Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-06-19 / 25. szám

2

ga volt száz aranyon. “ Ö magánszor- t galmon tanulta: “nagy munkával 1 tettem reá szert“ — irja — “és még- í is jobban kívánnám tudni a szent 1 írást. ‘ t De nem úgy, a mint Kereszt- 1 úri tanította, nehány verset kivéve, hanem az egész szeutirást olvasva: 1 “legjobb mód erre, ha minél többet olvassuk a szentirást: akkor, ha a rész es vers számára nem is emléke- . zik az ember, mégis rátalál.” ;

Keresztúri halála után keveset tanult iskolában. 1657-ben a lengyelországi és tatár miatt való veszedelem az iskolákat is megzavarta. Azután is a sok háború miatt csak úgy lézengtek a tanulók. Ö is fürjészett, nyargalódzott a keresdi jószágon.

II. Rákóczy György a lengyel háború után a töröktől üldöztetik. Az országba is két párt küzd: a Rákócy pártja és a Barcsayé. Rákócy halála után Kemény János. Ekkor Bethlen Miklós még csak gyermek volt. Ha a Rákócy pártja volt valahol győzedelmes, akkor is jól volt valamelyik Rákócy párti atyafiánál, ha a török jött nagy erővel, akkor is szabadon járhatott, mert atyja azon a párton volt.

Míg ezek a küzdelmek folytak, neki csak annyi bánatja volt, hogy valami szép nyelű csákánynyal büszkélkedvén, elvette tőle azt egy katona.

Maros Vásárhelyt pedig kancellistának tevők. “Rettenetes sokat Írattak vele. Jut eszébe“ irja “egy óriásforma, nagy, testes, erős ember va la a törökök tiszte: azt mondta, legyenek hivek Barcsayhoz, másként azt nyerik, hogy a kemence nagyobb lesz a háznál. “Nevetve beszélték,— teszi hozzá később, — ‘ ‘akkor azt a napkeleti mondást, de bizony keserves magyarázatja volt a sok égett faluban felálló sütökemeuce.”

II. Rákócy összeszedte .minden erejét, és nagy küzdelemmel küzdött Barcsay ellen. Szeben alatt küzdve hallja édes anyja Lorántffy Zsuzsánna halálát. Mikor Barcsaynak beüzeni, ez is megdöbben: hiszen az özvegy fejedelemné nevelte. De'mégis folytatja a küzdelmet jóltevöje üa ellen. Fenesnól II. Rákócy Gy. elesik. Haldokolva v,szik haza. Halála után Kemény János áll pártja élére, a német császártól segittetve; de a török győz és I. Apaffy Mihályt ülteti a fejedelmi székbe.

Bethlen Miklós mig ezek történtek, vadászgatott, olvasott: “még vadászó napjainak estéin is, kivált a bibliát“ irja- Ezektt fűzi ehez később: “Hány poéta rhetor van, kit az iskolába felettébb is megtanítanak s még sem elég, hanem Ovidius kell, de arte amandi, Catullus, de Ezsaiás, szent Pál stb. az egész biblia sunt peregrina (idegenek.) A philosophiát a füles Zsóíia és a theologiát az atheolágia. Az tanulná-é jól az istent és annak igéjét, a kit már az ördög elioglalt.” Az iskola a hibás: “tövisbe való vetés az egész.“

“Mivel nehezebb Mózesből: in prin . cipio creavit deus coelum et terram, mint Ovidiusból: in nova fort animus mutatás discere formás? mindenik 35 betű és 7 szó. Nem evangélikus : ember szájába való pedig ama biblia : olvasást tiltó vallásnak a szava: nem l gyermek vagy leány, vagy asszony i ember kezébe való a biblia: mert másif'mond Mózes sok helyeken és . Pál apostol Timoteust arról dicséri . és inti, hogy anyja, nagyanyja az . igaz hitben volt (ez pedig biblia olva. sás nélkül nem lehet.)

“Tanuljátok szeretni az olvasást- ifjúság. Mit csináljunk? Kártyázzunk- vagy igyunk, hazudjunk, trágárkod- junk, vagy meg rosszabbat is köves- i síink: nem jobb volna-e annál egy- szép hisztérikus, politikus vagy get ograükus, vagy valami szép fabulás,

> tréfás, mulatságos könyvolvasás, sin- ce peccato (vétek nélkül) előmenetel i és gyönyörködés.” Fö pedig a bib- lia. ✓

t 1661 ben külföldi akadémiára ment Barcsayt “kitudá“ Kemény a fejede • lemségböl és az életből is. Erről küld t követeket Bécsbe, ezekkel Indul el 3 Bethlen Miklós is passzussal, 750 a- ranynyal, Csernátoni Pál ephorus- sál és az atyja szép instructiójával,- melyben egyik nóta bene volt: hogy s sem valami tisztátalan életre vete- i medjen, inkább házasodjon meg.

Bécsbe atyjáért nagy pártfogói vol

TÁRCA.

_EL legfá/tuLS.Mintha csak ott lennék a kollégium nagy auditóriumában a “legatio fogás” rendkiviil fontos aktusán.

Kedves olvasóm, ha nemednél, vagy más körülményeknél fogva nem volt részed a kollégiumi cipóban, a mely tudvalevőleg minden pékkészitmények közt a legizletesebb, — nekem legalább azóta sem esett kenyér soha jobban — s következőleg a legátusi intézményről sincsenek gyakorlati ismereteid;—kérlek néhány száz ifjú ember s legalább tizannyi szép leány nevében, hitelt ne adj a szaklapok némely vaskalapos nagytiszteletü cikkezüjének, a kik szerint a legátus nem egyéb egy többé-kevésbé éretlen ifjú embernél, a ki ünnep napján néhány forintért — néhány egyházi beszéd elmondása végett —egyik másik faluba kikutyagol.

Nem kedves olvasóm, ne adj hitelt e nagy tiszteletű uraknak, kik szintén voltak ugyan legátusok s csak

azért bosszankodnak, hogy azok már többé nem lehetnek.

Kérdezd meg inkább azokat a kedves szép falusi kisasszonykákat, a kik előtt a legátus fogglma három - négy boldog vidámsággal eltöltött nap örökké vissza mosolygó emlékével azonos.

A kik a karácsony és husvétközti napok első felét a karácsonyi volt, második felét a húsvéti leendő legátusról beszélgetik el.

Látnád csak, hogy a szünidőre hazaérkező kis tanulókat nénjeik vallatják a következő ünnep legátusának minden apróbb körülményeiről. Természetesen a kérdöpoutok legfontosabb ja, ha váljon tud-e táncolni ? És ha a kis nebuló válasza kedvező-, minden, öcsék közt ö a legszerencsésebb öcs, ki talán még az nap részesül egy romlásnak indult betottes üveg tartalma felső feléből.

A kántorék Észtere szeszélyes kis pisze orrát ilyenkor fentebb hordja; mert hisz a legátus rendesen az ö vendégük, legalább háló vendégük; mert hiszen nappalát a lányos patronusok tizfelé is elrabolják.

Kántor Eszter biztos felvilágosításokat ad a legátus garde-robjának titka

tak, Szelepcsinyi a pápista püspök is sokszor hívta ebédre, de azt irja róla, hogy minden nap részeg volt.

Bécsböl Heidelbergába ment, 1662 májusig itt tanult.

Heidelbergából Utreehtbe utazott. Itt esztendőnél tovább lakott. Egy özvegy asszonynál volt szállások, két szobájok volt. Az egyikben Ö, a másikban Csernátoni lakott. Azt irja, hogy sok hideget szenvedtek, mert a ház is gyenge volt, de fa helyett valami csudálatos égni szokott földdel, turfával kellett tüzelniök. Ott “törfnek” hívták, igen sebes tüze van de nagy bűze nincsen, hanem csak mind lángba, hamuba, füstbe mégyen.

Ennél az özvegy asszonynál volt a kosztjuk is, kinek két leánya volt: Hadviga a nagyobb, a kisebb Sára. Hadviga mind csak olvasott szentirást és imádkozott; Sára viselte gond ját az egész háznak. Ö vásárolt, főzött, mosott, bizony sok dolga volt; magunk mondottuk meg mindig, hogy mit főzzön, igazán jól vásárlót! s felirta igazán, számot vetett minden héten; nekünk olyan jó magyarmódra főzte az étket, mert a sok magyar diák már megtanította volt; de rék speciálékra nem vágytunk, az er szény sem bocsátott“ irja önéletírásában. Rendes táplálékok voltak: tehenhus, berbécshus petrezselyemmel káposztával, murokkal, paszternákkal, néha birsalmával is, rizskása tej ben, pecsenye, saláta, hal, lazac, stockfis, hering, platajc( vadréce, tengeri nyúl, disznóhus. “Forró cipóban a szép irósvaj nyersen igen jó volt. A vaj és sajt bö és olcsó volt. Kenyerek háromféle volt: franciazsemle, olyan mint az erdélyi szép fehér cipó, de ez drága volt, csak irósvajhoz vették. A második a rendes kenyér. A harmadik rendbéli a rozskenyér volt, olyan szinii, mind a szedertes fekete posztó, nehéz, mint a só, tömött, mint a szappan. Apró szeletekre fűrészelik és úgy eszik: “valami sebes, savanyu izit éreztem, — irja — de soha reá nem szokott. Ott a jó módúak is eszik.

Tanult is. Még Virginiát (muzsikát) is kezdte tanulni. De csak 20 frt

iról.Ruhája viseltes-é nagyon? Fehér hemüjéböl kiindulva a legátus anyja ‘ ‘Székelyszőttes’ ’ -&> vagy végzett föld birtokos asszony 1

A legátus társadalmi műveltségi fokának megítélésére hivatott bíróság fóruma a nagytiszteletü asszony, a lelkésznek érdemekben megöszült s általánosan tisztelt hitestársa. Ün 1 nép szombatján estve a legátus renj desen az ö jól megrakott asztalának j vendége. S lia az ünnepi követnek ö ; megadta az, elismerést,a községi diplomatia többi tényezői előtt a kérdés rendezve van.

No de messzi távoztam a nagy auditóriumból, a hol éppen most döntenek azon nem kis horderejű ügyben, hogy a boldog ifjak közül a szélrózsa minden irányában ki hová menjen ?

A legátióknak különböző körülmények számításba vételével egész börzei árfolyamot állapit mega diák közvélemény. Mert hát ugyan nagyon természetes, hogy Nagy-Tinód az ö 80 krjával és vasutsával az első legátio, melyet karácsonyban maga a kontra szokott “kifogni;” no de már, hogy a második legátió Füzes-Tárkány vagy Tálfalva-é ? atkára lett belőle. Egy falka német, francia és miféle nótát “curante, allem ande, sarabande” tanult, de egyiknek se tudta elméjével, szájával nótáját. “Csak pengettem—irja— dongattam a kóták szerint a hitvány Virginiát, de annak izi, sem bűzi nem volt; ha zsoltárt tanultam volna rajta verni, ma is jó virginiás volnék.”

(Folyt, köv.)

Vasárnapi iskola.

Apostolok oszlása.

Apóst. Cselek. 8. r. 3—17 v.

Azok eloszolván, széjjel járnak va la, az isten beszédét hirdetvén. (8. r_

4. v.)

Az volt a feladatok, hogy legyenek az Urnák bizonyságtételei Jeruzsálemben, Júdeábán, Samariában, s a földnek végső határáig. (1. r. 8. v.)

Az egyház korai története szerint főleg Jeruzsálemre szorítkozott az ö missiói tevékenységök. Az opostolok előtt nem volt előre biztosan megállapított munkaterv, hanem azért az örök isteni terv részeseivé váltak. Csodás, emberek előtt titokzatos utakon végezte el az Ur az ö tanácsát Kivezető az apostolokat Jeruzsálemből, mígnem szétoszlottak Judea és Samaria más-más vidékeire. Isten szétküldött egy nehányat, hogy sokakat összegyüjtsön. Három fajta emberrel találkozunk e bibliai szakaszban, s ezek az akkori és mai keresztyén életnyilvánulás 3 különböző életmódját képviselik: Saul pusztítja. Filep építgeti, Simeon pedig ámítja az egyházat.

Az egyházat pusztító. Saulról azt mondja a 3-ik v., hogy pusztítja vala az egyházat, minden házakba bémenvén, férfiakat és nőket erővel hány vala tömlöcbe.

A tanúbizonyságok pedig az ö felső ruháikat lerakták vala lábainál. (7.

r. 58. v.)

Tehát fokozatosan erőszakos üldözője lett a keresztyéneknek. Talán az István vértana vére hullása szitottta fel ennyire. Arról igyekezett önmagát megcáfolni, mintha ama

tói függ, hogy esős é az idő vagy' sem; mert e körülmény az első 42 írtjával az utóbbi 35 írtjával és vasutjával szemben urias büszkeséggel lökheti hátra; sőt még Borsfalva 30 írtja is megelőzheti azt, ha szép lánya otthon lesz, s igy ünnep másodnapján a szokásos táncestély nem marad el. Tekintetbe jövő körülmény továbbá, hogy a legátusi dij az egyházfi által szedetik-e be; mert ez esetben az igy biztosított 24 írtnak elsősége van ama 29 forint 50 krajcár felett, melyért a legátusnak 45 “látogatást” kell tennie.

' Igaz, hogy Sáros-Boka 8 frtos le gátiója csak a novitiusokra jut rendesen, dacára, hogy a csodaszép papné a városból vitt kisasszony, a ki a városi legelső táncestélyek egyik hires szépsége volt; de e látszólagos előnyt teljesen lerontja az, hogy a szép papné a diákokat inkább élceli, mint sem velük enyelegne s meg aztán diák emlékezet óta Sáros-Bokán kedélyes mulatság sohsem volt. Ugyan azért Hájas Márton novitiust — ki mint utolsó “fogó” kénytelen - ségböl Sáros-Bokára pályázott, bizony senki sem irigylé, Ö maga is bánni kezdé már e merész vállalko-