Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1902-07-24 / 30. szám
Hl. évfolyam. 30. szám. Felelős szerkesztő: 3Á1TDOE bridgeporti ref. lelkész, j A lap szellemi részét illető mindeu közié-, mény az ő cimére: (lor. Howard Ave. & Pine Street, Bridgeport, Conn, küldendő. EDITOR: lEüetr. JPLlez-z. BBala-ssa.y, Pastor of the Hungarian Ref. Church, Cor. Howard Ave. & Pine st. Bridgeport. Bridgeport. Conn.. 1902 Julius 24-én ZMZJS-O-'ST -ZL.'tt (Iiungarian=American Reformed Sentinel.) I FIGYELEM! B’cxsa-u.iELlra.tá.rsa.lc: KUTHY ZOLTÁN new-yorki 1 és v lelkészek VIRÁG ISTV- N trentoni ref. ) Az előfizetési pénzek, cím változások s mindennemű a lapot illető jelentések a szerkesztő cimére küldendők. Cor. Howard Ave. & Pine Street, Bridgeport, Conn. IL^eg'jelen. zr2.In_d.en. csöt őrt ölr ön. Előfizetési ár eay érrre: -S-merilsá/toa $2. BzCa-g-^arországtra. $2.50. Az Amerikai Hagyar Ref. Egyesületnek hivatalos lapja. A lap tiszta jövedelme amerilcai magyar ref. egyli ázi célodra fordittatilc. Published every Thursday by the Cor. Howard Ave. & Pine st., Bridgeport, Conn. ENTERED AT THE POST OFFICE AT BRIDGEPORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER. EiiQáiKeaés sp levél felen. Levelet kaptam. Messze földről érkezett. Olyan helyről, a hol azok. a kik hiveink velünk egyek a hitben reményben és szeretetben, csak olykor-olykor, esetről esetre részesülnek az ige hallgatásának áldásaiban. A levélíróját nem ismerem személyesen, bár vele már több tárgyban ér tekeztem levélileg. A levélbeli érintkezés is, főként pedig a legutolsó levele: teljee bizonyságot nynjt nekem s másoknak is arra nézve, hogy az illető az amerikai magyar reformá tusságnak egyik tevékeny és buzgó tagja. Szereti az egyházat s ennek intézményeiért tesz, buzgólkodik, s sokszor az áldoztöktúl sem riad viszsza, sőt még az sem csüggeszti el, ha itt-ott felhangzik a gúnynak és hálátlanságnak a szava. Ö nem embereknek, de Istennek kíván tetszeni. Szóban forgó levele megdöbbentő, keserű igazságokat hoz a felszínre. Kérdésbe teszi, hogy szervezett gyülekezeteinkben miért nem talál nak nagyobb pártfogásra egyházi intézményeink, egyesületünk és lapunk: Csak egy pillantást kell vetnünk Egyesületünk kalauzára, azonnal el kell ismernünk e kérdésnek jogos voltát. Ma van tiz református gyülekezetünk és pedig 1. Cleveland, hol egyesületünk tagjainak a létszáma 114, a mennyi három évvel ezelőtt volt. * 2. Pittsburgban, hol 91-en tartoznak egyesületünkhöz. 3. South Norwalkon nincs is osztályunk. 4. Bridgeportban csak 51 tagunk van. (Itt a kalauz kimutatása hibás.) 5. New Yorkban a két osztálynál összesen 70-en pártfogolják egyesületünket. 6. Trentonban két osztályunk is van, de a két osztályban is csak 3 tag van, holott egykor 50-nél is többen valának. 7. Phoenixville 46 tagjával szép példát mutat, mert ez kicsiny gyülekezet. 8. Joknstownban csak 29 tag van. de lehetne háromszor annyi is. 9. Toledoban egyesületünk erős. Itt osztályunk 62 tagból áll. 10. South Chicagóban 34-en tartoznak egyesületünkhöz. Vagyis szervezett gyülekezeteink kebeléből csak 528 an tartoznak egye sületünkhoz. Ha ide veszszük a presbyteriánus egyház fenhatósága alatt álló Kingston -Wilkesbarre egyházat s valamint azt a vidéket, a mely Hámborszky lelkész ur gondozása alatt áll, úgy ez a szám még’118-cal emelkedik. De még ekkor is az úgynevezett vidék lesz túlsúlyban. Első tekintetre a felületes szemlélő kész az Ítélettel, hogy szervezett gyülekezeteink tagjai nem eléggé buzgók! De álljunk meg csak egy pillanatra, vizsgáljuk meg a körülményeket s akkor, ha láttunk, higyjünk! Egyesületünk múlt évi konvencióján Egyesületünk akkori főjegyzője érintette ezt a tárgyat évi jelentésében. E jelentés felolvasása után elmondtam észrevételeimet s ide vonatkozó kárhoztató, elítélő megjegyzést kihagyattam, mert szervezett gyülekezeteink tagjaira olyan sok iránt\ ban támaszkodunk, hogy sokszor ezeknek mindenegyes tagja erejét is meghaladó áldozatot hoz egyháza javára. Az egyliázfentartás gondja mellé jönnek azok az áldozattételek, a melyeket vidéki testvéreink is meghoznak, különféle jótékony célokra való adakozások. Ezek mind engesztelő, de korántsem mentő körülmények. A legtöbb olyan helyen, a hol egyesületünknek osztályai vannak, időnként tartott isteni tiszteletek alkalmával csaknem minden egyes testvérünk teljesiti egyházias kötelességét s áldozikaz Urnák oltárára. S ha az ilyen helyek« n alakult egyesületi osztályokat, pl. Homestead, Monongahela City, South Bend, meg tekintjük, bizony el kell ismernünk, hogy szervezett gyülekezeteinkben az egyesület élete iránt nagyobb buzgóság is nyilvánulhatna. Mert az eltagadhatlan tény, hogy népünk a templomok körül csoportosul. Ott vannak nagyobb számban a hol már szervezett gyülekezeteink vannak. Első sorban azért mi lelkészek tegyünk meg minden lehetőt arra néz ve, hogy hiveink belépjenek egyesületünkbe. Másodsorban a tagok igyekezze nek arra, hogy munka közben, talán még akkor is, ha vidámság száll házaikba, testvéreiket intsék, figyelmeztessék ez irányú kötelességeikre. Ne gyalázzuk a más e nemű intézményeket. Nincs arra semmi szükség, hogy ezt mond juk egyedül idvezitönek, de mutassuk fel előnyeit s utaljunk arra is, hogy nekünk t.lsö sorban is ezt kell pártfogolnunk, mint a melynek lobogóján ez a jel szó is fel van Írva: Istenért ! íme szervezett gyülekezeteink vezérei, olyan helyről jön a figyelmeztető szó, a honnan nem is vártuk. A vidék reánk függeszti tekintetét, reánk figyel, példáinkat akarja látni. Igyekezzünk arra, hogy példaadók legyenek szervezett egyházaink egyházi intézményeink pártfogásában is. Minél hatalmasabb osztályaink lesznek, annál nagyobb lesz a vonzó erő a vidéken is s minél erősebb lesz egyesületi életünk, annál nagyobb befolyást gyakorolhat egyházainkra is. A gyengéket segítheti. Újakat szervezhet, ha az idő teljessége elérkezik. Adja Isten, hogy ez minél előbb bekövetkezzék. *• * * Az illető levélíró kérdést intéz hozzánk arra nézve is, hogy minő pártfogásban részesül lapunk a nagyobb magyar kolóniák részéről. Clevelandé e helyen az elsőség, hol igen szép számú rendes előfizetőink vannak s nagyobb kolóniáinkban lakó testvéreink közül többen buzgó és Ilii támogatóink. De ebben az irányban sok a kíván ni való! Pedig közeledik az idő, a mikor lapunk olvasói száma után fogják megítélni a magyar ref. közönség minőségét. Mennyiségét már tudjuk de a minőség égé ízen más dolog. Szeptemberben a Publication Board előtt jelentést kell tennem lapunk pártfogóinak számáról. Bizony fáj - dalmat fog az nekem okozni, ha azt kell jelentenem, hogy az 50 ezer főnyi magyar reformátusnak egy parányi százaléka áll zászlónk alatt. Ez nem az én szégyenem lesz! Az angol ember azt tartja, hogy az embert olvasmányai után lehet megítélni. Nincs az az angol ref. család, vagy egyes ember, a kinek asztalán két vagy három vallásos lap ne volna. Mert a vallásos lapok azok, a melyek kiegészítik a templomi tanítást s nálunk, a mi körülményeink között pedig egyenesen azt pótolják száz és száz helyen! Atyámfiái férfiak! Halljátok meg kérő szavunkat! Küldjétek be ismerőseitek, barátaitok címét! Igyekezzetek csak egy-egy előfizetőt szerezni, hogy igy bátran, felemelt fővel tehessek mellettetek tanúbizonyságot. Minél többen leszünk a zászló alatt, lapunk annál nagyobb, annál jutányosabb áru lehet s annál inkább teljesíthetjük egyházaink iránt is kötelességeinket. Ne hallgassatok az árulókra s rágalmazókra. Lapunk élni és virágozni fog ! KalasS-oy Sándor. LEGYÜNK JIlÉLTÉYIiSflK. Az í;Amerikai Magyar Népszava’’ “A Szövetség napja” cimü túláradt vezércikkében ázt állítja, hogy az amerikai magyarság jövője szorosan össze van forrva a Bridgeporti Szövetség jövőjével s hogy ez aj'Szövetség kétségtelenül az egyetlen tényezővé fog válni, mely a magyarságnak a nemzetiségek tömkelegében tekintélyt szerez, anyagi jóvoltunkat előmozdítja ós a mellett a magyar nemzeti eszmét itt Amerikában ápolja. Ez ál Utast vegyük két részre s az utolsó felére azt mondhatjuk, hogy bár igy lenne, de az első felére csak az a válaszunk: ne legyünk elfogultak. Mert nem az egyetlen tényező ám a szövetség, a melytől függ a magyarság jövője. Nem szólva most a róni. kath. szövetségről; talán az Amerikai Magyar Ref. Egyesület a maga 1400 tagjával nem kicsinyelhetö annyira, hogy a “Népszava” a Szövetségnek, és csak ennek Ígérjen jövőt? A Ref. Egyesület tagjainak száma egy év alatt ide s tova megkétszereződött. Tehát életképes. Ugyanazt a jótékonyságot gyakorolja, mint a másik szövetség s nem áll kizárólag egy felekezet szolgálatában, mert eddig is szem előtt tartá s ezután sem téveszti szeme elöl ama célját, a mi címében is kifejezésre talál: hogy “magyar.” Ez az egy szó többre kötelez s szebb jövő zálogát rejti magában az Amerikai Magyar Ref. Egyesület felöl, mintsem azt az itteni magyar sajtó egyszerűen csak agyon hallgassa, vagy épen agyon beszélje. A magyarságra váró kulturális feladatokat nem csupán a Bridgeporti Szövetség utján valósíthatjuk meg. Hogy magyarnak megtartsuk a magyart itt Amerikában: olyan nehéz feladat, a mi teljesen meg nem oldható. Mert a következő nemzedék már szívesebben beszél angolul, mint anya nyelvén. Tanítjuk, tanítsuk is a gyermekeket, hogy Írjanak, olvassanak s helyesen beszéljenek magyarul. De fontosabb ennél az, hogy a most itt szereplő magyarság jusson teljes tudtára annak, mit tesz a költő eme mondása: “magyar vagyok, magyarnak születtem.” Pedig hányán vannak itt künn, a kik csak “biznisz”-bői magyarok, s ezek közül még többen vezérszerepet is visznek, hogy hol ? nem tartozik e cikkecske keretébe. A fentiek után én is csak azt mondom, hogy némnljon el közöttünk minden kicsinyes vetélkedés, hogy megadjuk az amerikai magyarságnak, a mely rész t. i. számot vet saját és családja jövőjével s nem feledkezik meg magyar voltáról sem, — a kedvező alkalmat —a testvéries egyetértésben, békességes életben arra, hogy a jelenben jót tegyen, a jövőre nézve építsen. Mert a “Népszava” cikkírója semmibe sem látszik venni a magyar ref. lelkészek által fentartott magyar iskolákat, mert ezek nem lehetnének a Szövetség iskolái, mert a református egyházak és a Ref. Egyesület körében működnek. Nera szóval ura-
