Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-09 / 2. szám
2 könnyelműséggel hajtanak át a világon. Mennek, rohannak egy darabig. Megittasulva a gyors hajtásban, nem látják a fenyegető veszélyeket, a mindenfelől tátongó mélységeket, a bűnt, a gyalázatot, a nyomort, örök halált. Nem hallják meg érettök remegő szerelmeseik, jó akaróik kéréseit, hanem rohannak meg gondolatiamul, mig nem megnyílik előttök a tátongó mélység és elnyeli őket örökre.... örökre......! Oh azért minek előtte elragadna benneteket végképen a világ, minek előtte felszállanátok a bűnös örömök és gyönyörök szekerére, tekintsétek meg a szerencsétlen áldozatok szomorú végét. Járjátok körül a kórházakat, a börtönöket, őrültek házát; ott vannak ők a gondatlanok, a könnyelműek, összetörve, reménytelenül keseregve. Azután ha láttátok őket okuljatok, példájukon, s vigyázzatok, hogy el ne ragadjon a világ, meg ne vesztegessen az önző és élvezetek, gyönyörök után sóvárgó kor szelleme! Éljetek a világban, használjátok annak javait és ártatlan örömeit ne vessétek meg; de abba egészen el ne merüljetek és azok között lelketek javáról meg ne feledkezetek Most van különösen az örömnek, a vigasságnak ideje. Használjátok fel e napokat, hiszen az Isten nem bánatra és szomorúságra, hanem örömre és boldogságra teremtett bennünket, hiszen Pál apostol is arra int: minden koron örüljetek (I. Then. 5. 16). De vigyázzatok, hogy örömök áron bánatát ne vegyetek a magatok számára; vigyázzatok, hogy a ti örvendezéstek kicsapongóvá és bűnössé ne váljék; „legyetek józanak és vigyázók“ (I. Péter 4. 7.) s ne feledkezzetek meg soha arról, kinek köszönhetünk minden örömet, minden boldogságot; — de sőt O benne legyen legfőbb örömetek: „a mi szabaditásunkjés idvességünk erős Istenében!“ Barátaink, a Iralál után. Egy kis szigeten lakó királyi szolgára egy távoli nagy birodalom javainak kezelése volt bízva. A midőn egyszerre futár érkezők a királytól s parancsot hozott a szolgának, hogy haladék nélkül jelenjen meg a trón előtt és adjon számot eddigi sáfárkodásairól. A szolga érezte, hogy nem kevés hibát követett el a reá bízott javak kezelése körül s nagyon félt, hogy mikép fog számot adni a királynak. Volt számos barátja a szigeten, kiket rimánkodva kért, kisérjék el messze útjára s vessék magukat közbe s legyenek szószólói a királynál, hogy netalán felgerjedö haragját kiengeszteljék. De barátai közül azok, a kikért életében legtöbbet fáradott s a kikben legnagyobb bizalmát helyezte, nem igen akartak helyökböl kimozdulni. Csupán egy ócska rongyot dobtak neki, hogy a hosszú utón betakaródzhassék vele. Másik barátai, a kikkel sok jót tett, igen elszomorodtak távozása miatt s könyek közt kisérték el a hajóig. De ott elváltak tőle s visszamentek világi dolgaik után és lassanként egészen elfelejtkeztek róla. Lorántffy Zsuzsámul csiládi életéből. Aki ismerős a magyar históriával,tudja, hogy egyik legnagyobb szerepet játszott nemzetségünk, a Rákóczy is, erősen protestáns család volt. I. Rákóczy Ferenc, II. Rákóczy György és Báthory Zsófia egyetlen fia, vakbuzgó anyjának befolyása alatt tért csak át a katholikus vallásra -— és köztudomású, hogy II. Rákóczy Ferenc a nagyságos fejedelem fogytig nagy előszeretettel viseltetett a reformátusok iránt. Belső emberei közt túlnyomóan sok volt a helvét hitvallású, s mindig védte a protestantizmus ügyét, amely nálunk egy a magyarság ügyével, I. Rákóczy György még református volt, a neje is, serkei Lorántffy Zsuzsánna, akit lelki nagysága, szelíd, gyönge jelleméért máig a gazdasszony és családanya mintaképeként tisztelünk. Lorántffy Mihály nagy tekintélyű protestáns nemesnek volt a leánya Zsuzsánna, akit a XVII. század divatja szerint házi nevelésben részesítettek a szülök. Ez a házi nevelés egy kis jó modor, a tánc és a gazdasz- szonvkodás elsajátitására szorítkozott. Kizárólag a családi tűzhely számára nevelték akkor a lányokat, s nem igen erőltették meg a tudományokkal. Elöbbkelö házak leányait, igy Lorántffy Zsuzsannát is, az udvari-pap megtanította irni-olvasni, megismertette velük a vallás alapjait, a bibliát, meg a zsoltárokat, s ha volt hajlandóságuk hozzá, a költészet szeretetét is fölkeltette bennük. A gitár kezelését is elsajátították a várurak leányai, s akárhányan dallamokat, a dallamokhoz még strófákat is szereztek. Özvegy ember volt már Rákóczy György (I.) és Bor- sodmegye főispánja, mikor házastársul vette Lorántffy Zsuzsannát. Fiatalvolt azonban, mert a krónika “jó személyes ifjú ember“-nek mondja, hogy elvette a “gyönyörűséges ha- jadont“ Lorántffy Zsuzsannát. Noha Rákóczy Györgynek meglehetősen rideg kedélye és fellobbanó természete volt, nagy mértékben enyhítette ezt Lorántffy Zsuzsánna angyali szelídsége. Ezért is nemcsak példás, de boldog házaséletet is élt az ifjú pár, előbb szerencsi, később sárospataki várukban. Kivált Patakot annyira szerette Rákóczy György, hogy ha csak szerét ejthette, végzett dolga után sietett kedves otthonába. Erre vall Bethlennek egy 1619-ben kelt levele, a melyben Pozsony alól igy ir Alvinczynak, a kassai papnak: "Legelőször is Rákóczy uram jőve haza feleségének a feje fájására....“ , . | Az évek múlása se csökkentette ezt a szeretetet Rákóczy György szivében, és házuk valóságos mintaképe volt a puritán, hithü kálvinista családi életnek. Akárhol volt, első gondolatával feleségét kereste, aki együtt érzett vele, örült sikereinek és részt kért fájdalmaiból. Nagy vadászatok alkalmával a zsákmány legszebb ré-
