Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1902-06-05 / 23. szám
4 nü szalagokkal és értékes koszorúval, valamint a keresztszülök által ajándékozott remek aranynyomásu szalagokkal feldíszített két egyleti zászlót kibontották, miközben a lelkész az anyaszentegyliáz nevében megáldotta azokat, s úgy ezekre, mint az alájuk csoportosuló egyleti tagokra Istennek áldozását könyörögte. Egy vers éneklése közben szép rendben vonult ki az óriási közönség a templomból, melynek ajtaja mellett 2 oldalról Mészáros Lajos, Hörcsik Pál, és Büdös Pál ragyogó huszárruhába öltözött rendfenntartók állottak kivont kardokkal. A templomból kiözönlö nagy közönséget már várta az egylet fényképésze. ki is nagyon sikerült, fényképet vett fel és készített a templom előtti téren elhelyezkedett sokaságról. Mikor ez is elmúlt, ismét az iskolai helyiségbe voltunk invitálva,' hol az ünneplő egylet egy rövid jubileumi diszgyülést tartott, melynek keretében alkalom nyílott a különböző testvér egyletek küldöttségeinek is testvéri szives jó kívánságaik tolmácsolására. A jubileumi ülést e sorok jrója nyitotta meg, majd ezután az egylet órdeinas elnöke Tóth János emelkedett fel székéről s egy gondosan kidolgozott mindvégig nagy érdeklődéssel hallgatott beszédet tartott, egyben megköszönte neje s maga nevében a keresztszülei tisztségre való elválasztatását. Úgy az ö beszédjét, mint Komjáthy János lelkes szónok latát éljenzéssel honorálta a nagy közönség. Komjáthy ur szintén neje s maga nevében köszönte meg a keresztszülei tisztségre való elválasztatását, s e nap emlőkére az egyletet egy hatalmas szekrénynyel ajándékozta meg. Simko András u ráz East Chicagói, Fekete József ur a Chicagói M. B. S. Egyletek szives jó kívánságait tolmácsolták szívből jövő szavakkal. a mai Eszterek, a kik már a kisaszszony címre is rávágynak — kinevetik. Nem csuda! mikor már újságleveleket is olvasnak. Olyatén dolgot pedig sem Sára, sem Rebeka, sem a többi nem cselekedett. Mit kellene hát cselekedni ? Épen akkortájban jelent meg egy épületes könyv, a “Mi veit Társalkodó,” a melyben apróra le volt Írva: hogy kell az ifjaknak a hölgyekkel társalkodni. Ezt a könyvet elkérte a vicenótáriustól, s az egészet könyv nélkül megtanulta Ezsaiás uram. S mikor már minden párbeszédet és szabályt tökéletesen tudott, akár elölről, akár hátulról kezdve: nagy remények közt megindult a — szölöskertbe. Ott volt neki egy vén odvas almafá ja, ennek állott neki, s ennek zengette el gyakorlatképen a “Miveit Társalkodó” ékes mondásait. A próba oly bátran ment, hogy ^ Ézsaiás uram maga is elbámult an- j nak könnyű voltán. Vig szívvel irányozta hazafelé lép teit s az .Eszterek házára olyan vitézi pillantásokat vetett, mint soha azelőtt, s másnapra kitűzte a döntő rohamot.-— Megállj, keményszívű leányzó, én is tudok már úgy, mint az a hegyes fiskális, meg az a patikaszagu doktor! A válaszok elhangzása után Harsányi lelkész üdvözölte a még élő, s az egylethez tartozó alapitó tagokat, Tóth Jánost, Füzy Andrást, Jakab Pált és Csontos Józsefet. Cslovecskó János késön jelentkezvén vissza állásra, a gyűlés folyamán nem üdvözöltethetett. A jubilánsok nevében Tóth elnök válaszolt. Az ízletes lunch elköltése után a parádéhoz készülődtünk, mert lassanként ennek ideje is elérkezett. A veröfényes déli nap bőkezűen ontotta forró sugarait, egyik-másik huszárra nézve talán kényelmetlenné is téve a jól kibélelt, feszülő, sujtásos attillát. A közrémületet okozó felhők is eltünedeztek az égnek boltozatjáról, enyhe szellő fujdogált, nevetett, örült velünk a kedves tavaszi természet is. Megkondult harangunk gyülekezésre hivó szózatja. Egyszerre csak, mintha a föld mélyéből került volna elő, lobogós ingujjban, cifra zsinóros veres mellényben táltos paripákon viharként száguldott elénk két hortobágyi csikós legény. A két Sarkadiak voltak. Sarkady Bénjámin és öcscse Ferenc. Emberül megülték a lovat. Száz és száz sugárzó szem tapadt rajok. Kiállották azt is. Kibontották karikás ostorjukat, s egy hatalmasat csörditve vágtattak a menet élére. Még a hat “police”nak is nyitva maradt a szája. Ilyet még nem látott Chicago ! Alig ocsúdtunk fel a szép látvány okozta ámulatunkból, más és más jelenség kötötte le figyelmünket. Szép fekete lován nyargalva érkezett meg a katonás magatartásu menetrendező Füzy András és osztotta ki a sorakozásra szóló napi parancsot. Ezt a nehéz tisztséget betölteni Füzy Andrásnál nem lehet alkalmatosabb egyéniséget képzelni. Érces, öblös hangját három bloknyira elhallani. Az ö parancsának lehetetlen nem engedelmeskedni. Mint a katonaság a riadó kürtjére, úgy sietett min-Másnap délután kellőképen neki készülve, roppant szivszorongások közt csakugyan megindult Eszterék hez, a leghosszabb utat választván s lehető legapróbbakat lépvén, hogy csak mentöl később érhessen oda. De hiába, mégis csakhamar odaért a félelmes kapu elébe. A kilincset háromszor is megfogta, de sehogy sem akarózott bemenni. — Igazság az, jól vagyon, nem is mondom még ma el, megpróbálom még egyszer a szőlőben! S ezen mentő gondolaton kapvakapvrin. megkönnyebbülten nagyot sóhajtott s gyorsan megindult a szülöskert felé. — Úgy légyen! megpróbáljuk még egyszer. S az almafának megint elszavalta a könyv egész tartalmát. Ismét nagy önbizalom szállotta meg szivét, de még sem olyan, mint első alkalommal: valami azt súgta neki, hogy az almafa nem Eszter, s ha kenyértörésre kerül a dolog, megint nem lesz semmiből semmi. És csakugyan igy történt. Másnap, harmadnap, megint nem tudott az ajtónál tovább jutni, olyan nehéz volt azt a kilincset megnyomni, aztán meg egyik nap péntek volt, másik nap szerda, mindenik szerencsétlen nap; egyszer borult volt az idő, másszor még nap sütött, szóval csak arra vált a dolog, hogy ( denki helyét a menetben elfoglalni. E közben uj meglepetés ért bennünket. Bacsó Pál, a deli magyar legény, és Mészáros Lajos, Hörcsik Pál, Büdös Pál a három huszár mindannyian lovon érkeztek meg körünkbe. Azt se tudtuk hamarjában, hogy hova nézzünk, kit bámuljunk. Hát még ilyet is lehet Amerikában megérni! Micsoda pompás alakok ezek a csikósok, az a hamisítatlan magyar legény és az a három délceg huszár, kiknek ruháinak feszességén s arany zsinórzatán még a nap sugara is megtörik! Bizony szép volt! Bizony nagyszerű volt Legyenek itt köszöntve ezek a derék magyarok, kik sem költséget, sem fáradságot nem sajnálva, saját áldozatkészségükből az ünnepély fényének emelésére ily nagyszerű látványosságot készítettek számunkra. Megmutatták az idegen nemzeteknek is, hogy a magyar nemzet fiainak ereiben nemes, büszke, dicső vér lobog! A diszmenet a következő rendben sorakozott: 1) Bacsó Pál,magyar legény,lovon. 2) Mészáros Lajos, Hörcsik Pál, Büdös Pál, huszárok, lovon. 8) Hat egyenruhás városi rendőr, kik a lelkész kérelmére ingyen lettek kiküldve. 4) A rom. kath. egylet saját zene ^Tpróbaig^ °/2 $ 'S? X MÉG MINDIG FELÜLMUIHATLAÍil a Dr. RICHTER-féfe világhírű “HORGONY” PAIN EXPELLER, mint a legfőbb és megbízható bt külső gyógyszer IDEGBÁNTA10M, KÖSZVENY, FEJCSONTSZAKGATAS s egyáltalán az idegbántalom| minden neme ellen. 25 és 50 cent, kapható minden i gyógyszertárban, vagy: F. ÁD. RICHTER & Co., 215 PEARL ST., NEW YORK a keresztatyák. 16) A keresztanyák liintója. 17) Koszorús lányok díszes nagy kocsija. 18) So. Chicagói I. M. B. S. E. jo^ lieti osztálya. 19) So Chicagói I. M. B. S. E. 20) A csikósok mindenütt a menetben . (Vége köv.) Egyházi és egyleti élet. kara. 5) A rom. kath. Szent István Egylet teljes számban. 6) A Chic. I. M. B. S. E. zászlója Gyászjelentés. alatt. 7) East Chicagói Egylet pompás zászlójukkal. 8) So. Chicagói tót egylét. 9) 7 tagból álló dobos zenekar. 10) Az egyh. presbyteriuma az egyh. zászlók alatt. * 11) A lelkész kocsija. 12) So. Chicagói no egy. 6 hintója. 13) Magánosok 3 disz hintó] a. 14) 14 tagból álló nagy zenekar, j 15) A fölavatott zászlók, mellettök Az Am. Ref. Egyesület vezértestülete szomorodott szívvel tudatja Özv. Török-Mokcsay Etel asszonynak a homesteadi Pa. osztály utján volt tagtársnak 1902-ik évi ápril hó 26-án történt gyászos elhunyták Legyen álma csendes, ébredése édes. Cleveland, ü. 1902 máj. 15-én Csut or os Elek. Kováchy M. István, v. t. elnök. v. t. jegyző. jó lesz még az almafa előtt egy leges legutolsó gyakorlatot csinálni. . A csőszök észrevették e különös dolgot, s hallván a csodálatos cifra szavakat, Szentül azt hitték, hogy a tiszteletes ur megháborodott, sőt elterjesztették eme hirt városszerte. Ezsaiás uram nem tudta elgondolni, hogy ugyan miért kérdik hívei uton-utfélen olyan sűrűn: “hogy mint szolgál egészsége ?” miért távoznak tőle oly gyanús szemekkel és fejcsóválva, s minek kívánnak neki minden lépten-nyomon “jobb egészséget,”— mikor neki semmi baja sincs ? Ki tudja, hány Jegeslegutolsó gyakorlat lett volna még, ha egyszer eme kérdésre: “hogy tetszik mulatni a kisasszonynak magát ?” meg nem szólal az odvas almafa, vagyis az oda rejtőzött csintalan fizikus. — Köszönöm kegyes kérdését: jól. Ezek után már nem lehetett tovább huzni-halasztani a dolgot, s keményen elhatározta Ezsaiás uram, hogy múlhatatlanul végét veti a nehéz dolognak. Haját, csizmáját gondosan megkente, még a kalapját is megkefélte s nagy sóhajtozással ugyan, de mégis vitézül megindult Eszterék felé. Lassan lépkedett s jaj, mégis olyan hamar odaért, mintha az a ház is elébb szaladt volna. De nem fordul vissza. Azért sem. Meg kell lenni! Ha észrevett a ruháján egy-egy kis pelyhet, föllélegzett megkönynyebbiilésében, hiszen mig azt levette, a helyét végig simította, azzal az idő telt s nem is vádolta a lelkiismeret, hogy szándékosan tölti az időt: hiszen ilyen helyre csak nem mehet az ember pelyhes ruhában, nem is illenék. Végre pelyhet sem fedezett már föl s az ajtó elébe ért. A veríték patakmódra ömlött végig arcán, füle elkezdett zúgni, sem élő, sem holt nem volt. Megfogta a kilincset. De egyszerre csak földerült az arca, mint mikor az aranyásó egy mázsás j aranyat talál. — Hála Istennek: a zsebkendőmet | otton felejtettem! S mint a kalitká[ ból szabadult madár, megkönnyeb! bűit szívvel rohant haza a kendőért. Egy vén asszony épen akkor vitt neki ajándékba egy tányér almát, Ezsaiár uram kiválasztott belőle két pirosat, ajándékba Eszternek, s a kendövei együtt gyorsan zsebrenyomá — sem irgalom, sem kegyelem — lélekzet nélkül visszaindult, hirtelen rácsapott a kilincsre s egyszer csak ott állott Eszter előtt, a ki épen egy csapat tyúkot etetett az udvaron rostaaljjal.. , (Folyt, következik.)
