Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1902-05-29 / 22. szám
2 r ■ , * 1 ;..... I 9. ) A Mercer sburg akadémia. Fel-! Böbb nevelő intézet fiuk számára. 10. ) Massanutten akadémia. Ez; az intézetünk a legifjabb. 1899-ben alapittatott s Woodstockban , Va. van elhelyezve. A missiói munkálkodás terén is megkülönböztetjük a bel és külmissiót, úgyszintén a kikötői missiót. A belmissiói munkálkodás 98 missiói egyházra terjed ki. Ezek közül 2 cseh, 10 magyar, s 2 német s angol; a többi angol. Évenkint mintegy 15 ezer dollárba kerül ez a munka. A külmissiói munkálkodás kiterjed Japánra és Khinára, hol 11 férfi s 8 női missionáriusunk működik. Japánban, mint már jeleztük, nagy tekintélynek örvendő iskoláink vannak. A jótékony intézetek közül első helyen kell felemlitenünk az árvaházakat . Ezekről már közöltünk lapunkban ismertetést. Ilyen intézeteink: a Bethany árvaház, amely Wimelsdorfban van elhelyezve, a St. Pál árva ház, Butler, Pa-ban. A fort waynei árvaház. Főni os az elaggott lelkészek és lelkész özvegyek elhelyezésere és segitésére alakult intézet; a Bethesda diakonista otthon, Clevelandban, diakonistákat képez a szeretet törvényeinek a gyakorlására. Ezzel az intézettel összeköttetésben van egy kórház is, a hol clevelandi testvéreink segítséget kaphatnak, ha lelkészük igazolja, hogy ök egyháztagok. Az Alliance, O. diakonista otthon és kórházi társulat hasonló célok megvalósítására alakult 1900-ban, de már is nagyon áldásos munkát végez. A közmivelödési intézetekhez tartozik az egyház könyvkiadó vállalata is, a mely részint angol, részint német könyvek és lapok fentartásáról gondoskodik. Ez a vállalat nagyon szép haszonnal dolgozik. V alamint a Sunday-School board^ is, a mely a vasárnapi iskolákat látja el a szükséges nyomtatványokkal. Egyházunk közönségét 16 lap s folyóirat szolgálja s igyekszik a Krisztushoz vezérelni. íme ilyen a mi egyházunk. Szeressük és becsüljük meg. Kalassay Sándor. Vasárnapi iskola. A vétkes hazugság. Cselek. 4. r. 32. v. — 5. r. 11. v. “Levetvén a hazugságot, szóljon igazságot minden ember az ő felebarátjával, mert egymásnak tagjai vagyunk.“ (Efer. 4. r. 25. v.) Az első keresztyének állhatatosak voltak a könyörgésben s egymás iránt jó szívvel, testvéri szeretettel viseltettek. De nem sok idő múlva besiklott a kígyó is eme szép testvéries körbe s ha nagyobbra növekedhetik vala, ez veszélyesebb lett volna, mint a zsidók részéről jövő üldözés. Ez volt a csalás, a képmutatás lelke azok közt a kik vallomást tettek Jézusról. Kü lönös, hogy ez a gonosz irányzat nem mutatkozott addig, a mig nem kellett áldozni vagyonukból a közjóra, ^mániás és Safira a templomban voltak mint rendesen, olyan komoly imádkozásban és hi vek az úrvacsorában, akár Péter vagy János, vagy Barnabás. Ez tettetése volt keresztyéni érzületűknek. A keresztyénnek, mielőtt áldozna az urnák, hinnie kell az ö nevében. Egy gondolat, egy érzés, rokonszenv, testvériség: ezek a Jézus Krisztusban való hit gyümölcsei. A családi, fia, apa s testvéri élet lelke uralkodott köztök. Eme lélekkel soha sem ér fel az adomány, de annyit ad, a mennyije van. E tekintetben nem volt törvény az adakozás mérve, sem ígéret az adakozás jutalma felöl. Önkéntes megnyilatkozása volt a keresztyének első szerelmének, a kik a Krisztusban és Krisztusért éltek. Azon életmód, a melyet Jézus az ö 12 tanítványával folytatott, példa le hetet t a testveriességre. Mily sokat tanulhatnának ebből a keresztyének napjainkban is. A jótékonyság gyümölcseinek összegyűjtésére irányuló tervezeteket nem kicsinyelhetjük. Bizottságokra, gyüjtöivekre s más ilyesmire van szüksége az egyháznak is. Ám ezeket, mint megannyi gépezeteket mozgatni is kell; a sokféle beszéd, a misisió gyűlések, összejövetelek élesztgetik azi áldozatkészség tiizét. Holott tulljdonkép a valódi keresztyéni érzület természetes folyományának kellene lenni az adakozásnak. A különös utána járás, bűz gólkodás azért szükséges, hogy az áldozatkészség napról napra meghozza gyümölcsét. Az első keresztyének példája felemelő hatással van az áldozatkészségre. Nekik mindenek köz vala. S vaj jón nem ad-e ez igazat azoknak, kik napjainkban a vagyonközösségről álmodoznak? A felelet a Cselek. 4 r. 32 versben van megadva: És senki a va gyonát nem mondja sajátjának. A vagyon közösségre vágyók pedig igy szólnak: A tied az enyém, vagyis va gyónódat meg kell én velem osztanod. Nincs jogod a saját birtokodhoz. Ez a felfogás keresztyénellenes, ez az önzés és nem a másokon is segíteni kész ember jelszava. A keresztyén azt mondja: Az enyém a tied. Erre nincs törvény, erre a szeretet indít. Önkéntes megnyilatkozása ez az isteni jognak a gyöngébb testvérek megsegítése végett. Az apostolok sem kényszeritették az első keresztyéneket, hogy eladják jószágjukat. A vagyonközösség alapja e szerint nem a külső, de a belső, a szív törvényétől függ. • S évezredek múlva is vannak és lesznek keresztyének, a kik magoktól elhozzák vagyonukat a keresztyéni, a krisztusi szeretet oltárára! József Cyprus szigetéről eladta földjét s az árát átadta a tanítványoknak közcélra. Ananiás és Zaphira utánozták e példát, de csak egy részben. Midőn pénzzé tették a birtokot, megszólalt szivükben a világ lelke: S vájjon ki visel ránk gondot, ha idősek leszünk; Vájjon nem jogosan tarthatjuk-e vissza annak egy részét? Mégis ép úgy dicséretet szerezhetünk, mint József! Ekkor jött a csalfaság méltó büntetése. Hazudtak nem az ember, de Isten ellen, vagyis hazudtak a szentlélek ellen. Bűnök az volt,, hogy nem akartak adni annyit, mint a hogy ígérték. Megpróbálták a hívekkel elhitetni j azt is, a mit nem adtak. Vigyázzatok, hogy kisértetbe ne j j ussatok! Virág István. II Mssiói italosán jelentése a közelmúlt 3 esztendőről. Nincs terünk a teljes közlésre, csak a főbb pontokat fogjuk kiemelni. Őszinte hálával a Mindenható és az egyház egyedüli láthatatlan feje, a Jézus Krisztus és a Szentlélek segítő kegyelme iránt, elismeréssel a hiv gyülekezetek, vezetők s tagok s a különböző hivatali testületek áldozatkészsége iránt Megemlékszik az egyházat ért nagy veszteségről, — mivel Dr. Peters — a tiffini 0. egyetem tudós elnöke s jelentésen kívül legyen mondva, a magyar egyházak szószólója, a ki 17 éven át tagja, 12 éven át elnöke volt a belmissiói hatóságnak, meghalt. Hálás és áldott emlékezetben él ez egyházban igaz keresztyén, minden jóra serény és tevékeny és közhasznú életéért. A missionáriusok közül csak egy halt meg ifjan, még a pálya kezdetén. E hatóság elnöke: Dr. Eshbach fre derickstowni, Md. reí. lelkész; titkár: Dr. Barkley gettjsburgi lelkész, pénztárnok a közpénztárnál: Stein, a templomépitési alapoknál Boush egyszersmind az ügyvéd is.. Püspökök: Dr. Fouse Ohio s Pitts burg synod, Rev. Whitmer Eastern és Potomac synodból, ez utóbbi a mi jólelkii szószólónk mindenütt s bár idős ember, nem ismer csüggedést és fáradságot. Egy pár szavával, egy megjelenésével csendet, békességet teremt a legnyugtalanabb gyülekezetben is. Hogyan? Az ö igaz keresztyéhi szerető atyai szivével. Dr. Dechant a nyugati részekben eső egyházak felügyelője. Van az egyház körében is, — a mi oda haza teljesen ismeretlen —szervezve egy állás, “tieid secretary“nak hívják, körülbelül úgy mondhatjuk: a hadakozó missionárius, a ki a püspökökkel felváltva hol egy, hol más egyházban megjelenve, lelkesít, buzdít az adakozásra a belmissio érdekében. I Mindannyian nagy tapasztalásu és éles itélö tehetséggel megáldott férfiak: fáradhatatlan kitartás és lángoló buzgalommal. TÁRCA. Ezsaiás mám. (Folytatás.) Az is prédikáció volt a maga talpán, a. mit elnyugodott Fekete János uram felett tartott. Ez a Fekete uram arról volt nevezetes, hogy valamikor ö hozta ki Ézsaiás uramat a debreceni kollégiumból rektornak. Szokás volt ugyan is a régi kálvinistáknál, hogy tanítónak valamely theologiát végzett ifjat. kerítettek, a ki is két-három évig oktatván az iskolás gyerekeket, ez alatt nemcsak a bölcsességet verte beléjük, hanem némi kis pénzecskét is összekuporgatván, azután saját tudománya gyarapítására külföldi egyetemekre mehetett, hogy ott bölcsességgel még jobban megrakodva, majdan mint lelkipásztor szolgálhassa az anyaszentegyházat. Az ilyen tanitót rektornak hívták s Ézsaiás uram is előbb rektor volt abban a vámosban, a hová később papnak is megválasztották. No, hát ez a Fekete uram volt az, a ki annak idején kiszállította Debrecenből az akkor még ifjú Ézsaiást. Igaz, hogy valami nagy fáradságába nem került, mert épen búzát vitt Debrecenbe eladni s az üres szekéren egyúttal haza hozta az uj rek tort is, kinek három pipaszárán és egy keszkenőbe kötött motyóján kívül egyéb holmija nem igen vala. De azért sohasem felejtette el Ézsaiás uram az emberséget s háláját most párját ritkító halotti gyászbészédben rótta le. Közel járt már Fekete uram is a századik esztendőhöz, s a hívek szentül meg voltak róla győződve, hogy az öreg tiszteletes most bizonyára Mathuzsálemröl veszi fel a' leckét s megint a hosszú élet minémüségéröl fog elmélkedni. De felettébb csalatkoztak. Ézsaiás uram még csak a szájára sem vette most az érdemes Mathuzsálem nevét, hanem rátért a régi görög és római hősökre, s kétségtelenül bebizonyította, hogy mindegek felett, valamennyi közt Hektor volt a legkülömb, a kivel virtusra nézve semmiféle vitéz sem versenyezhetett volna. Mikor mindezeket a hallgatóság nagy lelki megkönnyebbedésére napnál tisztábban bebizonyitotta Ezsaiás uram, emigy fejező be hatalmas halotti beszédét: Áztat nevezem én igazán Hektornak, O A ki engem ide kihoza rektornak! Ámen. I * * * Ilyen tudománynyal ékeskedett Ézsaiás uram, a mely az ö hirét-nevét messze földön elterjesztette. De koránsem elégedett meg beszédei furfangos mivoltával: méltó volt ahhoz az elmondás is. Ebben is különféle fortélyai valának. Legkedvesebb mulatsága' prédikálás közben ez volt: Mikor ugv/meleg nyári délutánonként a Hóreb hegye magosságának magyarázatába beletikkadt hívek étkeztek a padokban csendesen bóbiskolni s egyiknek-másiknak a szeme már le is ragadt, Ezsaiás uram elkezdte oroszláni hangját lassankint lejebb-lejebb szállítani, mig utoljára, csak úgy duruzsolt már, mint valami óriási vén darázs. S eme csendes dongás valami rendkívüli altató erővel birt, elannyira, hogy nem sokára még a legéberebb hívek is édesded sznnyókálásba merültek. És csak ezt leste az öreg. Mihelyt észrevette, hogy no, most már nagyobbrészt elaludt a nyáj, akkor hirtelen felcsapja iszonyú hangját s olyat kurjantott, mint a behomót: “Serkenjetek keresztyének, mert olyanok lésztek, mint az Ákháb zsákja!” » Bezzeg lett is aztán általános serkenés, hogy a felriadt hívek ijedtükben majd kiugráltak a padokból. Ezsaiás uramnak pedig lön nagy gyönyörűsége. Ha valami elveszett, avagy megtaláltatott, azt is sziveden kihirdette Ézsaiás uram a katedráról, még pedig nemcsak amúgy szárazon, hanem úgy, hogy méltó legyen az elhangzott szent beszédhez. Egyszer szokása szerint a város alatt lévő legelőn sétálgatván, egy kenyeres tarisznyát talált, melyet böszáju zsebébe gyömöszölvén, másnap felvitte magával a katedrába. Rákeritette a sort ilyeténképen: “Megyek, mendegélek a gyepen, hát egyszer csak látom, hogy valami fejérlik előttem. Azt gondoltam, hogy juhászkutya, háta mint oda érek, akkor látom, hogy egy kenyeres tariszanya. Ez ni!” Azzal kihúzta a tarisznyát, magas