Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-05-22 / 21. szám

való bizonyságtételre: “Mit csudái koztok ezen vagy miért néztek mi re •ánk?....... Mintha mi tulajdoné rönkkel vagy jámborságunkkal mi véltük volna, hogy ez járjon?“ A sokaság előtt az Abraháni, az Izsák és Jákob istenére hivatkozik a ki meg ticsöité az ö fiát, Jézust, midón a nejébe vetett Ilit által a bt na meggyógyittatott. Az apostolok meg voltak arról győződve, hogy az ő festők és szava ik Jé:/.is lelkének eredménye. Meg akarták győzni a népet, hogy Jézus volt a Messiás. és hogy ö általuk nyerhetik meg a várva várt szabadu­lást Vádolta őket, hogy' Pilátus e­­lött megtagadták Jézust, a kit isten megdicsöitett. Megölték az élet feje­delmét s Isten feltámasztá halottai­ból. Erős bizonyságtétel s cáfolha­tatlan bizonyság az ur felöl. Noha nincs jelen testileg, lelke által bete­get gyógyít, lelkesíti az apostolokat és hatalmas munkát végez közöt tünk. Ez az isteni evő idveziti a világot. Xtrág István. Egyházi és egyleti élet. Pünköst ünnepe egyházainkban. Pünköst ünnepét amerikai magyar ref. egyházaink igazi ünnepi buzgó­­sággal ünnepelték meg. A szentlé­lek által ihletett szivek összegyüle­keztek az urnák házában, hogy hall­ják az első pünköstnek csudálatos történetét. Sok szív erősödött, sok köny felszáradott a vigasztaló szent lélek szárnyainak ihletésére. Bár­csak a fenkölt, magasztos érzelmek megmaradnának híveinknél a halál­nak órájáig. Torony és harangszentelés South Normáikban. Piros pünköst napján szép és lélekemelő ünnepély folyt le a kisded, de buzgó, anyagiakban nem bővelkedő, de áldozatkész ta­gokból álló south norwalki ref. egy­ház kebelében. Templomukra tor­nyot, a toronyba harangot állítottak a hívek, a kiknek buzgósága egysze­rűen csudálatra méltó. A múlt éven építettek lelkészlakot s most pedig nem kevés, mintegy 4215 dollárnyi nem hallott, sem soha ki nem fundált ő előtte. Különösen nevezetes volt « Sárás pré­dikációja. Ha Sára nevű halott érkezett, azon mód felett kapott Ézsaiás urqm, mert ez alka­lomra egy túlságosan jeles szent beszédje volt készletben, melyet ugyan számtalan sok Sára felett elmondott, már. de azért adandó alkalommal, a világért el nem fin - gyott volna. A nevezetes prédikáció igv kezdődött: tízen szomorú halotti alkalommal, rövid halotti elmélkedést tartándok a megszomo­­rodott szivünk vigasztalá-sára! a felvett] szent igéknek megmagyarázó-sara! a lagy­matagok sárkánytyuzá-sára! lelki lustálko­­dók noszogtatá-sára! a régulátlanok me<r­­regulázá sára! a hámból kirugdosók inec­­zabolá-sára! a zugolódók lecsillapitá-sára! békétlenkedők megnyugosztatá-sára 1 A nyáj körül settenkedő, sompolygó farkasok megriasztó-sara! hűbelebalázskodók csiti­­tá-sára! sok kémény nyakaknak megigá­­zá-sára! bizony nem egy-két itt is ülő el­­bizakodottak nagy megszornpolyodá-sára! balgatag tévelygések kikorrigálá-sára! gyö kéréstől való kireparálá-sára! Mindnyájo­­toknak pedig oktatá-sára! tanitá-sára! ho­mályos elmétek megvilágositá-sára! költséggel épiték fel a tornyot. A harangot 185.50 értékben az egyházi énekkar szerezte be. A lélekemelt ünnepélyen megjelent az egész south norwalki magyarság, a bridgeporti Rákócv egylet south norwalki fiók­ja, a Hunyady és I. m. b. s. egyletek testületileg jelentek m-eg zászlók a­­latt, jelvényesen. Gyönyörű szép nap volt. A sokaság- fel és alá hul­lámzott a Lexington aven. *Kint a templom előtt állott a harang ünne­pélyesen feldíszítve, pünkösti rózsa, számtalan szallag és kendő látható rajta. A szemekben öröm, de egy­szersmind kíváncsiság is olvasható: vájjon milyen lesz a hangja, azt kér­dezik sokan? Nem sokára meghall­juk felel egyik is. másik is, a kiván­csiaknak. 10 óra van A zsibongás elült. Az egyletek szép sorokban felállanak és megzendü-1 az ének az énekkar tagjainak ajakán. Szú 11- száll magasan, hogy megnyissa a szivben fakadó buzgó imádság előtt az eget. S úgy tetszik, mintha az ég megnyílt volna. Úgy tetszik, mintha a pünkösti kettős tüzes nyelvek szálltak volna le ti gyülekezetre. Az örömnek könyei hullanak alá igen sok szemből, mikor Bókus Gábor lelkész buzgó imádságban mond há­lát az atyának a segítségért, s kü nyörög további áldásaiért is. Szép látvány volt a harang mellett cso­portosult hét leány és hét fiú, kik­nek nevében Lévay Erzsébet mon­dott egy alkalmi verset. A csoport Soltész József buzgó egyháztag veze­tése alatt állott. A harang felhúzása után a sokaság a templomba vonult, hol a helybeli lelkész mpndott alkal­mi beszédet. II. Mózes XXVIII: 88— 35 felett (Más lelkész, ünnep lévén, nem lehetett jelen.) Bent szintén é­­nekelt a Hevesy József testvérünk vezetése alatt álló énekkar. Éneklé­se a legmagasabb igényeket is kielé­gíthette. A zár ima és az úrvacsora osztási agenda közben mondott é­­neklés alatt megszólalt a harang, hirdetve a south norwalki gyüleke­zet pünkösti örömét és lelkesedését. Maradjon meg nálok mindenkor e szép ünnepélynek az emléke. A to­rony, melyet buzgóságuk emelt, le­gyen élet tengerén világitó tornyuk E sokat Ígérő és valójában sokat is adó prédikációt, lehető legalacsonyabb hang­ján szokta Ézsaiás uram elduruzsolni, csak mikor a “sára” szótaghoz ért, akkor kiál­tott föl rettentő hangjának teljes erejével* * * hogy csak ugv rézgett bele a templom, a mi a hatást természetesen nem kis mér­tékben emelte. . * * * Méltó társa volt ennek a prédikációnak az is, a melyet egy nap híjján százeszten­dős vén asszony felett elmondott. Ez az asszony valamikor Hosszú-Pályi nevű községből szakadt az Ézsaiás uram városába s éldegélt ott nagy csendesség­ben, békességben. Egyik nemzedék a. má­sik után halt ki mellőle, de az öreg asz­­szony csak nem akarta letenni a kanalat, elannyira, hogy apránként a századik esz­­t mdejébe is belépett. Ézsaiás uram, a ki valamennyi hívének csinja-bin ját tökéletesen ismerte, régóta különösen szemmel tartotta az öreg asz­­szonyt, örömmel látta évei szaporodását s az volt egyik főfő vágyódása, hogv : bár­csak megérné a száz esztendőt! Azért vágyódott pedig erre mód nélkül, mert sohasem tehetett még szert százesz­tendős halottra. A kiben egyszer-máskor reménykedett, mindben megcsalatkozott; ! s a harang hívogassa őket minden J kor istenhez, az örömben fokozza ö ! remeiket, a bánatban vigasztalja szi í vüket. Buzgóságuk, lelkesadósüli pedig másokat is buzdítson az egy ház iránt való szeretetve és áldozat : készségre. A startlei 1. ni. am. ref. Siómra épült bs. s halott élt., egylet zászló­­szenlelési ünnepélye. Röviden meg emlékeztünk már arról a szép ünne­pélyről, mely Startleben áldozó csü törtökön folyt le. Most tudósítónk beküldötte a részletes tudóstástis, a melyet a következőkben adunk: A startlei e. m. reí. Sionra épült b. s. egylet május hó 8-án avatta fel magyar és amerikai nemzeti szinti zászlóit. Mint jelezve volt. a délelőt­ti órákban ünnepély es isteni tiszte letre gyűlt ossza a sokaság, a mikor is tdö. Csutoros Elek clevelandi lel­kész és az Am. M. R. E. elnöke tar­tott ünnepélyes isteni tiszteletet. S az úri szent vacsora jegyei is kiszol­gáltattak. A zászló szentelési ünne­pély délután egy órakor kezdődött. Erre a meghívott közel vidéki egyle­tek testületileg jelentek meg zászlók alatt. Megjelentek pedig az ünne­pélyt rendező anyaegylet dillonvil­­lei első fiókja,; a startlei Mátyás kir. egylet, a Verhovay egylet maynardi 5-ik fiókja, a dillonvillei társalgó egylet s ez egylet bartoni fiókjának képviseletében Kruczky József. Az egyletek szép rendben sorakoz­va az angol presbyteriánus templom­ba vonultak. A menet élén az angol rézbanda haladt, majd hat, fehérbe öltözött kis leány. A templomban el­helyezkedve a sokaság a magyar hymnust zengedezte el, majd a 37-ik dicséret pár versét énekelték, a melynek végeztével Fekete Mihály egyleti elnök szép'szavakkal nyitot­ta meg az ünnepélyt. Az elnöki meg nyitó után tdö. Csutoros Elek eleve landi ref. lelkész mondotta el magas szárnyalásu ünnepi beszédét, a me­lyet többször hangos éljenzés szakí­tott félbe. Majd gyönyörű imádság­ban kérte az áldást a két nemzet zászlójára, az édes és a fogadott ha­zára. Az igy megáldott zászlót átad­ta a keresztapának és keresztanyá­nak id. Kocsvay Pál testvérünknek és kedves nejének, kik mind a két zászlót drága selyem szallagokkal díszítették fel s egyszersmind 45 dol­lárt adományoztak a zászló költsé­geinek fedezésére. Igazán szép és nemes eett, a mely önmagában hord­ja dicséretét. A keresztszülék átad­ták a zászlót a zászló tartóknak, u. m. az amerikait ifj. Kocsvay Pálnak s a magyar nemzetit Fekete Pálnak. Ezután következett a szögek keve­rése, a következő egyének által: A startlei ref. Sionra épült egylet ne­vében Fekete Mihály: a dillonvillei I fiókosztály nevében Busza Imre; a ; startlei Mátyás király egylet nevé­ben: Baranyai József; a Pittsburg s vidéki ref. egylet nevében: K. Bod­nár Ferenc; a clevelandi in. ref. egy let, a south chicagói elsőm- bs. egy­let és tdö. Harsánvi Sándor nevében Td. Csutoros Elek; a dillonvillei tár­sas egylet nevében: Lukács István; a Verhovay egylet maynardi fiókja nevében: Csajka Pál; a dillonvillei társas egylet bartoni osztályától: Kruczki József. Ezenkívül a követ­kező egyleti tagok: Fekete Mihály, K. Bodnár Ferenc, Fazekas István, Farkas Lajos. Fekete Pál, Takács János, Illés Mihály, Szlata József, Korány Imre, Pozsgay Pál, id. AI bért András, Bárdos András, Bod­nár Ferenc, Bursi József, Gáli Imre, Korány József, Molnár Mihály, Kuz­ma János, Fekete András, ifj. Kocs­vay Pál, ifj. Albert András, Varga József, Csáji János, ifj. Illés Mihály és Kvaszni János 50—50.centet ado­mányoztak s Kruczki József a barto­ni egylettől 20 tag belépti dija fejé­­bed 10 dollárt adottat az egylet pénz tarába. Az összes adományok össze­ge 91 dollárra rúgott. A szög beverés után felzendült a Szózat s a templomból kivonult egy­letek szép sorrendben vonultak a Francia Hallba, hol K. Bodnár Fe renc egyleti jegyző üdvözölte a ven­dégeket s megkezdődött a táncmu­latság, a melyen Kastély János, a braddocki zenész muzsikált, ponto­san kiszolgálván a rendezőséget. Az ünnepélyt rendező bizottság a következő egyénekből állott; P’ekete Mihály, Varga Jézsef, id. Kocsvay Pál, Busza Imre. Rendfentartúk: 97 98 esztendőnél egysem tudta tovább huzni. Végre ez az öreg asszony megha­ladta a 98-at, 99-et, sőt a 100-ik küszöbét is átlépte. Nagy lelki gyönyörűségére szolgált ez Ézsaiás uramnak s a kotló nem félti job­ban a maga csirkéjét, mint a hogy ő kí­gyóimé teste, tudakolta az öreg keresz­tyén asszony minden lépését. A mint a 99- et meghaladta, nem volt olyan hót, hogy meg ne tudakolta volna egészségi állapo­tát s ne ajánlotta volna neki a mértékle­tes életet, mely az ó-testameutomi kegyes asszonyok életét oly szerfelett meghossza­­bi tóttá. A vén asszony csak szabadkozott, hogy bizony elég lett volna már ennyi a földi életből, de Ézsaiás uram rögtön belefoj­totta a szót, erősen meghagyván neki, hogy csak a százat már okvetetlenűl töltse be, azután ám történjék, a mint az Ur akarja. Meg is magyarázta a dolgot a vén asz­­szonynak: remek, dicső halotti iseszédet eszelt ki, a melyhez azonban múlhatatlanul száz esztendős halott szükségeltetik. Mikor már két-három hét híjjá volt a> száz esztendőnek, nem győzte Ézsaiás u-j r»m tovább várni, hanem hozzáfogott a nagyszerű beszéd kidolgozásához, a mihez hasonlőt bizonyára soha senki nem mon­dott még e világon. F.l is készült nagy gondosan a mester . mű, még csak egy kis toldozás-foldozá» * * * hiányzott belőle, a mint egy reg gél betámit a halálhíré s jelenti, hogy az öreg asszony az éjszaka hirtelen mégha lálozott. Ézsaiás uram,in 'lányát esett, a mint e szörnyű hirt r étfa. Sokáig alig bírt magához té Tejét csőválgatta: — Ejnye dl *ío. e már csak bo­lond! Be bizon , lupa bolond! A jámbor halai ó elképedve nézett szélvlyel. hogy ki hát a bolond, mert Ézsa­iás uram csak egyre hajtotta, hogy: e már mégis bolond, de bizony csak csupa bo­lond ! Kicsoda bolond, tiszteletes uram'? —­­kérdő végre a megrökönyödött ember. Én nem, kis fiam mond az öreg — sőt még te sem, hanem az, hogy épen hol ­nap lett volna ez a jámbor keresztyén asz­­szony atyánkfia 100 esztendős; még csak egy nap, egyetlen egy nap hijja volt. hogy nem tudta már megvárni! Ejnye de nagy kár! Rettenetes kár!.. . .Na, hanem azért majd csak eltemessük. Mondott is az öreg egy oly prédikációt, a mely hosszúságra épen egyezett a halott

Next

/
Thumbnails
Contents