Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-05-29 / 22. szám

4 Tiak ékesíteni. Ez lesz a Court of Ho­nor. S ennél méltóbb helyet nem is képzeltünk Kossuth Lajos szobránál?. 2) A leleplezési ünnep tervének ki­dolgozására kiküldött albizottság­nak tiszt. Csutoros Elek elnöke és Kiss István jegyzője által előterjesz­tett jelentése és ahhoz csatolt terve­zet elfogadtattak és a szükséges bi­zottságok összeállításával a tisztikar úgy tiszt. Csutoros Elek, Weizer Já­nos és Schwartz H. Vilmos bízattak meg. E bizottságok úgy fognak egy­­beállitatni, hogy mindenikbe meg­hivassanak azok a honfitársak, kik az illető bizottság teendőiben szak­értelemmel bírnak. A bizottságok­ba be fognak vétetni oly honfitársak is, kik nem delegátusok. 3) Ugyancsak a tervkidolgozó bi zottság indítványa alapján határo­zatba ment, hogy a clevelandi Cham bér of Commerce (kereskedelmi ka­mara) fölkeressék a budapesti kér. kamara, Cleveland város pedig Bu­dapest főváros hivatalos meghívásá­ra, a leleplezési ünnepélyre. 4) Határozatba ment, hogy a szo­bor ez évi szeptember 28-án leplez­­tessék le. Ezzel mód adatik a szülő­hazából meghívandó azoknak a ven­dégeknek is a ki jövetelre, a kik ta­lán előbb részt kivannak venni Kos­suth Lajos századik születésnapjá­nak odahaza szeptember 18-án leen­dő ünneplésén. 5) Bemutattalak a Tóth András szobrász-művész által beküldött ta­­lapzati tervrajzok és határozatba ment, hogy a talapzat elkészítésére nyilvános pályázat hirdettessék a clevelandi Builders’ Exchange (épí­tési kamara) utján, hogy továbbá egy szakértő mérnök szerződtessék a szobor-épités fölötti felügyeletre. Mindezek megtételére és az építési munkálatok ellenőrzésére egy ötta­gú bizottság küldetett ki, melynek tagjai Schwartz H. Vilmos, Apáthy Ferenc, Demcsák István, Friedl Já­nos, Pipi József. 6) A bizottság szükségesnek tartja, Rogy a leleplezési ünnepélyre száz­százötven tagú férfi kar szereztes­sék. Kiküldött tehát egy bizottsá­got, melynek tagja a Ref. Énekkar részéröl Bedócs János, a Kath. Mű­kedvelők részéröl Apáthy Ferenc, a Magyar Dalárda részéröl Doby Gyu­la, továbbá még Konery Gyula és Bryer József, hogy az alkalmi férfi­kart állítsák össze és szerződtesse­nek egy elsőrendű karmestert a kar betanítására és vezényletére. 7) Szóba került, hogy a leleplezési ünnepélynél megfelelő szerep jusson a magyar gyermekeknek és külön bizottság fog alakíttatni, mely a gyermekek mikénti közreműködését fogja,előkészíteni. 8) Több felszólaló hangoztatta, hogy meg kellene hívni Tóth András művészt a szobor leleplezésére mint a bizottság vendégét. Ez ügyben a junius havi gyűlés fog határozni és pedig bizonyára úgy, hogy a művész kijövetele biztosittassék. 9) A clevelandi Első Hunyady László egylet hivatalos átirata, mely ben az egylet köszönetét mond a nagy bizottságnak sikeres működé­séért és bizalmat szavaz a bizottság tisztikarának, örvendetes tudomásul szolgált. 10) Nagy lelkesedést keltett Tóth Pál levele Passaicböl, N. J., mely­ben tudatja, hogy május 30-án az elnöklete alatt álló bizottság ünne­pélyt rendez a Kossuth szobor javá­ra. A jegyző fölkéretett, hogy meg­felelően válaszoljon. A gyűlésnek ez ime ismertetett le­folyásából mindenki azt a meggyő­ződést merítheti, hogy a nagybizott ság erélyesen és nagy körültekintés­sel működik és mindent elkövet, hogy az immár biztosított szobor le­leplezési ünnepély országokra szóló ünnep legyen. A szobor helyének biztosítása ér­dekében kiküldött bizottság már má jus 23-án eljárt Charles P. Sálén, Director of Public Works-nál, ki ily ügyekben illetékes és ki a legna­gyobb készséggel állította ki nyom­ban a következő hatósági engedélyt: THE CITY OF CLE VELAND, Department of Public Works. Cleveland, O.. May 23, 1902. Permission is hereby granted to the United Hungarian Societies of Cleveland, Louis Perezel, President and Dr. E. Ro­senberg, Secretary, to erect a statue of Louis Kossuth, about six and one-half feet high upon a pedestal to be ten feet high, with a base to be nine feet square, upon the southeasterly corner of the north-west corner of the Public Square. Said monu­ment to become the property of the City of Cleveland after its dedication. Work upon the construction of the base, pedestal and statue to commence during the month of July, 1902, and the monument tobe de­dicated on September 28, 1902. The rieht is reserved by the City to move said monument to a site in the pro­posed Court of Honor if the latter is es- j tablished. CHAS. P. SALEN, Director of Public Works. _____ E fontos okmány magyar fordítás- j ban igy hangzik: CLEVL LAND VÁROSA, A közmunkák igazgatójától, j Cleveland, O., 1902 Május 23. Ezennel engedély adatik a Cleve­landi Egyesült Magyar Egyletek bi­zottságának, Perczel Lajos, elnök és Dr. Rosenberg E., jegyző, hogy föl állítsa Kossuth Lajosnak körülbelül hat és fél láb magas szobrát egy tiz láb magas talapzatra, kilenc négy­zet láb alappal a Public Square é­­szaknyugati szakaszának délkeleti sarkán. A mondott szobor leleplezé­se után Cleveland város tulajdonává válik. A munka az alap, talapzat és szobor fölállításán 1902 Julius hó folyamán kezdődjék és a szobor Szeptember 28-án lepleztessék le. A város fentartja jogát, hogy a mon­dott szobrot a tervezett Court of Honorba (dicsőség udvara) helyezze át, ha az létesülni fog, CHAS. P. SALEN, a közmunkák igazgatója. De Sálén ur még többet is tett. Ki jelentette, hogy mivel a szobor u­­gyis a városnak fog ajándqkoztatni, kötelességének tartja a bizottságnak rendelkezésére bocsátani a városi mérnököt, hogy az végezze az építési felügyelő fontos tisztjét, a mivel a bizottság tetemes költségtől kimél­­tetik meg, mert ilyen felügyelő mér­nököt minden körülmények között kellene szerződtetnie. Sálén ur nyom ban be is mutatta a városi mérnököt az albizottságnak és a mérnök átvet­te a talapzat rajzait, hogy előkészít­se a kiírandó pályázat föltételeit. * „.legjobb am1*. 6 ^ * re* p |méS MINDIG FELŰtMÜLHATLAfí| a Dr. RICHTER-féle világhírű “HORGONY” IPÁIN EXPELLER.I (mint a legjobb és megbízhatóba 1 külső gyógyszer IDEGBÁNTALOM, KÖSZVENY, FEJCSÖNTSZAKGATAS egyáltalán az idegbántalom| minden neme ellen. 25 és 50 cent, kapható minden gyógyszertárban, vagy: F. AD. RICHTER & Co., 215 Pearl st., NEW YORK les Csalás száz milliós örökséggel. Körülbelül húsz év óta folytatott csalást lepleztek le a napokban Pá­rásban. A csalás főszereplője egy asz szony, a ki olyan pompás mesét ta­lált ki, melylyel sikerült neki Páris több bankárjait s nagy pénzű embe­reit alaposan becsapni s húsz évig folytatott működésé alatt nem ke­vesebb, mint negyven millió koronát szedett vagy inkább csalt össze. Dourignac Teréz toulousei polgár­­leány, a ki férjhez ment Humbert Frigyes ügyvédhez, 1883-ban nyilvá­nosságra hozta, hogy egy Crawford Henrik Róbert nevű amerikai aggle­gény meghalt s 1877 Szeptember fi­án Nizzában kelt végrendeletében százmillió franknyi vagyonát rá­hagyta. Hogy az örökség hírét el­­liigyjék, Humbertné hitelben pom­pás palotát vásárolt Párásban és vi­déken is szerzett egy kastélyt és egy falusi jószás ot. Elhíresztelte, hogy az amerikai csupa értékpapírokban hagyta hátra a száz milliót. Egy nap, ezt ismét az asszony té­tette a lapokba, megjelent nála két idegen: Crawford Henrik és Róbert, az öreg .Crawford unokaöcscsei, a kik fölmutattak neki egy végrende­letet, a mely ugyancsak Nizzában, 1877 Szeptember 6-án kelt s a mely­ben az öreg Crawford vagyonát e-Azonban a kukoricánál még több­­síé becsülte annak a levét. Ez volt az ö legkedvesebb itala a világon, azt mondta, hogy ez az igazi nektár, mely az egészséget megtart­ja és az élet napjait meghosszabbítja. Szívesen megjelent Ezsaiás uram a különféle házi mulatságokon, lako­dalmakon, keresztelőkön, disznóto­rokon, szem előtt tartván a kánai menyegzőt s más ilyen buzditó pél­dákat. Ilyenkor aztán megmutatta, hogy mily hatalma's gyomor-erösitö tulaj­donsággal bir a kása, eper, kukori­cáié, mert minden kákabelüek méltó bámulatára hihetetlen szaporán pa­rancsolt egymásután a töltött ká­posztás, lakodalmas kásás és más tá­laknak, csemegéül pedig a sült tyuk nak, kalácsnak; úgy hogy néni tett az isteni Akhilles a trójaiak sorai ban nagyobb pusztítást, mint Ézsaiás uram az eledelek megszámlálhatat­lan táborában. S valamint Hektor nem tikkadt az ütközetben, nem ret­tegett az ellenség nagy számától, sőt leöldösvén azokat, uj ellenség után nézett: úgy ö sem ijedt meg a lakodalmi ételekrégtelen seregétől, megütközött bátran, s gyözedelmet vön,miként Sámson a filiszteusukon. De az eledelek seregei ellen foly­tatott irtóharc fáradalmai közben sem szűnt meg Ézsaiás uram fiatal más hangjának árjait eregetni, egy pillanatra sem; mint a jó hadvezér, a ki két kézzel harcol, de azért har­sány hangon egyre biztatja vitézeit. Nem az evésre biztatta ugyan híveit, mert erre semmi szükség nem volt, hanem az evés idejét legalkalma­sabbnak ítélvén erre: a szent Írásnak evést illető pontjait ilyenkor magya­rázta el. Ilyenkor adta elő a kánai menyeg­zőt, az Abrahám által adott vendég­séget, olyan apróra pedig, mintha maga is hivatalos lett volna ama la­komákra; ilyenkor sorolta el, hogy mivel éltek a próféták a pusztában, s oly szivrehatóan pedig, hogy a: ven dégkoszoru végre majd azt hitte: csörege helyett maga is sáskát ro­pogtat. , Mikor vége lett a lakomának, az öreg akkor sem pihent meg, hanem száját megnyalogatván, széjjelnózett s keresett valamit. Mindjárt megtud­juk, hogy mit. A jobbmódu gazdák ugyanis, ilyes alkalmakkor, már akkortájban kezd­tek az úri vendégek kedvéért és a família tekintélyének emelése céljá­ból fekete kávéval kedveskedni s az ehhez szükséges cukrot, a még ilyet nem látott atyafiság nagy bámulatá­ra, rengeteg csuprokban vagy rózsás; j tányérokban idejében felrakták az asztalra ékességnek. Hát ezt kereste a csiiggedetlen E­­| zsaiás uram, s maga elébe kerítve I egy bögrét, angyali mód elégedett | I ábrázattal elkezdte belőle a cukrot j j ropogtatni s ropogtatta bámulatos í kitartással, mig csak jámbornak I nem mondta a gazdát, vagyis haza nem sétált egerei társaságába, a me- j ! lyeknek, ha akkortájban jól viselték ; mpgukat, szintén nem felejtett el i egy-két darabkát vinni. * * * Mikor Ézsaiás uram a lakozásokon | | cukorropogtatáshoz fogott, akkor I j békét hagyott a prófétáknak, hanem! a maga életének nevezetesebb ese i I ményeit adta elő. Különösen egy j kalandja volt, melyet a világért el I nem mulasztott volna elbeszélni, má- 1 soknak nagy, magának pedig még í nagyobb gyönyörűségére: —De még csak a volt furcsa, kis j fiaim, — jól ide figyelmezzetek, — hogy: hogy megjártam egyszer, egy nagy, mód felett csúnya vén német­tel Bécsben. A mint jövök haza a külső ország­ról, az utam Becsnek városán veze­tett keresztül, a mint ott az utcán elöre-hátra ögyelgek s bámulom ezt­­amazt, egyszer csak ehol látom, hogy egy nagy, felettébb dísztelen képű német, ugyancsak integet az emeletről lefelé. Megállók. Nézem, hogy csakugyan nekem integet-e ? De hát úgy látom, hogy a bizony nekem integet, a sok nép közt csak én rám irányoz. Mi lelheti ezt a németet, mondok, mert hát keze-lába járt mint a mo! tolla, hogy csak menjek fel hozzá. Mit csináljak ? Már csak mégis . megnézem, hogy ugyan mely peni­­tencia gyötörheti a jámbort. Fel is mentem, kis fiaim, pedig a sok grádicson majd eltévedtem, de hogy sejtette a német, hogy megyek, hát elébem küldött egy igen csinta­lan szemű fejércselédet. Éz a pajkos perszóna osztán csakugyan be is ve­zetett, kis fiaim, a némethez. (Folyt, következik.) Honfitársaink! Olvassátok s ter­jesszétek a “Reformátusok Lapját.” Előfizetési ár egy évre $2.00.

Next

/
Thumbnails
Contents