Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-05-22 / 21. szám

Sxorrioru szülők, kik elvesztették gyermekeket, s kiknek üres a csalá­di fészek, gyermektelen házaspárok mindig elmennek, hogy válogassa­nak. Száz tiz nagyobbacska gyerme­ket hoztak be a közeli falvakból s ti­zenhatnak akadt örökbe fogadója. A többit visszavitték a falukba. A kivándorlás. Sátoralja-Ujhely­­röl írják: A Hegyalján folytonosan tei’jed az Amerikába való kivándor­lás. Ó-Liszka, Hong, Erdö-Horváthi, Vámos Újfalu, B.-Zsadány, B.-Ola­­szi és más községekben már alig ma­radt jóravaló férfi munkás, mert a java kivándorolt. A mig a hires bor­termelő Hegyalja népe Amerikába vándorolt, addig a szomszéd Szabolcs megye munkásereje a Hegyaljára megy pénzt keresni. A szőlősgazdák szívesen fizetnek rendesnél nagyobb napibért is. Egy-egy férfi naponkint egy korona 80 fillért, sőt két korona 40 fillért is megkeres. Az ó-budai takarékpénztár és egy holttest. — Két hónap előtt történt, hogy az ó-budai takarékpénztár igazgatója agyonlőtte magát és a könyvelője, Adler Károly eltűnt. Kiderült, hogy az öngyilkosságnak és a szökésnek sikkasztás volt a ru­gója, mert a takarékpénztárban öt­venezer korona, vagy még ’ nagyobb hiányt fedeztek föl. A főkapitány­ság sokáig kutatta Adlert, s végre megszüntette a nyomozást, abban a hitben, hogy Adlernek sikerült A- merikába menekülni. Május elsején azonban Adler előkerült, a Dunából, holtan. Ó-Buda alatt vetette föl holt­testét a viz, a hol a télen át mosta­­nig hajók vesztegeltek. A már felis­­merhetetlen holttestet a ruhájába varrt cégek neve után s a fehérne­műjén látható betűk után ismerték föl. Most már ismeretes, hogy 219,- 000 koronát sikkasztott Adler. Ellopták az utca egy részét. — Ez Budapest egyik nagy utcájában, az 1848-iki pesti polgármester emlékére elnevezett Rottenbiller utcában tör­tént, a hol egy nagy darab helyen szépen fölszedték az utcán a fakoc­kákból rakott burkolatot, a mi más­fél napba került és szekereken elvit­ték. Furcsa, az eset. Az utcában az elemi iskola előtt két féle fakockák­ból tettek próbát az utca burkolásá­ra. az egyik felvidéki bükfából volt, a másikat osztrák vállalkozó ajánlot­ta és rakatta le. Öt év alatt állták a. próbát, s most már világos volt, hogy a magyar burkolat jobb, azt nem kellett annyit javítani. Ezt a magyar bükfából készült burkolatot tüntették el. Május 2-án délután ko­csik állottak meg az iskola előtt és a munkások hozzá fogtak a burkolat felszedéséhez. Estére el is készültek vele, és reggel folytatták. A kocká­kat kocsin hordták el. A rendőrség mikor észre vette a lopást, kipuha­tolta a munkásokat és nyomban le is tartóztatta őket. A vállalkozót azonban, ki a munkásokat felbérel­te, még nem sikerült kézre keríteni. A nyomozást erélyesen folytatják. Vérés párbaj. Nagy-Váradon e hó első napján véres párbaj történt. Pal­­lay Lajos ügyvéd és Weiszlovics Gyula gazdálkodók álltak szemben és Weiszlovics golyója Pallay jobb oldalába fúródott. Azonnal összee­sett, eszméletét vesztette és az orvo­sok a legnagyobb aggodalommal nyi­latkoztak állapotáról. Cigányok husztüer koronás csalá­sa. A cigányok apróságokban csal­nak. Most már ök is többre vágy­nak. Hódmezö-Vásárhelyen két ci­gány javas asszony Égető Sámuel uramat károsította meg nagy összeg­ig, valamint a többi tanyai népet is, hogy a bűnök sok szép pénzig megy. Két cigány asszony, Kolompár Róza és Bánfi Mária a tanyai tudatlan nép vallásos babonaságát felhasználta. Bűbájos beszéddel adták szájról­­szájra, hogy. a mikor a kisértetek óráján a vásárhelyi dűlőbe ér a hold sugára és a hetedik nyárfának balra­­huzó ága irányt mutat, hol van az a nagy kincs, a mit Szűz Mária adott a kezükre, hogy szétosszák a vásár­helyi jámbor hivök között. Ilyen módon a többek között Égető Sámli­éit károsították meg legjobban, ki­től húszezer korona készpénzt csal­tak ki és a szerencsétlen embert tel­jesen tönkre tették. Cigányok ostrom,a a debreceni ki­rályi tábla ellen. A debreceni kirá­lyi tábla április 25-én tárgyalta a Rostás cigány család rablási bünpö­­rét. A négy tagból álló rablóbandát fegyver közt kísérték a törvényszék fogházából a tábla épületébe. A mint a rabok a törvényszék kapuján ki­jöttek, hirtelen vagy . húsz cigány, férfi és asszony útját állotta, s min­den áron ki akarta szabadit ani a fog­lyokat. Az örök azonban elűzték ö­­ket. Csakhogy a cigányok vakmerő­én megostromolták a táblai épület kapuját is, majd mikor onnan rend­őrök űzték el őket, más kapun át a tárgyaló terembe törtek.-Ott Bernáth Elemér, a táblai elnök ajtónállója próbálta őket visszatartani, de a ci­gányok nem tágítottak. Hatalmas vaskulcsokkal neki estek az ajtónál­­lónak, ütlegelni kezdték s le is ver­ték lábáról, ha a portásnak heves küzdelem után nem sikerült volna a kaput becsukni. Végre megérke­zett a második rendőr csapat, a mely a cigányokat kihajszolta a városon túl levő derecskéi országúira s ott szélnek eresztette valamennyit. Bártfa égése. A felvidék szép és ódon városát, Bártfát nagy pusztu­lás érte. Május 4-én, vasárnap dél­ben tizenkét órakor tűz támadt. A nagy szélben kétszáz ház égett le. Az eperjesi tűzoltóság külön vonaton ment ki a tűz színhelyére. Estére megszűnt a tűz, a mi a bártfai tűzol­tóságának érdeme. Sok ház porrá égett, köztük a Hires Hölzel-féle fa­faragó müintézet, a mely a hires bártfai dóm belső munkálatait is vé gezte. A dóm és a városháza épen maradt, de leégett a járásbíróság, a plébánia és a pár nappal ezelőtt fin ■ nepiesen fölavatott postapalota. A tűz oka ismeretlen. Egy öreg asszony a rémülettől meghalt, egy másik ha­lálosan összeégett. Sok kisebb sebe­sülés is történt. Tömérdek bútor, élelem, ruhanemű, értékpapír és be­téti könyv odaégett. Meggyűlt ravatal. Pakson meg­halt Szepessy Imréné, egy jómódú özvegyasszony. Hozzátartozói diszes ravatalra terítették és a ravatal kö­rül gyertyákat égettek. A mikor egy pillanatra elhagyták a halottat, a gyertyák meggyujtották a halott szemfedöjét, mitől a koporsóban lé­vő vánkos és faforgács is tüzet fo­gott. Mire a szobába léptek, akkorá­ra már a halott is a fölismerhetetlen­­ségig összeégett és a szobában lévő bútorzatot is csak nagy bajjal lehe­tett megmenteni az elpusztulástól. A világ folyása. Kuba szabad. Az Egyesült Államok azt az ígére­tet, a melynek betöltését sokan két­ségbe vonták, e hó 24-én csakugyan betöltötte s Kuba szigetét, a mely mintegy 8 évig állott gyámsága alatt: szabaddá tette. Május hó 20-án folyt le az a szertartás, a mely a világ tör­ténetében is fel lesz jegyezve, Kuba szigetének szabaddá tétele. — Gén. Wood, Kuba szigetének katonai pa­rancsnoka Máj. 20-án délben 12 óra­kor adta át a szigetet népének s a nép által megválasztott kormányzói­nak. Az átadás abban a palotában folyt le, a hol a spanyol királyi helytartók laktak egykoron. Kint ágyuk dörgése tölté be addig a leve­gőt, a nép folytonos örömrivalgásá­­nak határt, szabni nem lehetett, a mig az átadási okmányok felolvasá­sa és aláirása tartott a szabad Kubá­nak, a melynek fiai olyan sokat kiiz döttek a szabadságért: első fejezetét képezi az az okmány, a mely elisme­ri Kubát a népek történetében egy külön álló nemzetnek. Az elfogadási okmányt Palma elnöl^ olvasta fel s ugyan ö mondott beszédet. Megindí­tó, kényeket fakasztó jelenet volt ez. Gomez, Kubának egyik legnagyobb fia, ki számtalan csatában állott szembe a halállal, nem birt uralkod­ni magán. Nem volt senki az elfoga­dó teremben, a kit meg ne hatott volna a szertartás s a pillanat ho­­molysága és fontossága. Az átadási okmány felolvasása után Roosevelt elnök levele s jókívánságai olvastat­tak fel, majd Wood proklamációja, a melyben a választások eredményét tudatja a néppel. Ezt követte Palma elnök felelete. A ztán a kormányzóság palota árbocáról leeresztették a csil­lagsávos lobogót s helyébe felröp­pent az egy csillagu lobogó s büsz­kén lebegett a nyári szellő fnvallá sára, hirdetve Kuba szabadságát s az Egyesült Államok nagylelkűsé­gét. Kuba szabadsága az Egyesült Államok nagyságát mindennél szeb­ben s fényesebben hirdeti. Száz há­borúnak a győzelme nem ér annyit, mint egy nemzet szabaddá tétele. Kuba népe most már megérett arra, hogy önmagát kormányozza. Az Ur segítse fejlődésében és nagygyá té­telében! Az amerikai csapatok a szi­get átadása után azonnal kivonultak az összes helyőrségből. Hay külügy­miniszter az összes Államokat értesí­tette Kuba szabaddá tételéről s Pal­ma elnökségéről. Több állam már üdvözölte is Roosevelt elnököt e ne­vezetes esemény alkalmából. A vulkán pusztításai. Minél többen érkeznek meg a meg­szabadultak közül a vulkán pusztí­tott helyekről, annál iszonyúbb szín­ben tűnik fel a pusztítás, a melyet a Pelee okozott. Nincs helyünk ar­ra, hogy azokat a rémes tudósításo­kat közöljük, a melyeket az egyes szemtanuk elbeszélnek, de az világo­san áll előttünk, hogy a Pelee kitö­rése egyike a legnevezetesebb s leg­pusztítóbb vulkánikus kitöréseknek a világnak történetében. A veszély hallatára, mint jeleztük, az egész vi­lág szive megmozdult s a világ urai, császárok, királyok s a nemzetek jártak elöl jó példával. A leghatal­masabb segítség az Egyesült Álla­moktól érkezett, honnan élelmi sze­reket, ruházatot küldöttek s eddig - elé több mint 300 ezer dollár gyűlt össze erre a célra. Szükség is van a segítségre, mert a mint St. Luciából kábelezik, nem messze Fort de Fran­cétól újabb kitörés történt máj. 20- án. Az Egyesült Állami Potomac s az angol Indefatigable hajók a St. Pierreben elveszett konzulok holt­testeinek megszabaditásara bemen­tek az elpusztított városba, de az angol konzul holttestét nem tudták megszabadítani, mert a Pelee kitört. Amerikai katonák is csak nagy ne­hezen tudtak megszabadulni saját konzulok holttestével. Különösen a Roraima és Korona nevű hajók meg­szabadult utasai beszélnek rémes dolgokat. Franciaország elnöke Oroszország­ban. Loubet, Franciaország elnöke máj. hó 20-án Ki’onstadtba, Oroszország­­hatalmas tengeri kikötőjébe érkezett s az Alexandra császári yachton ki­tüntető szívességgel fogadtatott a cár által a nagy hercegek s a külü­gyi hivatal vezetői előtt. Később a yacht Peterhoffba vitorlázott, hon­nan a cár vonaton kisérte vendégét Tsartkoj e Selaba. Az elnöknek a fo­gadtatás feletti örömet nagyban meg­keseríti az, liogy Waldeck Rouseau beadta lemondását s Junius elsejére uj minisztériumot kell összeállítania. Anarchisták összeesküvesei. Spanyolország, a mely liossu idő óta regenség — helyettes királyság alatt állott, a héten királyt kapott az immár nagy korúvá fejlődött XIII. Alfonso személyében, a ki már le is tette a királyi esküt, bár koro­názása még csak a jövő hónapban fog megtörténni. A királyi trónnak azonban sok tövise van. Már is, alig foglalta el Alfonso a trónt, összees­küdtek ellene az anarchisták. Az összeesküvés azt tűzte ki céljául, hogy a koronázási ünnepély alkal­mával dynamittal fogják légbe röpí­teni az ünneplő közönséget. A ren - dörség kezébe került egy Lopez ne­vű egyén, a ki elárulta cinkostársait is. a rendőrség most éber figyelem­mel őrködik. A másik összeesküvés hire Bécsböl érkezik, s azt tudatja, hogy Magyarország királya ellen, ki most Budapesten tartózkodik, az anarchisták összeesküvést szőttek s • bombával akarják felrobbantani. A hir nem valószínű, vagy csak olyan, mint a múlt évi debreceni összeeskü­vés hire. A béke Transvaalban. A béke alku még mindig foly, s el kell ismernünk, hogy az angol ható­ságok most komolyan akarják a bé­két, bár a boerok vezérei ellene van­nak. Most e fontos ügyben népsza­vazat történik. Ennek eredményétől függ a további harc, vagy a fegyve­rek lerakása. Az angol nagy követ lemondása. Washingtonból jelentik, hogy az angol nagy követ rövid idő múlva visszavonul. A császár adománya. Wiesbadenböl lelentik, hogy Vil­mos császár kifejezést adott amaz óhajtásának, hogy Washingtonban felállittassék Nagy Frigyes szobra. A német nép nagy helyesléssel fo­gadta császárjának a tervét. A Hen­rik herceg utjának emlékét igy akar­ja a császár megörökíteni s a tárgy­ban már kábelt is küldött Roosevelt-

Next

/
Thumbnails
Contents