Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-05-29 / 22. szám

5 gyenlö három részben két unokaöcs­­csére és Daurignac Máriára (Hum­­bertné húgára) hagyja. A két unokaöcscs dúsgazdag em­ber amúgy is. Mindegyiknek kétszáz kétszáz milliója van. Azt az ajánla­tot tették Humbertnének, hogy is­mervén nagybátyjuk akaratát, le­mondanak örökségükről, ha Mária csak akkor lesz nagykorú. Közös el­határozással vasszekrénvbe zárták es lepecsételték a száz milliót s Hum bertné őrizetére bírták. Mindennek persze nagy hire volt s a mi to, megnőtt Humbertné hitele. Elmúlt a másfél év s Daurignac kis­asszony visszautasította a milliós kérőket. A két unokaöcscs békésen kiegyezett Hnmbertnéval; minde­gyik kapott tőle három millió fran­kot. Most kezdődött a nagy fordu­lat, a mely a szélhámos asszony mes­teri munkája. A két Craw férd 1885- töl kezdve egészen mostanáig foly­ton pörösködött a száz millióért. A polgári pőréknek egész áradata zú­dult Humbertné ellen. Valóságos polgári pörök, mindenféle jogcímen. A Crawfordok ugyan soha sem je­lentek meg a bíróság előtt, de meg­­hatal mázott ügyvédeik körömszakad táig védelmezték megbízóik jogát. A Crawfordok a világ minden részéből küldték meghatalmazásukat az ügy­védeknek. Humbertné, a kinek férje időköz­ben képviselő lett, minden pőrét fé­nyesen megnyerte s a mikor már ép­pen a milliók jogába akart lépni, újabb polgári pörrel támadták meg az örökséget. így folyt ez tizenhét éven keresztül. A lapok minden per­ről hasábos tudósításokat írtak sa bankárok milliókat kölcsönöztek Ilumbertnénak. Az asszony lmsz év alatt negyven millió frank adóssá­got csinált az örökségre. Három nagy iparos, egy gyémánt kereskedő húsz milliót adtak neki. A félmilliós hitelezőknek se szeri, se száma. Maga a Francia Hank is negyed fél millióval szerepel a hite­lezők között. Mi történt evvel a négy ven millióval ? Humbertné kastélyo­kat, uradalmakat vásárolt. Afriká­ban vett egy országot. Ujsjágot ala­pított. Bankot állított föl Párisban. Ültetvényt csinált Madagaszkárban. Az öreg lelkészeknek menedékházat építtetett s egy biztositó társaságot alapított, a me A re még a pápa ál­dását is kinyerte. A hitelezők közül számosán tönkre jutottak: Gérard bankár és Bemard Pál öngyilkosságot követtek el. Hu­morét ékszerész nyomtalanul eltűnt. Végre azonban a milliók kiapadtak s a hitelezők követelték, hogy Hum­bertné nyissa már ki a titokzatos szekrényeket Egy kisebb hitelező, a kinek csak 180,000 frankkal tarto­zott az asszony, a törvény elé vitte a dolgot; a mely akképen döntött, hogy a törvényszéki bizottság május 9 én föl fogja nyitni Humbertné szekrényeit, hogy leltározza a va­gyont. Ezen a tárgyaláson is megje­lent a Crawfordok ügyvédje, a ki Amerikából kapott meghatalmazást mutatott föl s tiltakozott a székié nyék fölbontása ellen. A törvény­szék azonban item hallgatta meg az ügyvéd tiltakozó szavát. A törvény széki bizottság, a melyhez csatlako­zott a Crawfordok ügyvédje és a rendőrfőnök is. a közelebbi napok A kapus azt mondta, hogy úrnője St.-Germai.nbe utazott a férjével. A bizottság fölment a harmadik eme­letre, a hol a titokzatos szekrénye­ket őrzik s erőszakkal fölnyitotta a zárakat. Egy óráig időzött ott a bi­zottság és a százmillióból nem talált semmit. A polgári bíróság Lenarquis bírót kinevezte a. Humbert házaspár vagyonának kezelőjévé és zárgond­nokává. A házaspár, hir szerint An­gliába szökött. A rendőrség elfogató j parancsot adott ki ellenük és a ve­lük együtt eltűnt Daurignac Mária ellen. Egy rendőrügynek utánuk u­­tazott Angliába. Már most bizonyos, hogy Hum­bertné húsz év óta csalta a világot. Az öreg Crawford soha sem élt, valamint unokaöcscsei is a képzelet szülöttei s húsz év óta maga-magával pörösködött a mesebeli száz millió­ért, a mely mégis negyven millió koronát kamatozott neki. A világ folyása. Egyedül egy ember élte túl a st. pierrei katasztrófát s csak egy tu­dott a városból e veszedelem napján menekülni. Honi Sartout-nak hívják az elsőt, Ferdinánd Clere nek a másodikat. Ez utóbbi St. Pierrenek egyik legte­kintélyesebb embere. Előre megjó­solta a veszedelmet, de még az angol konsul is csak mosolygott szavai fe­lett, a nép pedig ügyet sem vetett rá. Morne Rouge nevű nyaralóhelyre menekült Clere május 8-án reggel 7 órakor s már 8 órakor St. Pierre bor­zasztó sorsa bekövetkezett. —Egy ember nem volt a föld szí­nén St. Pierre-ben ama napon. Sar­­tout. ki előzőleg valami vétségért el lett zárva, az egyedüli élőlény, a ki túlélte a veszedelmet. Most Fort de France .nevű város kórházában van. Hallotta ama reggelen börtönében a rettentő dörgést, érezte a borzasztó földrengést és mivel ez azelőtt'is elő­fordult, nem is rettent meg, de csak hamar átgondolta, hogy most vala­mi rendkívüli történhetik. Semmit j nem láthatott, azonban börtönének vastag falain át hangzott a végítélet hangja, mely csak ötét hagyta élet­ben a börtönben. Rettentő félelmében utat tört ma-1 gának a kezeivel, sikerült kinyitni I O ’ ^ ^ egy ajtót, mely egy más '.cellába ve­zetett, ez kevéssel volt szélesebb, j mint az övé ezen már vasrács is volt, ! kilátással az utcára. De ez a cella már félig telve volt megolvadt izzó anyaggal, súlyos égési sebeivel visz­­sza. irtenektilt a maga cellájába» Erre borzasztó csend következett, a mi még nagyobb félelemmel tülté el lelkét. Órákig feküdt e sötét üregi ben, alig mert lélekzetet is venni a I lélekemésztö csendességtől való fél i tőben. Nem tudta megmondani, mennyi fiiéig feküdhetett igy. . j Megkísértette a menekülést is, de. hasztalan, összeégette tagjait, elvesz té félszemét az izzó anyagban, majd kifáradva a hiába való segélykiáltás I ban vissza menekült cellájába. | Éhség, szomjúság, teljesen elcsi­gázta, összehuzódott, hogy aludjék, de erre nem volt képes. Nem tudta egyikén déli egy órakor megjelent lehunyni szemeit hétfőig. Ekkor bor szabadit.ásra kiindult cirkáló francia csapat s kimentették a tüzsirból a rettentő égési sebekkel elborított, de egyedüli élő embert St. Pierre romjai közt. Béke hírek. Anglia minisztériuma már a múlt péntektől május hó 23- tól tanácskozik a transvaali béke megkötése érdekében. A tanácskozá­sok ilyen hosszúra nyújtása már ma­ga biztos jelnek tekinthető a béke érdekében való kedvező határozatim zatalra. Igaz, hogy némely körökben még mindig aggódva és kétkedve fo­gadták ezeket a béke hireket, de a zért remélhetjük, hogy rövid idő a­­latt szent lesz a béke Délafrikában. A búr békekövetek még mindig Pre toriában vannak, d 3 a tanácskozá­sok eredményét tudatják a Vereeni­­ging nevet viselő képviselő testület­tel. az angol kormány meg van elé­gedve az eredménynyel s erősen hisz a bőkében. Több kisebb pont felett még íoly ugyan a vita, de ezek is el­­intéztetnek két-három nap alatt. Az angol nagykövet meghalt. An­golország nagykövete, a washingto­ni kormányképviselők doyenje va- j sárnapra virradóra hosszas beteges­­kedés után elhalt. Éppen megválni készült állásától a 74 éves nagykö­vet. Hosszas betegeskedésére való te kintettel a felmentést meg is kapta volna, de most közbe szólt a halál és megváltotta minden földi gondtól s szenvedéstől. A temetést előbb itt végezték el az episkopál egyház szer tartása, szerint, de még e héten vagy az Olympia, vagy a Brooklyn nevű hadi hajókon Angliába szállítják a I holttestet, hol mint a nemzet halott-! ját fogják eltemetni. Menekülés Martinique szigetéről. A Mount Pelee nem akar nyugodni. Újabb 6 j újabb kitöréseivel folyto­nos rettegésben tartja a szigetnek la­kosságát. Már sokan kiköltöztek a szigetről s a francia kormány most a nép teljes kitelepítésének a kérdé­sével foglalkozik. A tűzhányó pusz tatásához járul most a földrengések következtében kiáradt folyóvizek pusztítása is s attól félnek, hogy a tenger hullámzása is emelkedni fog, s ebben az esetben Fort de France is fenyegetve van. Amerika pénzbeli gyűjtése a segélyzésre már 135,736 dollár és 52 cent. A Pelee május 26- ( án reggel 9 órakor újra kitört és a j láng körülbelül 600 lábnyira tört fel | a hegynek mélységéből. A szénbányászok strike]a. Már harmadik hete tart a bányászoknak strikeja, de még a legkisebb jele sem látszik annak, hogy akár egyik, a­­kár a másik fél kész volna engedmé­nyeket tenni. A bánya tulajdono­sok, mint erről e sorok Írója szemé- j lyes tapasztalatok után éltes ült, hosszú harcra vannak elkészülve, a | bányák mélységeiből az összes ősz véreket is felhozatták. A munkások is el vannak határozva, hogy jogai-1 kát nem adják fel és a nyolc órai j munkaidőt kivívják. Most a bányá­szok már jól vannak szervezve. Kő rülbelül 150 ezer ember tartozik a bá 1 nyász anionba. A strikolok mellett vannak a gépészek, a tüzelök és a ; szivattyúnál dolgozó munkások. A tüzelök és a szivattyúsok már ki is j mondták, hogy a jövő hétfőn boszün tetik a munkát, ez pedig óriási vesz teséget jelentene a bánya tulajdono­soknak. A Civic Federation, melynek1 közbeniávását nem akanák elfno-nrl-; ni a bányatulajdonosok, abban a vé­leményben van, hogy a strike mie­lőbbi befejezésének elősegítése céljá­ból szükség van arra, hogy a puha­szén bányászok is beszüntessék a munkát. A bányászok még egész nyugodtan viselkednek. Sokan el­hagyják a kemény szén vidékét. Töb ben a puha szénhez mennek, sokan pedig haza. Mitchell elnök felszólít­ja a bányászokat, hogy a puha szén területre ne menjenek, mert a mun­kaadók csak biztosítani akarják ma­gukat a strike ellen. A múltban le­folyt strikoktól ez annyiban külön­bözik, hogy mindenütt a legszebb rend uralkodik. Óriási szerencsétlenségek. British Columbiából óriási bányaszerencsét­lenség hire érkezik. Összesen 165-en vesztették el életüket, a kicsiny bá­nyásztelepen nincs ház, a melynek halottja ne volna. A szerencsétlen­ség oka egy munkás vigyázatlansá­ga, a ki tiltott helyen gyújtott rá a pipájára. New Yorkban az 5-ik ave és 18-ik utca szögletén egy ideiglenes átjáró leszakadt a francia küldöttség iidvöz lésére összegyűlt kiváncsi sokaság terhe alatt. A földre zuhant tömeg­ből egy azonnal meghalt s több mint százan veszélyes sérüléseket szenved­tek. Előkészületek a koronázási ünne­pélyre. A koronázáshoz is készülni kell. Edward király már régóta a ce­remónia mesterek kezében van. Máj. 27 én próbát tartottak a koronázási menetből a Buckingham palotától a Westminster Abbeyig. A menetben azonban csak a lovak voltak a való­diak, de a lovon ülök szolgák vala­mik. így is sok nézője volt ennek a próba menetnek is. Nagy Frigyes szobra Ameriká­ban. Lapunk múlt számában felem­lítettük, hogy Vilmos német császár Washingtonban fel akarja állíttatni Nagy Frigyes szobrát. Most az a hir kelt szárnyra, hogy a szobor leleple­zésére ö maga is átjön. Ez azonban nem valószínű. A szobor felállítása és elfogadása ellen most a warsói e­­gyetemnek egy tanára erős történel­mi érvekkel támogatott támadást in­téz s tiltakozik s pedig a független­ségi harcban Amerika védelmében elhullott lengyelek nevében tiltako­zik az ellen, hogy a szobrot az Egye­sült Államok elfogadják. Kijelenti a tudós tanár, hogy ez meggyalázása volna a szabadság szent eszméjének. A-. senátus pihenni vágyik. A se­­natus, a mely e héten hallotta Hoar • senatorrfak hatalmas beszédét az im­perializmus ellen, a nyári szünetet már tervbe vette s meg van állapítva hogy a jövő kedden szavaznak a Phi­­lippini szigetek sorsát tárgyaló tör­vényjavaslat. felett; eliez egy hétre az Isthmus-i kanálisról szóló törvény javaslat tárgyaltatik le. A harma­dik kedden elintézik a Kubával való jogviszonyt, s a negyedik héten a ház elnapolja üléseit a nyári szüni­dő tartamára. Loubet Dániában. Loubet, Fran­ciaország elnöke Oroszországból va­ló visszatérése alkalmából megláto­gatta a dán királyt is, hol nagyon szives fogadtatásra talált. A visszautasított tengerészeti at­tache. Nem í'égiben a tengerészeti miniszter a német nagykövetséghez T. A. Potts nevű tengerésztisztet ne— tt ivhIa In érv»-

Next

/
Thumbnails
Contents