Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-05-29 / 22. szám

A missionáriusok hívek, tevéke­nyek és sikerrel fáradoztak. Többen közülök valóban hősies munkát vé geztek. nem teljes elismerés mellett. Eme gyülekezetek jól vannak szer­vezve s helyesen vezetve. Lélekszám­­ban nem Aarapodtak felettébb. A központjai^ né ni leg változtak s az a terve a hátságnak, hogy inkább a nagyobb városokban erösiti a missi­on. A missiói egyházak nagy remény­re jogosítanak. szebb jövővel biztat nak. A nonet synod'»k állandóin és di­cséretes buzgalommal folytatják munkájukat. Beköltözködött, letele­pült farmer családokból tij gyüleke­zeteket formál. A kikötői missió New Yorkban So.nmerlate lelkész vezetése alatt te vékeny munkát végez. A bevándor­ló német farmerek 9 tized részéről kap hazulról értesítést s ezek a hajó­ról leszáll va már testvéri körbejut­nak. Oly szándékkal jönnek, hogy itt állandóan megtelepednek. E szán dókákban segélyezi, vezeti őket a ki kikötői missió; értesíti az ama hely­hez közel fekvő lelkészi hivatalokat s az azon vidéken illetékes missiói hatóságot: igy segíti egyik a mási­kat. • Eme közvetítés nélkül eme népből többen elvesznének az egyházra néz­ve. Kvenkint 5—600 kivándorlóra terjeszti ki gondját a kikötői missió. Ez a munka, tekintve hogy a lelkész hivatalában mindössze egy íiueska a segédje, nagy kitartást és hel es idő beosztást igényel. Iliszszük. hogy ez a missió még fontos tényező lesz egy házunk terjedésében. Csak az a saj­nálatos, hogy a 3 évre közadakozás­ból, megállapított és várható 3450 d­­ból ez idő alatt csak 2379 d. folyt be. Pedig e derék munka megérdemelte volna a teljes pártolást. A magyar nussiúk. E munka terünk folyton érdek­­k el több és szép jövőt ígér. Három uj gyülekezet szerveztetek: egy Johns­­townban, egy East Toledó-ban s egy Phoenjxville-n. Más pontok szervezésié készen ál­lanak. 1 ilátáss-al arra, hogy arány­lag rövid i( ö alatt erős gyülekezetek lesznek. Ez idő szerint három lelkész! re van szükségünk, hogy az ürese­désben levő állásokat betöltsék. Az utazó lelkészi állás még mindig nin­csen betol i ve. Három uj lelkész meg­érkezése Magyarországról a közel jö­vőben várható. Most a pénztár hely­zete nem engedte meg, hogy többet tegyünk. Nincs a missiói munkának olyan ága, mely szebb jövőt Ígérne. ■ és gyorsabban haladna, mint ez. Á magv ar és cseh missióra 3 évre megállapított 24,000 dollárból az,:n ban csak 10,233 dollár folyt be. A cseh missiok. Az Egyesült Államokban sok esoh van. Magában Chicagóban körülbe­lül 89 ezeren. Ott van egy sokat küz­dő missiónk 1897 óta. A szokatlan akadályok dacára is igyekszik össze­tartva érvényesülni. A missiói ható­ságnak van ott telke kiváló helyen. Most van folyamatban a segélyszer­zés egy kisebb szerű templom felé­­pithetésére. Clevelandban a cseh gyülekezetét az Erie clasis szervezte, úgy vette gondjaiba a missiói ható­ság. A telek és az 1899 nov.-ben fel­szentelt templom 4800 dollárba került. E városban, úgy mondják, van 45 ezer cseh. népnek a mi köz­pontunkon szükséges és ajánlatos is a segítség. A vasárnapi iskolai missiouárius Rév. Horiiing volt. St. Louisban kezdte meg működését, 1898—1900ig állandó gyülekezeteket szervezett. 1901 óta Rév. Dieífenbach lett meg­bízva, ki Alleghenyben működik. A washingtoni ref. egyházra és a templomra kiváló gondot fordít a missiói hatóság, ennek a 40 ezer dol­lárba kerülő templomnak felépítését az egyház közérdeke kívánja. Már eddig megajánltak a gyülekezetek, egyesek és hatóságok 30 ezer dollárt s hihető, hogy a szükséges összeg e­­gyütt lesz s a templom is felépül jö­vő őszre. Nők missiói társasága. Igen nagy segítséggel van. A General synod­­nak e 3 év alatt 9573 dollárt adott át de ez nem a teljes segély. A missiói hatóság kiváló elismeréssel és hálás köszönettel adózik a nők ez áldásos működéséért. Hagyományok összege 3 év alatt 2807 dől ár. Temptomépilés. Szépen fejlődik. Fontos és biztató része munkánknak. A felügyelet, illetve ellenőrzés alatti ingatlan értéke tiszta becslés szerint 282,545 dollár: Közegyház beruházá­sa ezekben 119,075 dollár. Ez összeg­ből 65,700 dollár kölcsönzött pénz, a mit a missiói hatóság viszont olcsóbb kamatra adott kölcsön, mint a hogy az más helyekről felvehető lett vol­na. Minden jelzálogilag van biztosít­va. Egy egy templomépitési alap 5001 dollár, az azt adónak, vagy más ille­tékesnek nevén nevezve. Ez a pénz a missiói hatóságnak van kölcsönad­va, hogy a felügyelete alatti missi­óknak egyedül templomépitési köl­­csönképen vagy telekvételi kölcsön­­képen adja ki. S e kölcsönt, bár első helyen van bekebelezve, egy bizo­nyos idő alatt vissza kell fizetni. E példát csak most kezdik a missiói hatóság után más-egyházi hatóságok is követni. Megjegyzendő, hogy 120 ilyen a­­lapja van, közel 70 ezer d. 1886 óta gyűlt össze, a mi azonban még nem fedezi a templomópitésre igényelt kölcsönösszeget. E kereslet azonban csak a növekedés és boldogulás ked­vezi"» jele. Isten megáldja munkán­kat. Az egyház ifjú élete a városok | ba befolydogál, ezért kell ezekben szervezni missiókat. Sohasem volt egyházunk történe- j tében kedvezőbb alkalom, mint most s nem volt idő, mikor az önkéntes a­­dományozás olyan szép eredmény­nyel biztatott. S CLEVELHND1_KOSSUTH - 5Z0B05. Az Egyesült Magyar Egyletek bi­zottsága május hó 22-én Percei Lajos biz. elnök és Dr. Rosenberg E. biz. jegyző jegyzösködése alatt fontos és jól látogatott gyűlést tartott, mely­nek határozataiból kiemeljük a kö­vetkezőket: 1) Megoldás* nyert a Kossuth-szo­­| bor helyének kérdése. Azé tárgyban kiküldött albizottság megtévén je­lentését és fölolvastatván Sálén Ká­­j rolynak, a clevelandi közmunkák ! igazgatójának a lapokban már ismer tetett levele, a bizottság szükséges nek tartotta a rögtöni határozatho­zatalt, hogy a további lépések ne szenvedjenek halogatást. A kérdés lényegéhez fölszólalók nagy része a Public Square mellett foglalt állást. Nehányan hangoztatták, hogy a Squarnél sokkal alkalmasabb volna művészi szempontokból valamely park, de mikor tudomásukra jutott, hogy a szobor a Public Squaren ad­dig fog állani, mig a tervezett Court of Honor nem létesül s azután oda fog áthelyeztetni, egyhangú határo­zatba ment, hogy a szobor a Public Square északnyugati szakaszának délkeleti sarkán állittassék föl s a városnak meg adassék a jog, a szob­rot a létesítendő Court of Honor-ba helyezni át. Az albizottság pedig, melybe még Friedl János küldetett ki, fölkéretett, hogy sürgősen járjon el ez ügyben az illetékes hatóságnál. (A Court of Honor kifejezés ma­gyarázatául elmondjuk, hogy Cle­velandban uj városházat, törvény­széki palotát, könyvtárt, zenecsar­nokot stb. készülnek építeni és pe­dig úgynevezett csoportterv alapján, vagyis oly képen, hogy a városi épü letek és a már épülőben levő hatal­mas szövetségi palota egy összhang­­zatos csoportot képezzenek. E cso­port közepén széles csarnokszerű di­adalul fog végig vezetni, melyet két oldalt hírneves férfiak szobrai fog­ra feltartotta, niegrázogatta, jobbról­­balról megmutogatta s emigy fejezte be nagy érdeklődést kellett előa­dását : ‘•A kinek igaz jószága, jöjjön érte templom után s vigye isten * hírével, de máskor jobban vigyázzon rá, mert nem In jába mondják, kis fiaim, hogy: nem azé a madár, a ki elsza“ laszt ja!’’ A milyen különösek voltak az ö prédikációi, azokhoz méltó vala a lakószobája is; s valójában olyan prédikációk csak is ilyen szobában születhettek. Szoba ugyan lett volna a parókián több is, de ezek közül Ezsaiás uram csak egyet használt. Seprő e szent cellát soha meg nem fertöztette, sem mesterséges meleg benne a telet nyár­rá nem változtatta, vagvis— magya­rán szólva — fűtve soha nem volt. Elosztotta e szobát az öreg madzag­gal, négy egyenlő részre: tél, tavasz, nyár és ősz. A “tél” a délnek néző oldalon volt, a • ‘nyár’ ’ ellenkező ré szén, a “tavasz” és “ősz” pedig jobb­ra, balra. Volt ebben a szobában egy rokkant kétkarú szék, benne, kite­rítve, egy moly és egér által erősen megviselt bunda, s ez elválhatatlan pár volt a legelőkelőbb bútor, mely egyúttal az évszakokat is nagy pon tossággal mutatta. Mikor ugyanis az öreg meggyőződött a kalendárium­ból, hogy tél következik, óvatosan megfogta a bundás-széket és át tette a 4 'téP’-be s benne olvasgatott, el­mélkedett mindaddig, mig a pláné­ták forgása tavaszt nem mutatott. Akkor áttette a “tavasz”-ba, majd annak idején a “nvár”-ba, “ösz”-be. Meghitt, békés egyetértésben élt ezzel a vén székkel egy még éleme­­dettebb asztal, melynek ámbátor marosak három lába volt, hűségesen követte öreg társát egyik évszakasz­ból a másikba s á miatt sem paras - kodott, hogy szakadatlanul egy rét tentö nagy kalamárist kellett emel­nie, azonfelül pedig egy fületlen csuprot, melyben a porzóhomok ál­lott. Harmadik volt a társaságban az egyik sarokba támasztott könyves szekrény, melyet ugyan a szu már kegyetlenül megviselt, de azért hű­ségesen szállást adott egy jó szekér­re való ócska könyvnek, ezenkívül egész sereg virgonc egérnek volt bé­kés tanyája. Habár szűkösen, de mégis valósá­gos paradicsomi boldogságban éltek itt az egerek, mert a jó szivii Ezsaiás uram, ámbár ha valamelyik könyvet megrágták, eleget korholta őket, de agyon nem csapott, vagy meg nem fogott volna egyet sem. Mondogatta ugyan olykor-olykor: “Megbecsüljé­tek magatokat kis bestiák, mert bi­zony macskát hozok a nyakatokra.” De hát még sem cselekedte meg so­ha eme nagy kegyetlenségét, sötj egy-egy könyv megrágását tapasz [ talva, még mosolygásra is fakadt, ( mondván: “Látom ebből kis imposz-j torok, hogy ti is szeretitek a tudó-1 Hiányt!” Aztán szent lett a béke megint. Az eddigiekkel be is végezhetnénk a bútorzat leírását, mert egyéb, egy rósz ágyon és szeméten kívül a szo­bában nem találtaték. Hanem azt a különös holmit, a mi a gerendáról j madzagon csüngött lefelé, épen a négy évszak kellő közepén, megem-; litós nélkül még sem hagyhatjuk. Nem egyéb volt ez, mint az Ézsai-! ás uram hires három szögletü kalap- j ja, melyet azért akasztott volt ide, j hogy a csintalan egerek valamikép több pocsékot ne ejtsenek benne. Mert azelőtt a jeles kalap,—mely­ről még később bőven lészen szó—to­kostól együtt a könyves szekrény­ben állott, de a semmi szentet nem tekintő, elbizakodott egerek befész­keltek, sőt lyukat is rágtak az olda­lán. Az öreg aztán úgy vette ki az egerek habókáját, hogy madzagra kötötte a kalapot s felakasztotta a gerendára, győzedelmes mosolygás­sal mondván: “Most fészkeljetek már bele kis csintalan bestiák!” — Ilyen formán a kalap nyugton is maradt az egerektől, hanem annál nagyobb álmélkodásra lett az oda­­vetödö avatatlanoknak, a kik el nem tudták gondolni: miféle csuda lóg­hat ott a szoba kizepén: A lakás ilyen voltából előre lehet gyanítani, hogy Ezsaiás uram aligha • tartott francia szakácsot. S nem is tartott valójában még más milyet sem. Ellenben az étel dolgában meglehetős híven követte kedves prófétái dicséretes példáját. Nem élt ugyan épen azok módjára mézzel és sáskával—mivel hogy nem volt—-hanem igen is élt vizben főtt kásával. Ebből az eleségböl megfő zött hétfőn egy roppant nagy fazék­kal s arra járt rá egész héten. Másik hétfőn újra kezdte. Némi változatosságot e tekintet­ben csak az eper-érés hozott, midőn is a kását eme kedvenc csemegéje váltotta fel, mely az udvarán tényé sző három vén fán bőségesen ter­mett; télen pedig a főtt kukorica tette gyakran hűtlenné a kásához. Mert a kukoricát is nagyon kedvel­te, a mi már csak eme dicsérő mon­dásából is kitetszik: “Igen jeles eledel a tengeri, kis fiaim; megeszik azt hercegasszonyok, grófnők, bárónők, sőt mi több: a disznó, eme hasznos állat is attól hízik.”

Next

/
Thumbnails
Contents