társa. Szeretem Amerikát azért is, mert látom mint működik itt a testvériség lelke. A gazdagok, kik azt hiszik, hogy csak sáfárai a reájuk bízott vagyonnak, tárt karokkal siet! nek a szegénység, a nyomorúság enyhítésére. Nincs, az a valamire való város; a hol kórház, árvaház, menhely, kisdedóvoda, cseléd és munkás elhelyező intézet ne volna, jholazu. n. “society” tagjai adnak | egymásnak találkát s igyekeznek j versenyezni a szeretetben. Szeretem Amerikát azért is, mert | népe szereti a templomot s megbecsüli a tudományt. Minden városban számtalan templom, a templomok mellett vasárnapi iskolák, ezekben könyvtárak törekednek a világosság terjesztésére. Iskolázási rendszere s a kölcsön könyvtárak systemája minden európainak a képzelmét felül múlja, annál inkább a mienket szegény magyarokét, kik még ma is azt hisszük, hogy okosnak íenni a gazdagok kiváltsága. szüleiek megtétele s az ünnepi szertartások vezetése ősi idők óta a föj marsallnak, Norfolk hercegnek joga és kötelessége, a kinek hatáskörébe | tartozik a részvételre jogosultak megjelölése, a rang és elsőbbségi kér dések eldöntése; a cliszöltönyöket és jelmezeket is bemutatják neKi s ha kifogást talál bennük, e szerint módositandók. Ö jelöli ki a helyeket azok számára, a kikiiek joguk van a Westminster apátságban a tulajdonképeni koronázásnál jelen lenni, a mi nem csekély feladat, mert bár az óriási templomban nyolc, ezer ember fér el, a hely mégis nagyon szűk s legy-egv személynek legfeljebb ha 16 [ négyszög hüvelyknvi tér jut. Az ud- I var tagjain és a külföldi udvarok képviselőin kiviil a diplomácia, a parlament két háza, az arisztokrácia férliai és hölgyei, a katonai és politikai hatóságok fejei s a gyarmatok képviselői nyeritek ide bebocsáttatást, csupa olyanok, a kiknek vagy a születés vagy a hivatali állás ad erre előjogot. Rajtuk kiviil még a Westminster iskolájának növendékei tartanak-számot ^ belépésre, a kiknek féltékenyen őrzött százados kiváltsága, hogy ök éneklik, a mikor a király kíséretével a templomba lép, az üdvözlő éneket. Ekkora s rangjára, előjogaira ilyj féltékeny kö zönséget zavar nélkül elhelyezni nem kis fáradság s természetes, hogy a a koronázás napján a szertartás be fejezéséig nem lehet a ' templom gót ivei alatt semmi egyéb egyházi- szertartást tartani. E nap 'reggelétől estig a norfolki herceg, j a ki pedig katholikus, korlátlan ur a templom minden helyisége feletti. Ezért az an goi újságok sokat tárgyalták mostanában, hogy a reformáció óta ez az első eset An diában arm, hogy protestáns templom katholikus ember fenhatósága alá volt kerülendő. Maga a koronázás főbb részleteiben a következőkép folyik le: A király és királyné kíséretükkel a Buckingham-palotábóll indulnak a Westminster apátságba, melybe a közönség éljenzése s az iskolás fiuk éneke közben vonulnak be. Az oltár elé érve a királyi pár letérdel és iÉs még is, még is, bar látom az Egyesült Államok nagyságát, hatalmát, bár ismerem azokat! az erőket, a melyekben nagysága gyökeredzik: még is igy nyáron szinte , legyözhetlenül száll reám a hon vá^y. Hiába járom be a mezöt, hiába állok meg a tenger partnál, eszemet, gondolatomat, érzéseimet teljesen leköti az a vágy, hogy egyszer lássam még szülötte földem arany kalásszal ékes rónaságait! Az erdőkben itt nem zeng madár í ének! A mezőn nincs virágillat; méh zümmögés nem tölti be a léget. A ' Székfii virág parányi tányérjából csak himport vihetne haza, de mézet nem. A merre a szem eltekinthet, mindenütt krumpli és hagyma föld. S ezek között változatosság okáért egy-egy kukorica tábla is zöldelik. Szép sorban van vetve s géppel kapálják, de azért nem hoz gnnyi ál-i dást, mint a mi hajdani “felés” kukoricánk! Minő más otthon az élet; nyáron! Mintha csak kicserélték volna Magyarország arculatát. A felvidékről a tótok megérkeznek a szokott helyekre. A vetés munkája a magyarok-é sok helyen, az aratás a tótok mádkozik. Ezután a canterbury-i é sek a világ négy tája felé fordulva, mindenfelé kikiáltja: —Uraim, ime bemutatom a királyt e birodalom kétségtelen királyát. E- zért ti mind, a kik eljöttetek e napon tiszteletére, elismeritek-e öt? A felhívásra a közönség a “God save the King” (Isten óvd a királyt) j eléneklésével felel. A király érre az oltár elé lép és letérdelve ennek lépcsőjén, arany oltár teritöt és egy font aranyat ajánl fel. Litánia s az anglikán szertartásu úrvacsora első része, majd rövid beszéd következik ezután, mire az ér sek a király felé fordulva kérdezi: I Le akarja e tenni felséged az esküt? —Akarom, —szól a felelet. —Ünnepélyesen megigéri-e és eskü szik-e, hogy Nagy-Britannia egye 1 sült királyságinak s az ezekhez tartozó országoknak népét a parlament megállapított szabályai, törvényei és szokásai szerint fogja kormányozni? —Ünnepélyesen megígérem. —Hatalma szerint, minden itéleté- I ben a törvényt és igazságot akarja-e irgalmassággal érvényesíteni? —Akarom. —Akarja-e minden hatalmával fen tartani Isten törvényeit, az Uj-Szövetség igaz tanítását s a törvényesen elismert protestáns reformált egyhá | zat? —Mindezt megígérem. Ezzel a király az oltárhoz lép s a biblira téve jobb kezét, mondja: “A mi dolgokat az imént megígértem, meg fogom tartani. Isten engem úgy segéljen.” Megcsókolva a bibliát, aláirja az eskü-okiratot s aztán imádkozásba merül, mialatt az énekkar a “Jövel Szentlélek Úristen” kezdetű zsoltárt énekli. (Folyt, és vége köv.) II r |j boldog a magyar, ha nem küld |U M pénzt haza. Kiss Emil és 11 Lili társa, 15S Suffolk street a magyarság legkedveltebb pénzküldö irodája. írjon borítékért. szakmája. Vannak azonban helyek és uradalmak, a hol a tótok nem kapnak szerződést. Itt jobban kedvelik a “kövesdi matyókat,” vagya “felső borsodiakat” és a “gömöri” kaszásokat. De legyen bár minő a munkás, tény, hogy élénkséget hoz a faluba. Nálunk két nagy uradalom volt. Ide tót be nem tette a lábát, a matyó is messzebb ment. Hozzánk a “Velezdiek” jártak. Évröl-évre, mint a gólyák, ugyanazok; úgy, hogy mikor később husvét alkalmára! legátusok voltam hála fejében, mert sok szolgálatot tettem nekik, annyi “suszter tallérom” gyűlt össze, hogy alig bírtam Putnokon elhelyezni, bár akadtak erős segítő társak. Valami nagyszerű tudomány az aratás. Ezt csak az tudja, a ki tényleg próbálta is! Az arató gazdák, az ispán urammal megtekintik a vetést. A szemle ideje a “Szent János nap” előtti vasárnap. Meglimitálják az egyes darab földeket s itt-ott egy kis vita is támad, de az ispán ur szava döntő, ü tudja s ha nem tudja, az ö kára. Némely fiatal ispán azonban tanulhat az öreg arató gazdáktól. I
