Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1902-06-19 / 25. szám
vértanú megkövezése bűn lett volna, s a keresztyénségnek igazsága volna. Épen erne lelkiharc indította öt ama heves üldözésre. Ö csak egyike volt a keresztyéneket üldözőknek s a főpapot megnyerték megbízatásuknak. S nemcsak a közös istenitiszteletet zavarták meg, hanem a házakba bémenvéu, onnan erővel elhurcolták tömlőébe a keresztyén férfiakat és nőket. Mennyi igazságtalanság! S mily nagy volt az isteni kegyelem, hogy e legdühösebb üldözőit átváltoztatta a legnagyobb apostollá! Előbb a legnagyobb pusztító, majd a legnagyobb épitö. Csodálatos az isteni kegyelem! Az egyházat építgető. (4—8 v.) Mi alatt némelyek pusztították, mások még nagyobb tevékenységgel terjesz tették az egyházat, eloszolván széjjel járnak vala az isten beszédét hirdetvén. Minden keresztyén egy-egy apostol lett, az üldözés tette őket azzá. Hallgatagok és tétlenek maradtak volna, ha fel nem lázad ellenük Jeruzsálem. Akárcsak azokat a gyülekezeteket látnánk, a melyek kedvező viszonyok közt élvén, igen meg vannak elégedve munkájokkal, önmagukkal s a világgal s igy nem elég tevékeny ik. Egy kis próbáltatás és egy kevés megoszlásból a leghasznosabb tanúságot menthetnék. Ez épitö lenne az egyházra nézve. Saul eszközei voltak a börtön, a lánc, a fegyver és a kö. A keresztyéneknek nem állt hátok megett a főpap, esz közük is csak egy volt: az Isten beszéde; s mégis gyorsabban építettek, minta hogy Saul rombolt. Részletesen van leírva a Filep Samariabeli működése. A zsidóknak nem volt szabad még társalkodói se •a Samaria beliekkel. S megtért zsi -dók elvitték ezek közzé is az evan gyéliomot. A keresztyénség lerombolta a mózesi törvény és a nemzeti szokások által emelt elválasztó falakat. Az egyházban nincs nemzetiség s nincs fajkülönbség. Filep, a 7 dia kon egyike Jeruzsálemben elvégezte -s a vidéken folytatta az evangyélio mi munkát. A sokaság egyenlöképen figyelmes 3iz ö tanításaira, hallván és látván a jeleket, melyeket cselekszik vala. Hallottak és hittek. A Samaria beliek félig zsidók Voltak, mert a Mózes 5 könyve képezte az ö bibliájokat s nem imádtak bálványképeket. Ábrahámtól leszármazottaknak tartották magukat. Sichar lakóinak messiási Ígéret tétetett, mikor Jézus a városban megállapodott; sokan hittek ö benne. Filep munkája előtt igen kedvező tér állott. S miután hittek, megkeresztelkednek vala, mind férfiak, mind n ök. Samariában nagy az öröm, Jeruzsálemben nagy a szomorúság! A papi fejedelmek a keresztyének ellen agyarkodnak, a hithü keresztyének elosztanak. Méltán örvendett Samaria, mert noha pogányok és zsidók leszármazottja, noha csak félbibliája van, mégis többje volt, mint a jeruzsálemi farizeusoknak, mert megtalálta az Urat! Az egyházat ámító. (9—13 v.) Simon a keleten annyira elterjedt ördögűzők egyike volt. Ezek különbö zö ügyes fogásokkal ámulatba varázsolták és rászedték a népet. Úgy akarták büvészetöket bemutatni, mint különös isteni adományt. Az apostol a Krisztust prédikálta, ama Simon mágusz pedig bűvészkedett, nem volt evangyéliom, a mit hirdessen. Nem volt szándéka a népet felvi lágositani, vagy jobbítani: nem is örült ott, a hol a nép szerepelgetett. Próbált csodákat tenni, Filep példáját utánozva, de nem tudött terem teni hitet, reménységet, szeretetet, mint az isten embere. A nép tüstént észrevette a különbséget: ott hagyta a vak vezetőt és hitt Filepnek. Maga Simon is hívövé lett, de ez csak félrevezetés akart lenni, hogy majd keresztyéni életfolytatás nélkül is eredményes legyen büvészete; vissza akarta szerezni az elvesztett vezérszerepet. De Péter leikébe látva, megmondá neki: “Térj meg a te gonoszságodból és kérjed az istent, talán megbocsáttatik néked a teszi vednek gondolatja.” (22 v.) Ha vannak vagy volnának napjainkban is hasonló keresztyének, a kik ama léleknek adományát keresztyéni életfolytatás nélkül akarják bírni, hallják meg most és kövessék az apostol intését, mert Isten meg nem csúfoltathatik, valamit az ember vet, azt aratja. Virág István. mégis kiszámította, hogy ez ajánlat elfogadásával—ha nem is épen megengedett utón -— de igen előnyös kánonjogi üzletet csinál. De hát mi célja volt Oszkár grófnak % Nagyon egyszerű. A szép papné bájainak még Griza kisasszony korában bámulőja volt. Férje nem ismeri, Gáza is már jó részt elfeledte; négy nap hosszú idő, egy kedves kaland; hátha, hátha!......... Ünnep szombatján reggel vasútra ült tehát, legénye kis bőröndjét s kcpottabb fehér ruháiból vivén magával. Szóval igyekezett, inkognitóját szigorúan megőrizni. Az utón mindenek előtt a prédikátiókat akará átnézni. No de egy pár szép növel kerülvén egy kupéba,alig is nézett azokba Pár óra s a vonat Bogár-Csápon az utolsó állomásnál állt meg. Legátusunk kis bőröndjét hirtelen lekapvk, kocsi után nézett, mely öt Sáros-Bokára vinné el. Ilyeni’öl azonban ott szó sem lévén, l MM ii. tel, leiül miéi Gyönyörű nap volt. A lelkem még mindig telve van azokkal a felemelő eszmékkel, a melyeket a mi népünk vallásosságának, áldozat kész buzgóságának a szemlélete támasztott kebelemben. Hát vájjon nem felemelő, nem nagyszerű látvány-é az, a mikor egy nép töredék, az Isten iránti szeretettől lelkesítve, házat épít az Ur nevének imádására? Nem lebilencselö látvány-é az, a mikor az Amerikába szakadt magyarság kiemelkedve a köznapiasságból, levetkőzve a felekezetisséget az Isten nevének imádására rendelt hajlékot átadja a nyilvános használatnak ? Nem megnyugtató érzést támaszthat-é egy egy ilyen esemény arra nézvé is, hogy az amerikai magyarság nem veszett el a magyar fajra nézve sem 1 ! Ezekre a kérdésekre igenlő feleletet adott nekem az a fényes, páratlan szép ünnepély, a mely Johnstownban 1902 Jun. 15-én folyt le. A johnstowni ref. magyarság szeptemberben lesz két éve, hogy egyházzá szervezkedett Tdö Csánfordy Ferenc ösztönzésére, ki mint utazó missionarius Johnstownban tartott lakást. A szervezkedés gyökerei ugyan már mélyen benyúltak az időbe, de a mi eddig csak jámbor óhajtás volt: az 1900-ban valóságra vált. Addig is buzgó, áldozat kész nép lakozott Johnstownban s mi, a kik már régebben ismerjük az amerikai magyarságot s élénk figyelemmel kísérjük a reformátusság élet erének a lüktetését: régtől fogva kijelentettük, hogy egy olyan kolónia, mint Johnstown, úgy felekezeti mint nem zeti szempontból is megérdemli, hogy önálló egyházközséggel s külön temp lommal bírjon. De idők jöttek, idők múltak. Ä ref. egylet a maga kötelességét híven betölté, de hogy a cél eléressék az egyházközségnek kellett megalakulnia. Az egyház község megalakulása után is sokan voltak kétségeskedök, kis liitüek, a kik nem hitték, hogy az uj egyház község célját elérhesse. Ez a kis hitiiség sok ember lelkében lehüté az áldozat készség lángját is, de a buzgó munkások nem csüggedmár azt sem tudá, hogy mi tevő legyen, midőn észre veszi, hogy egy nagy ba jusza börkötényes ember, a' sáros-bokái legátus után tudakozódik. —Én vagyok az atyafi — szólt Oszkár—mivel szolgálhatok ? —Maró Bandi vagyok a sáros-bokái harangozó és csizmadia mester s aztán évtizedek szuroklerakásaitól sötétlö “becsületes tenyerét” a gróf felé nyujtá. Mit tehetett mást, mint hogy különben is keztyüs kezét áldozati bárányként a marcona harangozónak kiszolgáltassa. —Hát legátus ur becses nevét nem közleményezhetné velem ? Oszkár kis habozás után megmondá, hogy ö Hájas Márton s szeretne egy szekeret kapni. — Szekeret ? kórdé csudálkozva Maró Bandi, — talán csak nem beteg, mert még oly legátusra nem emlékszik a ki Bogár-Csáptól Sáros- Bokáig szekeret fogadott volna. Különben is az egész Bogár Csápon csak is egy szekeres ember volt s annak is a lova a végrehajtó kezébe került. 3 tek, mert érezték az Isten lelkének ihletését. Dolgoztak, fáradtak, éjjetnapot egygyé tettek. íme az Ur sikerrel koronázta munkálkodásukat! Nagy munka volt ez. A tevékeny lelkipásztor házról-házra járt, sőt a közel vidéken lakó testvéreket is fel keresve, nagy nehezen összehozta az első ezer dollárt. A második ezer már könnyebben jött. Az ember ugyanis olyan, ha már látja, hogy van a mozgalomnak némi alapja, szívesebben megnyitja a zsebét és szivét egy aránt. A nép buzgóságát látva a mi fentartó egyházunk is megtette a szükséges lépéseket. A nehézsége két, a melyek a dolog fejlődését megakadályozhatták volna: a Board of Home Mission elhárította. A ne hézség nagy volt. Ebben a kis város ban csaknem olyan méreg drága a házhely, mint valami nagy világ városban. Úgy, hogy a templom a házhelylyel és a rajta levő házzal 9 ezer dollárba került. Igaz, hogy szép templom, nagyon csinosan be van rendezve, de még is más helyen ol csóbba került volna. A templom épi tés összes költségei, hogy kerek számot vegyünk, 5000 dollárra rúgtak. A templom téglából épült, hatalmas faragott kö alapzaton. A pince helyiség gyűlés teremnek, iskolának bátran használható. A székek, a kátédra nagyon csinosan vannak elkészítve. Az ablakok festett üvegből készültek s a templom fűtésre is be van rendezve s a világításra villany van bevezetve. Az összes ülő helyek száma 300-ra tehető. Ezt a templomot avattuk fel a megfelelő ünnepélyesség között 1902 Jun. 15-én. Gyönyörű nap volt. Mint ha a természet is érezte volna a nap jelentőségét, a tiszta kék ég boltozaton a nap fényesen ragyogott. A. buzgó egyházi elöljáróság mindent elkövetett, hogy az ünnepély minél nagyobb, fényesebb legyen. A John - stownban székelő összes magva" leteket s a közel vidéki testv-J is meghívták örömünnepélyükt('^e£ egyletek meg is feleltek a belé» helyezett bizalomnak. Teljes szál. mai jelentek meg az ünnepi menet- \ ben s az Urnák házában is. A menet fél kilencre már összeál lőtt. hogy a windberi, beenscreecki, galitzini testvér egyleteket fogadja. — Isten neki—szólt Oszkár — hát menjünk gyalog; de lesz ugy-e oly szives, ha bőröndömet elviszi, nem kívánom ingyen. A harangozó most még különöseb - ben nézett legátusára, aztán egyet csavuritván nagy bajszán, igy szólt: — Nem kívánja ingyen? No hát én meg nem szoktam pakkot pénzért vinni. Megfenném én az urnák azt szívességből is, ha nem lenne már a tiszteletes urnák vásároltakkal mind két kezem el foglal ványozva. Ellen kezűleg a kántorné asszony gálakalapját tartalmazó iskatulyát is a legátus urnák kell hozni; igy rendelték ezt otthon. A jó szállás ennyit csak megér. No gyönyörűségesen állunk—gon dolá a kis gróf—másfél órát gyalogol jak, egyik kezemben legényem bőröndjét a másikban a kántorné kalapját vive. De hát csak neki kellett vágni. Fólannyi fáradsággal az átletikai klubban óriási elismerést vívott volna ki; igy pedig a nagyokat “lépezást, mert hiszen a legszükségesebb útiköltségek leszámításával egy predikátiójára csak 76 kr. esik, s összes fáradságai nem lesznek pénz híjján pótolva ünnepi mulatságokkal. És mégis Hájas Márton ur e fogása jó fogás vala, mint azonnal meglátandjuk. De hát persze Hájas Márton ur szerencsés ember. Szerencséjének leg főbb kutforrása természetesen az, hogy bátyja nevelő gróf Bércyóknél. Most is ennek köszönheti, hogy....... de nem is tudom, hogy elbeszéljem-é e titkot? Már mindegy! Elmondom, hogy a fiatal Bórcy Oszkár, a ki most rázta le a fővárosban—mint huszár—egy évi önkéntességét, s itt hon szerfelett unta magát, — azt az ajánlatot teve, hogy ha Hájas Márton átadja a legatióját és az öt pré dikátióját neki, a nyolc forint helyet ugyan annyi aranyat ad, s az igazgatósággal szemben magára vés: minden felelősséget. Hájas Márton ur ha nem is vol valami kitűnő mathematikus, de
