Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1902-06-05 / 23. szám
V . Mikor másodízben állottak a nagytanács elé, a főpap beszélt hozzájuk-Emlékeztette őket arra. hogy nekik meg lett pai ancsolva, hogy ne tanítsanak annak, t. i. az urnák nevében. Ez a főpap akaratlanul is bizonyságot tesz az evangyéliomi tudomány gyors terjedése felől: ime betöltöttétek Jeruzsálemet a tudományotokká]. Emlékeztette őket egy másik veszedelemre. Ez ember, t. i. a Jézus vérét ránk akarjátok szállítani. Ha el nem hagyjátok a prédikálást. a nép fellázad és elűzi a papokat. Az apostolok ismételték előbbi válaszukat: ‘‘Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek. A mi Atyáinknak istene feltámasztotta Jézust, kit ti megölétek, felfeszitvén a fára.” Mikor kell nekünk inkább istennek, hogynem az embereknek engednünk; Hát nem istentől van minden hatalmasság! Vannak idők, midőn e hatalmasságok rnegromlanak s elmulasztják teljesíteni isten akaratát. Több példa található erre az egyház és a nemietek történetében. Ekkor állnak elő az isten leikétől választott férfiak, kiknek joguk van ellenállani s forradalmat kezdeni egyházi és világi hatalom ellen, mivel ők istennek s nem az embereknek tartoznak engedelmeskedni. 2. Gamaliel .tanácsa. Péter gyújtó szavai annyira feltüzelték a tanácsot hogy arról tanácskoznak, hogy a^. apostolokat megöljék. Ekkor felszólalt Gamaliel, a tanács régi és befolyásos tagja. Nem is védi, el sem itéli az apostolokat. Lehetett némi rokonszenv benne, mert farizeus létére hitt a halottak feltámadásában, a mi elökészité az utat a Jézus feltámadásába vetett hithez. De ha volt is hite, még gyöuge volt, hogy arról bizonyságot tegyen a nagytanács előtt. A múlt tapasztalásaira hivatkozott. Uralomra ketten is vágytak, de szándékjok meghiúsult. Fegyveres sereggel vették magukat körül és azok szétoszlottak. Itt van most ez újabb csapat: a Jé- * S tálan! hűtlenek lettek hozzá még ezek is. csak szive keservét öregbítették. Pedig ezelőtt ezeknek a régi római Íróknak a könyvei voltak vigasztalói minden keservében, társaságában feledte a legkeményebb csapásokat: ha kozmás lett a kása, ha kidőlt a kukoricáié, ha összerágott valamit az egér. Ilyenkor beutazta könyveivel képzeletben a klasszikus világot. Fölment az Olympusra. a Píndusra, Ossára, élvezte Hymetus vad mézét, bebolyongta L lysszessel a tengere két, jóllakott lótosszal, izzadásig harcolt a Cyklopssal, s feledségbe ment kása, kukoricáié és egér. S most ? Még e kipróbált barátjai is cserben hagyták. Hasztalan gondolt Hellás hegyeire és halmaira: égés én másnemű halmokra tévedt gondolatja; ha Thesszália párhuzamos, ráncmódra húzódó hegyláncaira kényszeritette gondolatait: bizony mihamar csak azon kapta magát rajta, hogy voltaképen az Eszter telt idomain rengő ruharáncokat látja. Szégyelte szörnyen, de mit tegyen '! hiába kisértett meg akármit, mikor minden, de minden ellene esküdött. űHHRMRR immuy zus tanítványai: ö a társadalmat a. karta javítani, neki nem voltak és nincsenek fegyveres csapatai: “Távozzatok el az emberektől és hagyjatok békét nekik; mert ha emberektől vagyon e tanács és dolog, semmij vó lészen; ha pedig istentől vagyon, | ti fel nem bonthatjátok, hogy ne lássatok isten ellen tusakodni.” Engedőnek azért az ö tanácsának. A tettlegesig helyett Istenre ül Cili 1.1B. S. E.IÍS és 10 éves illeni énéitpélve. irta: HARSÁNYT SÁNDOR, ref. lelkész. es a történelemre bízták az események folyamát. Némi tekintetben nem volt helyes, mert isten adott képességet, hogy : maga is képes legyen a felett vizsgá- j lódni, vájjon valami mozzanat istentől van-e vagy nem. Ha Gamaliel teljesen át lett volna hatva a keresztyénség szellemétől és I tanulmányozta volna a Krisztus életét és1 tetteit, a melyek természetes központ a zsidó prófétákra: teljes, j bizonyos vallomást tesz vala Krisztus és isteni munkája felöl. így azonban fondorkodva a közvetítő szerepét játszotta s oldalt állya a történelemre hagyta a döntést. 3. Az üldözés eredménye. Noha a Gamaliel tanácsára hajtottak, mégis megostorozta tták az apostolokat és megparancsolták, hogy a Jézus nevében ne szólanának. Ez közönséges büntetés volt a zsidóknál. Az apostolok pedig örömmel mellének el a tanács elöl, hogy az ur nevéért bosszúsággal illettetnének. S ez után is folytatták munkájokat tanítván a gyülekezetekben s házanként. A nép örömmel hallgatta őket. A történelem s a tapasztalás azt bi zonyitja, hogy az egyház mindig akkor volt legtevékenyebb a lelkiekben, mikor legkevésbé volt szerencsés az anyagiakban. A hit kora lett a próba kora. A nagy vagyon és hatalom kora a hanyatlás és romlás kora. Mig nem kerestettek halálra, nem mondhatjuk, hogy az egyház erősebbé lett. Azonban elnyomói tették erösebbé, mert az Ur egyházával volt és ez ö vele. Mindig veled Uram! Mindig veled! Virág István. Fölemelő és nagyszerűen sikerült ünnepély volt az, melyet május hó 25-én zászlói ünnepélyes felavatása s fennállása 10 ik évforduló napja elérése alkalmából rendezett a so. chicagói I. M. B. S. E. Örömmel gondolunk rá vissza, s lehetetlen, hogy magyar szivünk hangosan ne dobogjon ama büszke érzelem hatása alatt, hogy ez idegen földön, a magyar név tisztességének emelésére ily nagyszabású, mindé nektöl méltán megcsodált szép ünnepélyt készíthettünk. Ez a leírás csak halvány vonásokban örökítheti meg az ünnepély részleteit. A szemek könnyeit, a szivek meghatottságát, a lelkesedés magasra csapkodó lángjait, a közöröm minden szivet elfoglaló, betöltő nemes érzelmeit — hol van toll, mely hűen papírra vetni képes lenne '<! De tartsunk sorrendet. Kezdjük a dolgot legelején. A ohicagoi magyar kolónia történelmének lapjain mindenkorra fényes, ragyogó betűkkel lesz beírva az 1902-ik év május 25 ikének napja. Már a kora reggeli órákban szokatlan sürgés-forgás volt észlelhető a magyarság lakta részekben, de a legnagyobb lázas készülődés jelei South Chicagóban mutatkoztak. A magyar templom sugár tornyáról hatalmas magyar nemzeti és amerikai zászlót lengetett az üde reggeli szellő, jelezve, hogy a magyarok ma nagy ünnephez készülnek. Jóval a gyülekezésre kitűzött idő előtt kisebb-nagyobb rajokban hullámzott az ünnepelni kívánó magyarság a templom felé. Itt egy csoport fehér ruhás lánykákat, amott huszár ruhába öltözött deli magyar legényeket, az utca egyik oldalán jelvényes és sapkás egyleti tagokat, amottan más plézrél érkező delegátusokat, stb lehetett látni. 9 óra tájban megkezdődött a ren-Hiába fordult az ökörszemü Vő j rushoz, hiába a délceg Junóhoz, hiába minden vizi és erdei nymphához; mind, valamennyi csak Esztert juttatta eszébe. Hasztalan igyekezett a | Hesperidák kertjébe, mert bizony nem jutott tovább, csak az Eszterek náddal övezett kertjéig, hol a gyönyörűséges hajadon a napraforgó közt gyomlálgatott. — A page sataoas! nem hiúban pogány könyvek vagytok, keresztvizet nem láttatok. És sarokba vágta a vén klassikust: — Jöszte, óh békességnek hirdetője, evangélium, ne hagyd gyarló szolgádat megtántorodni ! De e szent könyvben is addig forgat, mig rá akad Pál apostol eme ] mondására: “Jobb házasságban élni, hogysetn mint égni.” ; — Úgy legyen! — kiált fel Ezsaiás uram örömtelten, — vészem magamnak eme leányzót feleségül, miként Ábrahám vévé vala Sárát! S e szent szándék foganatosításában nem is habozott Ézsáiás uram egy szempillantást sem, hanem rögtön hozzálátott az első lépések megtételéhez: megfésülködött, csizmáját egy darab hájjal végig vonogatta s azzal menten elsompolyogott az Eszterék kertjéhez, ott a nádkeritésen i nyílást csinált s nagy gyönyörűséggél leskelödött befelé, ha talán Esz-1 tért megláthatná s szóbeszédet kezdhetne vele. Esztert ugyan nem látta meg, ha- j nem egy ezüst csengésű kacaj s egy j gerebl vényéi csapás a kerítésre, ta-1 nnsitotta, hogy7 a szép szűz csaku-j gyan ott volt s hogy az első ostrom kudarcot vallott és teljesen visszaveretett. Belátta Ezsaiás uram, hogy7 más-! kép kell a dolgott kezdeni, vagyis a mint a városi doktortól meg fiskálistól látta: legelőbb is látogatást kell tenni s udvarlására lenni a szép ha- j jadonnak. Igen, de mi haszna, ha az ember, a mint ama délceg szűzzel szemben áll, egyebet sem tud mondani, mint hogy7! “szerencsés jó napot kívánok, le-: áuyasszony!” Hej, kevés ez, nagyon kevés! Bebizonyosodott ez mindjárt másnap, a mint Ézsaiás uram eme köszönéssel állított be az Észterük házához. Az ékes leányzó kláris ajkainak gúnyos mosolygása, bogár szemeinek pajkos villogása, mindjárt 3 dezkedés. Sürü zárt sorokban érkezett meg derék elnökének, Simkó Andrásnak vezetése és pompás egyleti zászlójuk alatt az East Cnicagoi testvér magyar egylet. Már korábban megjött volt szintén zászlójukkal a Chicagói I. M. B. S. E. Kozora András elnökkel élén. A sorakozás az iskolában történt. Innen indult a menet a templomba. Elöl a chicagói aztán az east chicagói egylet, melléjek sorakozván a burnsidei egylet elnöke s delegátusa, végül a Tóth János elnök s egyszersmind a magyar zászló keresztatyja s Tóth Jánosné asszony mint keresztanya, továbbá Komjáthy János és neje, mint az amerikai zászló keresztszülei vezetése alatt a mi egyletünk vonult a templomba a jolieti osztály tagjai részvételével. A helybeli nö egylet tagjai szép jelvényeikkel már korábban elfoglalták helyeiket a templomban. A többi résztvevő egydetek csak a kiinduláshoz készülhettek el. A templom természetesen zsúfolásig megtelt. Számosán örültek, hogy csak álló helyret is kaphattak. Majd a hatalmas gyülekezet ajakáról megzendült a XC. Zsoltár dallama: “Te benned bíztunk eleitől fogva! Hogy zúgott a szivek mélyéből előtörő eme páratlan szép imádságos ének minden szótagja, micsoda lelkes öröm, nemes büszkeség érzete töltötte el a sziveket, micsoda édes boldogság kifejezése ült az arcokon. Oh mindezeket látni, szemlélni kell annak, a ki a magyar nemzet idegenbe vetődött fiai lüktető honszerelmének megható bizonyságait keresi! Nagy ének után e sorok Írója, mint a helybeli gyülekezet lelkipásztora tartotta meg ünnepi beszédjét, melyet megelőzött és bezárt egyegy alkalmi imádság. A beszéd és ima hálaadás volt a mindenek urához, ki 10 hosszú esztendő viharai között megsegítette a magyar nemzet ideszakadt fiait, leányait. Egyházi beszéd után a két zászló keresztszülei kürölvéve a fehér ruhás koszorús lánymk seregétől az Ur asztala köré csoportosultak. A Sipos Marcella és Jakab Zsuzsánna 2 fökoszorus lány által gyönyörű nemzeti szimutatták, hogy az ilyen ócska beszéddel nem igen lehet öt meghódítani, pedig a szegény Ézsaiás nagy igyekezetében még azzal is megtoldotta: “mikép szolgál becses egészsége ?” Iliában ! Nem olyanok már az aszszonyű állatok, mint Sára, meg Rebeka idejében ! Máskép kell tenni a “hóf’-ot, úgy. a hogy a peckes fiskus, meg az a nyalka fizikus szokta. Hiszen csak lehetett volna amúgy ó-testamentomi módon! Majd tudta volna akkor Ezsaiás uram, majd elmondta volna az Énekek énekével: “Szépek a te orcáid mint egy drága köveknek rendivel. A te nyakad hasonló a Dávid tornyához; a te szemed mint az Esbonbéli halastó; a te orrod hasonlatos a Libánus tornyához, a mely néz Damaskus felé és a te hajad a kecskéknek ny7ájához, melyek a Gileád hegyéről lenyirik a füvet: fogaid hasonlatosak a megnyiretett juhoknak seregéhez, melyek a feredöböl feljönnek, melyek mind kettősöket ellenek és nincsen azok közt meddő.” Haj! de a Szalámitok korszaka lejárt s azt bölcsen sejtette Ézsaiás uram, hogy a mi megtette volna az ó-testamentomi Esztereknek, azt ezek
