Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-06-26 / 26. szám

«V % ill. évfolyam. Felelős szerkesztő: KilLiLSSAT sA-asrioo^ bridgeporti ref. lelkész. A lap szellemi részét illető minden közle­mény az ő címére: Cor. Howard Ave. & Pine Street, Bridgeport, Conn, küldendő. EDITOR: Eerr. .SLlerr. I2ra.la.ssa.3r, Pastor of the Hungarian Ref. Church, Cor. Howard Ave. & Pine st. Bridgeport. Bridgeport, Conn.. 1902 Jnnins 26-án. 26. szám. AMEEIKüI MÜG-TiLE (liungarian=American Reformed Sentinel.) FIGYELEM ! Eöm-azrlsa.társad: KUTHY ZOLTÁN new vorki) , és (lelkészek VIRÁG ISTV^ N trentoni ref. ) Az előfizetési pénzek, cim változások s mindennemű a lapot illető jelentések a szerkesztő címére küldendők. Cor. Howard Ave. & Pine Street, Bridgeport, Conn. üivdleg'jelen, minden, csö­­t őrt ölnöm. Előfizetési ár érrre: -Zi-merürá/toa, $2. :l^ca-gr3ra.rországxa, $2.50. Az Amerikai Hagyar Ref. Egyesületnek hivatalos lapja. A lap tiszta jövedelme amerikai magyar ref. egyházi célokra for dittatik. Published every Thursday by the IVMHiCl Ml! Misii ClM,” Cor. Howard Ave. & Pine st., Bridgeport, Conn* ENTERED AT THE POST OFFICE AT BRIDGEPORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER. Templom szeiitelési eg"sr3n.ézl Toeezéd.. Irta és Johnstownban 1901} Junius 15 én elmon dotta: ICalassay Sándor. Alapige: Zsolt. LXXXIV: ‘2—6. (Folyt, és vége.) A kérészt.yénség az erkölcsi tiszta­ság vallása. Mindazok a parancsola­tok és törvények, a melyek a keresz­tyén vallásnak alapigazságait képe­zik, hatalmasan befolytak arra, hogy a világ kiemelkedjék az erkölcsi sü­­lyedtségböl s az ember magától eldo­bott legfelségesebb tulajdonságát, — az Istennek képét — az erkölcsi tisz­taság által szerezze vissza. Csak egy pillantás erre a korra, s azonnal a legnagyobb szomorúság­gal kell meggyőződnünk arról, hogy az egész világ alá volt súly ed ve er­kölcsileg s ez az erkölcstelenség o­­lyan törvényeket teremtett s olyan szokásokat hozott életbe, a melyek a bűnt fel magasztalták s a hibát, a vétket erénynek mondották. Rómában épen úgy, mint a zsidó főpap palotájában, arcul vereték a tiszta erkölcs s töviskoronát hordo zott az igazság s rongyokba öltözött az erény. Oh hát nem megdöbbentő dolog-e az, hogy maga a papság még arra is kész, hogy Jehovát megcsalja? Nem elszomorító jelensége az, hogy azok, a kik magukat elsőknek állították, s a templom közepén melléket verve kevélykedtek vallásosságukkal: a­­zok a legromlottabbak voltak erköl­csileg. De hát lehet e ez ott másként a hol minden a betű, a lélek, a szel­tem semmi? Lehet-e ez ott másként, a hol még Dávid király is elkívánta volt a szegénynek nőstény bárány­­káját?! Oh-az ilyenek, bár szüntelen a templomban lakoznak is, nem fog­ják magukat boldogoknak érezni s rájuk nézve nem lesz ez a hely az ur­nák törnica! A Mózesnek adott tiz parancsolat nagyobb része erkölcsi törvényekből áll. De azokat a zsidó nép nem ab­ban az értelemben fogta fel és ma­gyarázta, mint a Jézus. Oh minő nagy különbség van a rideg törvény s a törvény szelleme közt. Olvassa el bárki a Máté ev. 5-ik részében a tör­vénynek magyarázatát: azonnal meg fog győződni arról, hogy miben áll a tiszta erkölcsiség. A Jézusnak ezen törvény magya­­rázahi adja meg az igaz gondolkozó keresztyénnek az utat az örök élet­re. Nekünk, a kik a Jézus Krisztus­ban igazán hiszünk, nem szabad az­zal megelégednünk, hogy a mi igaz­ságaink olyanok legyenek, mint az írástudók és a farizeusok igazsága volt, mert “ha a mi igazságunk fel-S jebb nem bövölködik az Írástudók éz farizeusok igazságainál, semmiké­pen nem mehetünk be a mennyek­nek országába.’" Előttünk van a törvény, az igaz­ság nincs elrejtve tölünk. Rajtunk áll, hogy azt betöltsük s ezt megta­láljuk. De fájdalom, az emberiség ma is gyakorta eltávozik a törvénytől s az igazságot nem is keresi. Sokan meg­­elégesznek azzal, hogy ök a világ e­­lött becsületes, tisztességes emberek­nek vannak elismerve: és ha nem öl­nek, ha nem lopnak, azt hiszik, a törvényt már betöltötték, s mint az evangvéliomi gazdag ifjú, azt kérde­zik: micsoda fogyatkozás vagyon még bennem? Testvéreim! Ennek a világnak nin­csen más baja, csak az, hogy a ke­resztyének még ma is a Mózes fejé­vel gondolkoznak s a Krisztus által támasztott világosságot meglátni nem akarják. x Ha ez a világosság töltené be egész életünket, lehető volna-e az, hogy ha bár kívánkozunk az ttr házának tornácai után, még se lakozunk ab­ban igazán? Lehető volna-e az, hogy az igazság, az erény, a békesség he­lyett az igazságtalanság, az erkölcs­telenség viszály, egyenetlenség virá­gozzék a keresztyén társadalomban. Mert ezek virágoznak ma is! Keresed az igazságot: a saját fe­jed tör xl be. Védelmére kelsz az erénynek: jó lesz, ha őrültnek nem mond a világ. Azt prédikálod, hogy legyen bé­kesség a földön s uralkodjék az em­berek között a szeretet: könnyen ke­reszt lehet a jutalmad. Az emberiség ma is, mint a Jézus korában, élni akar s azt hiszi, hogy hivatása csak annyi, hogy a föld ö­­römeiböl, gyönyörűségeiből minél több részt vegyen magának. Ezért j fut a gazdag, ezért hullajt véres ve-! rés verejtéket a szegény. Pedig ha j a gazdag belátná, hogy ha az isten! öt sokkal áldotta meg, sok köteles- j séget is rótt rá: úgy nem nyomná el j a szegényt, az igazságot juttatná di- j adatra s védője lenne az erénynek; s| ha a szegény felemelkednék arra a ! magaslatra, a melyre a gazdag kapu-j jában fetrengö Lázár felemelkedett, j úgy nem volna nehéz az élet terhei-! nek hordozása. Nem csodálom én, testvéreim, hogy sokan nem akarják megérteni: hogy csak az lakozik az urnák házá­ban, a ki erkölcsi tisztaságban él, a ki a Jézus törvényeit igazán betölti: mert az erkölcsi tisztaság: a világ él­veinek a megtagadása s a Jézus tör­vényeinek a betöltése pedig önma-1 gunk megalázása. Ti az urnák házában óhajtatok la­lakozni szüntelen. A mit óhajtotta­tok, megtörtént, a miért küzdötte­tek, ime megvalósult. Áll ime az ur­nák háza közöttetek is. Van egy haj lékotok, hol örömetek nagyobbá lesz hol a fájdalom óráiban hullajthatjá­­tok könnyeiteket Oh maradjon meg nálatok az ur házának szeretete min­denkoron s legyen ez nyilvánvaló a ti életetek erkölcsi tisztaságából. II. Egész életünk akkor lesz olyan, mintha mindig az isten házában la­koznánk, ha az istent féljük. Az isten félelem keresztyén érte­lemben nem azt teszi, hogy retteg­jünk attól a hatalmasságtól, ki a vi­lágot teremtette, fentartja és igaz gat ja. Az igazi isten félelem nem más, mint fiúi szeretet az isten iránt, ki nekünk a Jézusban atyánkká lett. Jézusban és Jézus által leomlottak azok a válaszfalak, a melyek az em­bert istentől elválasztották és tőle tá vol tartották. Nem erős, bosszúálló isten a mi istenünk, hanem szerető édes atya, ki a bűnbe esett emberi­ség megváltására elküldé egyszülött fiát, hogy minden valaki hiszen ö benne, eine veszszen, hanem örök életet vegyen. Mily szép, magasztos tanítása ez a keresztyénségnek! Isten atya! Hal­lod ezt szegény, szerencsétlen ember társam, ki már-már elcsüggedsz az élet keresztjeinek a hordozásában? És ha hallod, nem érzed-e, mint nö­vekszik meg bátorságod. Hiszen az ur van veled. Ö segit, elesni nem en ged. Isten atya, halljátok-e ezt ti, kiket bn, bánat ostromol, kiknek szemeitek már elfogyatkozának a könyhullatás miatt? Isten atya, hall játok-e ezt, özvegyek, árvák, elha­gyottak és üldözöttek s halljátok-e ti, kik örültök a hamisságnak és a bűnnek útját elhagyni nem tudjá­tok! Oh halljátok meg, értsétek meg, Testvéreim mindnyájan, hogy az Is­ten atya. Ne féljetek s ne remegje­tek! Kell-e nagyobb bizonyság nektek, mint e hajlék!? Ki volt az, a ki dia­dalra juttatta törekvéseiteket; ki volt az, a ki megihlette sziveteket s azt cselekedte, hogy magasra szár­nyaljon abban az áldozatkészség, a keresztyéni buzgóság s hitetek erős kőszikláján épüljön fel ez a ház, a mely bizonyság a mellett, hogy ti az istent félitek. Veszedelmes felhők tornyosulták egyházi életünk egére. Egyfelől a közönyösségnek, a szabadosságnak, másfelől az istentagadásnak, a teljes vallástalanságnak sötét felhői ezek. Sokan azt hiszik, hogy mivel itt külső kényszer alatt nem állanak, nincs semmi szükségek arra, hogy istent imádják s vallásosságuknak áldozatkészségük által adjanak kife­jezést. Sokan pedig abban a téves véle­ményben vannak, hogy a keresztyén ség eszméi, törvényei és igazságai nem elégíthetik ki az emberi szivet s a helyett, 1 hogy előmozdítanák az emberiség javulását: megbénítják az ember akarat erejét s bilincseket vernek az emberrel vele született szabadságra s ezért tagadják a ke resztyóni igazságokat s eldobják ma­guktól a vallást s megtagadják az istent is. Szánalomra méltó, szegény terem tések! A régi kor látni nem tudott, ti pedig nem akartok! Uralkodni akartok az egész világ felett s önmagatok felett nem vagy tok képesek uralmat gyakorolni. Hát hiábavalóság, a lelki dolgokkal való könyelmü játék lett volna az, a mit az 1900 éves keresztyénség tett az emberiséggel!? Oh nem! , . Nyissátok fel a világtörténet lap jait s látni fogjátok, hoijy a kérész tyénséggel, az istenfélelemmel közel gett el a hajnal s igy jutott el azem bér arra az útra, a melyen megtalál hatja lelki üdvét, boldogságát. A keresztyénség felszabaditá az embe riséget a bűn és halál hatalma alól s a hivő, istenfélő keresztyén az, a ki a teljes boldogságot már itt megta­lálja, mert lakozik az urnák torná­cában s öt dicséri szüntelen. A hitetlenek, az istentagadók, a közönyösök örök rettegésben élnek. Látják, hogy minden, a mi született, meg is hal. Ez a mi őket rettegteti s lelkök e miatt nem talál nyugalmat, soha. Lehet, hogy ti hozzátok is eljön nek, vagy már itt is vannak azok, a kik gvalázzák a vallást, s magasztal ják a világot; lehet, hogy ti is szén védték vagy fogtok szenvedni gúnyt s keserűséget azért, mert ti az istent félitek, talán az is meg fog történni, mert az ember esendő, hogy néme lyek szégyenleni fogják az Isten há­­záriak a szeretetét s az önzés megtom pitja szivében a jótékonyságot s az ur oltárán való áldozást; de erre a boldog, örömteljes órára, ennek em ­lékére kérlek titeket, hogy hitetek ne fogyatkozzék meg soha s az ur há zában való lakozástok legyen nyil­vánvalóvá mindenek előtt a ti isten iránt való félelmetekből. * Testvéreim! Ünnepi beszédem vé gére jutottam. Bárha szavaim, me­lyekkel e szép alkalomból támadt gondolataimat kifejeztem, termé­keny talajra hullottak volna. Bárha az a buzgóság, a mely ezt - Isten dicsőségére emelte na meg soha s az a szer, a tiszta erkölcsiségnek lemnek hajlékot épített koznék meg ti ben net“’

Next

/
Thumbnails
Contents