Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-05-22 / 21. szám

3

első beszéd tartása alkalmával csak 200 an voltak jelen, de a két végén már 2—3000 főnyi hallgatóság figyelte beszédjét. Szemükben a bünbánat könye ragyogott, arcukon az őreim pírja égett.

Wesley, a methodismus atyja elöbb ellene volt a szabad ég alatt való predikálásnak, de mikor látta, kogy a bányászokra, minő hatást gyakorolnak a szabad ég alatt való isteni tiszteletek: maga is elismerte e dőlog helyességét s kezdett a szabad ég alatt prédikálni.

Mikor Whitefield elhagyta Kingswoodot s elment Londonba, barátjai hirdették, hogy bent Londonban ne prédikáljon a szabad ég alatt. De a vére forrott s égett a vágytól, hogy minél többet tegyen Krisztusért s nemsokára Moorsfieldben prédikált, hívogatván a népet megtérésre s a Krisztusban való üdvösségre.

Ismeretes dolog az is, hogy Wesley a helyet, hogy Epworthban az atyja szószékében prédikált volna, apja sírjánál állott meg s a templom udvarán szorongó sokaság előtt prédikált arról, hogy “az Istennek országa nem ételben és italban áll, hanem igazságban, békességben s a a Szentlélek által való örömben,” s meg volt győződve arról, hogy három napi predikálása az atyja sírjánál maradandóbb nyomokat hagyott hátra híveinél, mintha a katedrában három esztendeig prédikált volna. Utolsó beszédjét is — 87 éves korában—a szabad ég alatt tartotta.

Ma főként a “Salvation Army” tartja a szabad ég alatt isteni tiszteleteit. Munkája e miatt lett olyan gyorsan ismertté s tagjainak száma e miatt szaporodik folytonosan. Hágának, Hollandia fővárosának polgármestere kijelentette, hogy egy utcai prédikátor többet ér. mint 10 rendőr.

De más felekezetek is gyakorolják a szabad ég alatt való ige hirdetést, így Londonban a White Chapelben a külső falhoz is van erősítve egy szószék, a hol rendesen tartanak isteni tiszteleteket. Az u. n. Camber’s Close-ban tartott missiói isteni tisz teletek ezer és ezer embernek adták

vissza a lélek üdvösségét. Edinburgban s Nagy Britániában nehány “presbytery” határozottan megköveteli lelkészeitől, hogy évenként néhányszor a szabadban tartsanak í isteni tiszteleteket.

Bár tagadhatlan. hogy a szabad ég alatt való isteni tiszteletnek sok jó eredménye van, még is szinte megdöbben az ember, mikor azt látja, hogy sokan komédiát űznek a legszentebb dologból s mint valami cirkuszba sippal, dobbal hívogatják az embereket az Isten házába.

Ez már túl lövés a célon. A Jézus maga kélt ki a legjobban azok ellen, a kik az utcák szögletein dicsekednek az ö vallásosságukkal. Egy jó szónok, egy Wesley vagy más e téren is kitűnő szolgálatokat tehet a keresztyénségnek. De mikor teljesen tudatlan emberek arról kezdenek töredezve, akadozva beszélni, hogy ők mint tértek meg s igy dicsekesznek vallásosságukkal; bizony inkább komikus, mint építő hatást támaszt ez a predikálás az emberben. Azért csak építsünk templomokat s az ur sátorát tartsuk becsületben.

Református.

Vasárnapi iskola.

A béna meg gyógyítás a.'

Csel. 3. r. 1—16.

I. Segélykérés. 1—5 v. II. Segély adás. (6—10 v.) III. Jézus prédikáltatik. (11—16 v.)

Erősségem az ur és énekem szabaditómmá lön nekem, Istenem ö, öt dicsérem, atyám Istene, öt magasztalom, (II. Móz. 15 r. 2. v.)

Méltán mondhaták el ezt az első keresztyének is, mikor Péter isteni segedelemből csodát müveit.

Eleinte nem tudták a zsidók, mi is lesz az ö társaik uj hite és isteni tiszteletéb31. Félelem szállta mega sziveket. Ámultak és csodálkoztak a látottak és hallottak felett. Először is a sadduceusok jöttek zavarba a miatt, hogy az apostolok a népet tanítanák és hirdetnék a Jézus nevében a halálból valé feltámadást.“

(Cselek. 4 r. 2v.) A farizeusok természetesnek tartották, hogy ők sárba tapossák a tudományt, mikor ennek tanítóját, Jézust keresztre feszi tették. így ők egyelőre tudomást sem vettek a keresztyénekről. Ez megjegyzendő, a mi állandóan jelent kezik az egyháztőrténelemben, hogy ha nincs kifogásolható a keresztyénség tetteiben, megtámadják a ke resztén tudományt.

Már micsoda kárhoztatandó volna abban, hogy beteget gyógyítanak, hogy gondoskodnak a szegényről s testvéries együttérzés van az első egyházban? Még a farizeusok sem rótták meg ezt. Hanem az lett előttük a keresztyének szégyenfoltja, hogy hát miért prédikálják a Jézus feltámadását?

Eme tudomány ellen irányult az első üldözés s később megpróbálták szétrombolni magát az alkotást is.

/. Alamizsna kérés. Az, hogy az első apostolok, Péter és János az isteni tisztelet idején a templomhoz mentek, tisztán mutatja, hogy a keresztyének nem akarták elhagyni sem a templomot, sem a régi ceremóniákat. A nélkül, hogy tudomásuk lett volna róla, nyerték a léleknek ama adományát, mely megtanítván őket helyesen a mestertől hallottakra, elválasztá a templomtól is, a zsidó felfogástól is. Ezek még várták, a zsidókból lett első keresztyónok már megnyerték a Messiást. Az első száz év folyamán lettek a keresztyének gyűlöletesek zsidók és pogányok előtt egyaránt.

Az igazság lelke minden igazságra vezérló őket.

A templom kerítésénél találtak egy férfiút, a ki születésétől béna volt/ NaponkérffMde'hozták öt barátai, hogy alamizsnát kérhessen. Ez az a hely minden korban, a hol az emberek leginkább hajlandók adakozni. A koldus ismeri az ö pártfo góit, az, a ki örömmel jár a zsinagógába, szives szeretettel segít embertársain. Miért nincsen feljegyezve ama koldus neve? Az csak másod rendű; szükségben volt s ez elég ok arra, hogy Isten kegyelmébe vegye, így kell jót tennie a kereszténynek, nem nézve másnak viszonyait s addigi életfolyását. Ennek erőre, sege delemre van szüksége. Az egész világ testvérem akár alacsony sorsban akár a trónon van; akár ha ö segít, akár ha neki van • szüksége a segítségre.

Az ö segélykérő hangján kért alamizsnát Pétertől és Jánostól is: nem ismerte őket. Talán nem is rajok né zett, mert az ilyen segélykérő tekin tete mindenfelé tévedez. Ezért mondá Péter: “nézz reánk“. Ezer ember közül egy nap vagy egy héten elég, ha két ember érdeklökött annyira sorsa iránt, hogy egy pár szót váltson vele. Többen adtak egy fillért kalapjába, de nem vigasztalták meg egy szóval sem. Péter rá vetette szer meit s a koldus alamizsnát várt tőle, legalább is többet, mint mástól. Es többet nyert, mint várt: uj életet.

II. Az alamizsna adás. “Ezüstöm és aranyam nincsen nékem!“ Péter szegény volt, ha az erszényéről volt szó, de gazdag, ha szivét tekintjük. “A mim pedig vagyon, azt adom néked. “ E szegény embernek minden pénzére szüksége lett volna, de még is szükségesebb lett volna, hogy önmaga tudjon pénzt keresni. Az alamizsna vétel a legkisebb vigasz egy önérzetes emberre nézve. Neki, kivált ha ép és munkabíró, nem alamizsna, hanem kedvező alkalom kell hogy saját maga tarthassa feléletét.

Meggyógyittatott ama koldus a nazarethi Jézus Krisztus nevében. Bár nem volt aranya, ezüstje Péternek, de Jézus nevében adatott néki erő; kézen fogta és felemelte. Testvéri kéz érinté a bénát. Mert mi alatt uj vér és uj életerő futott át tagjain, uj lelket lehelt be. Járt és dicsöité

n.z Istent. Ez csoda volt kegyelemből! S a nép, mely ösmeré azt az embert, ámulva állott ott s meg volt győződve a csoda felöl.

Ez kevés értékű lett volna, ha beszéd nem követi.

III. Jézusról bizony sági étel. Mikor pedig el nem távoznék Pétertől és Jánostól ez a sánta; a ki/meggyógyult vala, az egész közönség álmélkodva futamodók ö hozzájok a tornácba, mely Salamonénak neveztetik vala. “

Kedvező alkalom volt ez a Jézusról

TÁRCA.

Ezsalás uram.

Csodálatos férfiú volt tiszteletes, tudós Ézsaiás János uram, a milyen nem igen termett még erre a világra sem az özönviz előtt, sem azután. így vallotta ezt annak idején az egész Tiszántúl s e részben csakugyan nagy igázsága is volt, a mint majd nemsokára magunk is rátérünk.

De kezdjük elején a dolgot. Mondjuk meg mindjárt, hogy a mint már a „tiszteletes” címéből is sejthetni, pap volt Ézsaiás uram, még pedig egy alföldi nagy kálvinista eklézsiának papja, hol emberemlékezetet haladó idők óta, nagy buzgósággal pásztorkodott híveinek lelki alkalmatosságai körül.

Szemre-főre megnézhette ő kigyeimét akárki.

Ölesnél nem kisebb, erős, csontos termete egyenes volt, mint a libánoni cédrus, mint a sittimfa avagy a vadszőlőnek tőkéje, Hatalmas fejére ritka vásárban akadt volna kalap; széles szája kisasszony arasznyinál tetemesebb volt, de az orra meg iennett volta ellen se lehetett panasz. El•faollani sehogy sem akaró haja, kikenve hájjal keményen, ráncos homlokára simult, a holott is jvzfp egyenesre volt vágva. Barázdás, időcserzette ábrázatán, kivévén sűrű szemöldökeit, semmiféle szőr nem tenyészett, mintha teljességgel nem szeretné ott a tanyát. Széles, öblös mellében temérdek hang lakozott, különb, mint a Básán bikájában, avagy ama hires Nemaea-beli oroszlán torkában.

Ruházatán bátran hajbakaphattak volna az iparmuzeumok szakértői, azt pedig száz nemzetközi szabókonvresszus sem tudta

O

volna eldönteni: miféle divat szülhette az öreg bokáig érő kabátját, és hogy egyáltalában hogy tarthat ruha annyi ideig, mint ez, melynek minden porcikája, hihetetlen ősrégiségről tett tanúbizonyságot.

Az őskabát azonban nem volt árván, egyedűl, mint más közönséges ilyesféle ruha, mert a nyakához varrva, vastag kócmadzagon, télen-nyáron ott lődörgött egy pár hatalmas kétujju szőr keztyű; nyári időben békés tanyája dohánynak, kovának) egyéb apróságnak, télen pedig hűséges menedéke az öreg ur tányérnyi kezeinek.

Méltó kollegája volt a tisztes kabát pátriárkának a szinehagyott, varrásán végig koszlott kurtaszáru nadrág; meg az a csodás, szegletes orrú varju-csizmapár, a milyet csak a mai csizmadiák dédősei láthattak inas korukban, s mely vasárnaponkint hájat igen, de subickot soha életében nem látott.

Azonban legfeltűnőbb volt a bal vállra

—madzag segedelmével, kacagány módra fölakasztott csodálatos kis portéka, a mit Ézsaiás uram valamelyik külföldi egyetemről hozott haza diák korában. Akkor még kabát gyanánt szolgálhatott, de most már mellénynek is kicsi, lett volna, minél fogva aztán kacagányi hivatalra emelkedett.

A koronája pedig mind eme tisztes régiségeknek, egy bámulatos formájú kis" sipka vala, mely a fejbub legtetején ült, s mindenféle szin nélkül szűkölködő volta nyilván elárulta, hogy a kis kacagánynak kétségen kívül kortársa és tejtestvére.

Ezekhez járult még egy cérnával megcsavart csutoráju cseréppipa, egy roppant nagyságú kék zsebkendő, s előttünk áll Ézsaiás uram, a mint hétköznapokon óraszámra nézegetett ki a kerítésén, vagy sétálgatott a piacon fel s alá, megállitgatván egy kis újságért az átutazó idegen kocsi kát, vagy olvasgatván szobájában kedves klasszikusait.

* *

*

Tudománya éktelen nagy volt, mert megtanult minden lehetőt, kivált a minek teljességgel semmi haszna sem volt. Tudott héber, khaldeai, sziriai, görög és latin nyelven, könyv nélkül tudta a bibliát, a szent atyák iratait.

A mi pedig az apostolokat illeti, no már azt senki sem hitte volna, hogy Ézsaiás

uram együtt nem járkált velük térítési útjaikon, s ő ne vitte volna eh szenvedélye sen, gyalog, a thesszálónikábéliekhez és galatákhoz intézett I-ső, 11-ik és IIT-ih levelet.

A szent földnek minden zegét-zugát tö kéletosen ismerte. Nem volt az a patai vagy domb, mely tudománya elől elrejtöz hetett volna; felkutatta s irgalom nélkű prédikációba szőtte valamennyit. Tudta : folyóvizek, tavak szélét, hosszát, mélysé gét, a hegyek magasságát, melyik lián singes volt; s ha a Libákon cédrusaiba csak egyet kivágtak volna is: a hiányt b zonyosan rögtön észre veszi.

A Salamon templomának minden porci káját, az utolsó lécszegig akárkinek elm: gyarázta, tudta: melyik oszlop micsoc kőből volt, hány ajtó készült sittim, hán pedig rózsa vagy cédrus fából? Utasitáí szerint ma össze lehetne ütni a frigyláda a bárkát pedig akármelyik paraszt ács u< meg tudta volna magyarázata után esi ni ni, hogy Noé maga sem különben.

* *.

*

Ézsaiás uram prédikációihoz hason! semmiféle nemzet irodalma föl nem műt Nemcsak a tartalom tette pedig e beszée két oly páratlanokká, hanem főkép a jeles szónoklati figurák, fordulatok és cs fogások, a milyeneket még ember fia se