Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-05-29 / 22. szám

Bridgeport, Conn.. 11)02 Május 29-éu 22. szám. 111. évfolVJtH’. Felelős szerkesztő: x-r-ís.iL.^ss^s.'H- sA.i>r:Do:Ei bridgeporti ref. lelkész. ; A lap szellemi részét illető minden közle­mény az ő címére: í Cor. Howard Ave. & Pine Street, Bridgeport, Conn, küldendő. EDITOR: iEleir. .ZL-lerr. 3Sa,la,ssa,3T, Pastor of the Hungarian líéf. Church, ; Cor. Howard Ave. & Pine st. Bridgeport. FIGYELEM ! Az előfizetési pénzek, cim vál- * tozások s mindennemű a lapot illető jelentések a szerkesztő cí­mére küldendők. lor. Howard Ave. & Pine Street, Srid-g-ejsort, Conn. Egymásnak terhet hordozzátok! XvXeg'jelerL s^Irxclen. csö­­töxtöfeön.­Elöüzetési ár eg~y érzxe: -S-merűJsáToa, 332. ItvCsig-^arországrra, $2.50. Az Amerikai flagyar Ref. Egyesületnek hivatalos lapja. A lap tiszta jövedelme amerikai magyar ref. egyházi célokra fordittatik. Published every Thursday by the iMMniii Mil Piling Cipfy.,” Cor. Howard Ave. & Pine st., Bridgeport, Com. ENTERED AT THE POST OFFICE AT BRIDGEPORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER. Decoration day. Ma ünnepli Amerika népe a halot­tak napját. Yirágnevelö május utol­ján virágot hint az eltávozott Ilii ked­vesek sirhal mára a kegyelet és a há­la. Díszbe öltöznek az ifjak és öregek egyaránt, úgy vonulnak ki a teme­tőbe: emlékezni! Emlékezni! Oh minő édes, minő boldogító érzés az emlékezet. Kény nyékét fakaszt, de boldogságot ad. A mig ott állunk szeretteink, talán édes apánk, édes anyánk, korán el­költözött kisgyermekünk, vagy test­véreink, jó barátjaink sírjánál: elvo­nul lelki szemeink előtt a múlt s úgy tetszik, mintha velők élnénk. Ebben a tudatban megkönyülnek az élet keresztjei, elcsitul a fájdalom, meg­szűnik a könnyezés! Miért is sír­nánk? Hiszen velünk vannak az eltá­vozottak, mert élnek emlékezetünk­ben! Emlékezzünk azért halottak nap­ján halottainkról. Yirágnevelö má­jus utolján vigyen kiki egy-egy virá­got a s rra, a hol az pihen, a kinek eltávozása fájt s keserű könnyeket fakasztott a szemekben ! Amerikában azonban más jelentő­sége is van az emlékezésnek, nem­csak ez! Amerika nem az volt hajdan, a mi most. Mi független, szabad állam, a világ leghatalmasabb köztársasága. Hajdan gyarmat állam volt, a mely pénzzel és vérrel adózott az anyaor­szágnak. Függetlenségét nagy csa­ták árán vívta ki. Ezren és ezren on­­ták vérüket a szabadságért. E sza­­badsághösökröl való emlékezésnek napja május 30-ika! Az a nemzet, a mely nagy fiait s azoknak emlékét meg tudja becsül ni, kik a szabadság védelmében éle­tüket vesztették el: életre van hivat­va. Az Egyesült Államok összes ere­je és nagysága ezen a fundamentu­mon alapszik. Becsüli a szabadság­­hősöket, emléküket tiszteletben tart­ja; s a síroknál, hol e hősök nyugosz­­nak, évröl-ővre mintegy fogadást tesznek, hogy a szabadságért épen úgy készek feláldozni életüket, mint azok, kiknek teste már össze vegyült a földnek porával. Minő hatalmas erő'rejlik ebben az emlékezésben, azt csak az tudja, a ki látja, megfigyeli azt a buzgóságot, lelkesedést, a melyet egy-egy ilyen ünnepély támaszt! Képzeljük él csak, minő lelkese­dés támadna a hármas halom és négy folyó hazájában, ha a nép évröl-évre szent kötelességének ismeri, megko­szorúzni a szabadságharc vértanúi­nak sírját? De hát oda haza halottak napján imádkoznak ugyan a megholt hívek lelki üdvéért, de a magyar kö­zönség nem hallja meg a sírból jövő szózatot: Szabadság, szabadság, jöj­jön el a te országod! Amerika magyarjai! Nekünk is vannak szabadsághöseink. Mi tud­jak, mi a szolgaság s ismerjük a sza­badságod Álljunk mi is az ünneplők közzé. A mig halljuk az emlékbeszé­­deket, gondol junk a mi elhalt vérta­núinkra s ejtsünk értük egy-egy könyet s tegyünk szent fogadást, hogy a szabadságban mindvégig megállunk! y—r. A mi egyházunk. Abból az alkalomból, hogy egyhá­zunk most tartja tizennegyedik zsi­natját, nem tartjuk feleslegesnek la­punk olvasóival mégis mer te Mii egy­házunk rövid történetét, annak tu­dományos és jótékony intézményeit. Szükség van erre azért, hogy azok, kik ettől az egyháztól nyerik az a­­nyagi segítséget, megismerjék az egyhazat, s igy megismerkedvén an nak intézményeivel, tanulják azt megbecsülni és szeretni s azok, a kik nek módjukban áll, igyekezzenek a reánk fordított anyagi segítséget leg alább részben visszatéríteni. A mi felekezetűnk, a református egyház, sok tekintetben kiváló he­lyet foglal el a protestáns felekeze­tek között. Történelmi leszármazott­ja az apostoli kor egyházának, a mely a maga pálya futását, mint az ur igaz szőlőlének egyik ága, a re­­reformátio napjaiban kezdette meg. Kezdettől fogva a polgári és vallásos szabadság mellett küzdött s erősen törekedett arra, hogy a gonoszság a földön kevesbüljön s terjedjen az e­­vangyéliomi világosságnak országa. E miatt mindenütt szenvedésnek, üldözésnek volt alávetve s a vérta­nuk vére hullásával van megtelve a ref. egyház ös történél mének minden lapja. A hegyes Schweizban, a szőlő­hegyek között futó Rajna mentén, Franciaország napsütötte mezőin, a kis Hollandia íütermö rónaságain, a Tisza és a Duna mentén vértanu­kat termett a reformátió s a ref. egy ház vértanúi első harcosai a szabad­ságnak. Ez az egyház amerikai talaj­ba az angol puritánusok bevándor­lásával egyidejűleg kezdett gyöke­ret verni, — akkor, mikor Plymouth Rocknál Amerika földjére léptek az üldözött angol puritánusok; egyhá­zunk nehány tagja is megjelent A- merikában, hogy szószólója, harcosa legyen itt a szabadságnak és igazsá­gosságnak. Ezt a tényt azonban még elfeledték feljegyezni a nemzet törté­netírói. Egyházunk azonban ma is olyan barátja a szabadságnak és az igazságnak, mint voltak azok, kik első követői voltak itt az evangyeli­­om szerint reformált anya szentegy­ház hitelveinek is. Egyházunk neve még a jártasab­bak által is sokszor félre értetik s en nek jelentőségét csak kevesen tudják méltányolni. Közismert dolog, hogy a marburgi colloquiumon (1529) az úrvacsora kérdése miatt szakadás tá­madt a protestánsok között. Azok, a kik Luther véleményét fogadták el ebben a kérdésben, lutheránusoknak neveztetnek, s azok, ki a rém. katli. egyház dogmáitól ebben a tekintet­ben is jobban elszakadtak, s Zwingli Kálvin s Melanchton véleményét fo­gadták el, a helyett, hogy e vezérfér íiak egyikének vagy másikának ne­véről nevezték volna magukat: a re­formátus nevet vették fel, jelezvén ez által azt, hogy egyházunk az is­tennek a bibliában kifejezett igéjé­hez a középkor babonái és tévedései­től menten fog ragaszkodni s annak tekintélyét elismeri, de emberi te­kintélyre nem támaszkodik. Enge­delmeskedik a Krisztusnak és az ö I u'ancsolatainak, de embert nem is­isei el az egyház fejének. Egyhá­zunk nevében tehát bent foglaltatik annak minden jellemző tulajdonsága is. A biblia mellett minden egyház­nak vannak úgynevezett hitelvi könyvei. A mi hitelveink az u. n. Heidelbergi Kátéba vannak össze foglalva. Ez a kathechismus 1563- ban jelent meg III. Frigyes egyenes óhajtására. Ezt a kathechismust mindazok, a kik előítélet nélkül vizs gálják annak tartalmát, a reformá­tió legnemesebb termékének ismerik el az összes káték között. Ez a káté lévén fentartó és anya egyházunk] symbolikus könyve, összekötő kap-! csőt képez e két református nemzeti egyház között. Ez iránt az egyház iránt, a mely őseinkről szent örökség gyanánt ma­radt. reánk, sok és nagy kötelessége­ink vannak. Ezeket a kötelességeket akkor töltjük be igazán, ha a hitben j olyan erősek, s az áldozatkészségben! olyan buzgók leszünk, mint voltak atyáink, kiknek még életük se volt drága a Krisztus evangyéliomáért. 155 évvel ezelőtt tartották az Ame­rikába szakadt reformátusok az első zsinatot, bárha ennek csak mint egy kerületi gyűlés jellege volt, a meny­nyiben az első egyházkerület ekkor szerveztetett. 1747 szept. 29-én gyűl­tek össze az atyák Philadelphiában, hogy lerakják egyházunk növekedé­sének alapjait. Csak négy felszentelt lelkész volt jelen: Schlaller Mihály, Boehm Filep János, Weis Mihály György és Rieger. A világi képvise- j lök száma 27 volt, a már szervezett! gyülekezetek számához képest. Ezen a mostani zsinaton már 8 kerület, 58 egyházmegye, 1700 gyülekezet kép­viselői jelennek meg 250 ezer egyház­tag képviseletében. Ez a mi egyházunk számban nem erős, világi javakban szegény, mégis mint az közlendő tudósításainkból kitűnik, óriási munkát végez úgy a belmissió, mint a külmissió terén. Megjegyzem, hogy itt, a mint már azt kifejtettem, a belmissiónak más jelentősége van, mint Magyarorszá­gon. Itt azokat a követelményeket, a melyeket belmiszió név alatt emle­getnek oda haza: egyenesen a lelké­­szi hivatalba tartozónak tekintik. Egyházunk a következő tudomá­nyos és jótékony intézeteket tartja fenn: 1. ) A keleti theologiai seminari­­um. Ez az intézet Lancaster ben van elhelyezve. 1825-ben alapittatott s el­ső ízben Carlisle, Pa-ban volt elhe­lyezve. Az első tanár' Rev. Lewis Mayer volt. Ez a legrégibb papkép­­zö intézetünk német eredetű Később 1831-ben Yorkban egy főiskola ala­pittatott egyházunk gyermekeinek magasabb kiképeztetésére. Ez és a papnevelő intézet össze kapcsoltatva Mercersburgban helyeztetett el. mig­­nem!861-ben Lancasterbe vitetett az intézet, a mely három egyházkerület fenhatósága alatt áll. 2. ) A Franklin és Marshall colle­gium. Ez is Lancasterben van. Na­gyon jó hírnévnek örvendő fiu-neve­­lö intézet, hol a tanulók úgy a tudo­mányban. mint a keresztyén erköl­csökben gondosan neveltetnek. 3. ) A heidelberg egyetem. Ez a tu­dományos intézet 1850-ben alapitta­tott Tarlton, O., de később Tiffin, O. helyeztetett át. Az alapítás idején 159 tanulója volt s ma ötszázra megy a tanulók száma. A tanárok száma 22. Egyike a legjobban felszerelt e nemű intézeteknek, hova nemcsak Amerikából, hanem külföldről is jön nek növendékek. 4. ) Catawba collegium. Ez az inté­zet Newtonban North Carolinában van elhelyezve. 1853-ban kapta meg az államtól a szabadalom levelet. 1855-ben emeltetett kollégiumi rang­ra, addig csak u. n. felsőbb iskola volt. A messze nyugaton jó szolgála­tot tesz az egyházi nevelés ügyének. 5. ) Ursinus kollégium. Ez a jó hir névnek örvendő intézet Collegeville­­ben, Pa.van elhelyezve. 1869-benala­pittatott. Nagyon szépen berendezett intézet. 6. ) Német misst!) ház. 1860-ban a­­lapittatott. Ez a 3 német egyházke­rület fenhatósága alatt áll. Az itt végzett növendékek azonban úgy a német, mint az angol és német nyel­vű gyülekezetek szolgálatára képe­­sittet nek. Az intézetben van akadé­mia, kollégium és seminárium. 7. ) Az allenloicni női kollégium. Ez a nőne velő intézet 1867-ben ala­pittatott. Kitűnő hírnévnek örvend. Ma 264 növendéke van. * 8. ) A nők kollégiuma. Ez az inté­zet Frederick, Md. van elhelyezve- 1893 ban alapittatott.

Next

/
Thumbnails
Contents