Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-09 / 2. szám
3 Voltak még más barátai is, a kikre eddig nem sokat adott ugyan, de azért egészen nem hanyagolta el őket. E- zekhez menekült tehát mostani szorult helyzetében s ezek bizonyultak leghívebb barátainak. Felszálltak vele a hajóra, elkísérték a hosszú útjára, oda mentek a király trónja elé s oly hathatósan beszéltek mellette, hogy a király minden hibáját megbocsátá a szolgának s birodalmában sokkal magasabb állást adott neki, mint a minőben azelőtt volt. * * * Ezen barátok közül az elsők a múlandó javak, a melyekért az ember annyit fárad, mig megszerezheti. Kockára teszi értők földi életét, sőt nem ritkán örök idvességét. — Ezek a barátok elmaradnak tőlünk a sírnál. — A nagy vagyonból, világi pompából és fényből nem marad számunkra más, mint egy könnyű lepel, mit szemfedöül használhatunk. A másik barátok voltak a rokonok. Ezek könyek közt kísérnek el a sirig. De ott elhagynak, visszatérnek világi dolgaikhoz, szórakozásaikhoz s aztán nem igen gondolnak többé reánk. • A leghívebb és legmegbízhatóbb barátaink maradnak a hit, remény és szeretet; könyörületesség a szenvedők és szü- kölködök iránt, a nemes és jócselekedetek, melyekre talán legkevesebbet gondoltunk életünkben, pedig ezek kisérnek át a síron az örökkévalóságba s számunkra bocsánatot és kegyelmet szereznek Istennél s állandó lakhelyet a mennyei hazában. Ne helyezzük hát bizalmunkat a földi javakba, ne az emberekbe, hanem legyenek vezéreink a hit, remény és szeretet, igyekezzünk betölteni a mi Urunk parancsát itt, s akkor mi is többre bízatunk az ö fényes országában. Mert elmúlik e világ és annak minden dicsősége, de a ki az Isten akaratját cselekszi, megmarad mindörökké. H. G ózó n Gyula, somogy -kilitii ref. lelkész. Életeim, célja,. 'Célul az tűztem ki életemben, hogy megfeleljek annak a szép névnek, melyet viselek. Magyar vagyok, magyarnak születtem, az is akarok lenni mindig. Igaz fia akarok lenni a hazának. De lehet-e valaki igaz magyar hazafi a nélkül, hogy igaz keresztyén ne legyen ? Nem. Es ezt be kell látni utóvégre is mindenkinek. Hazánkat csak azután szerethetjük igazán, ha elébb Megváltónkat szerettük, hazafiságunk e nélkül nem más, mint rut önzés; a hazaszeretetei, az emberszeretetet hirdetjük, hazánkat s embertársainkat szeretjük is, de csak azért, mivel hasznunk van belőle, nincs pedig rútabb valami, mint a haszonlesés. Önzetlenül mindenkit csak azután szerethetünk, ha már Krisztust szerettük. En mig élek életemben és ha meghalok, szintén életemben Krisztust akarom szeretni. O nála nélkül nincs élet. elcsüggeszteni és nem kevesbedett a csapások alatt istenben vetett bizodalma. Még férjét is vigasztalta néhány órákban s fölemelte hitének erejével. Erre vall levele, amelyben következőleg ir Rákóczy Györgynek: “Nem mondhatom édes 115am, hogy a kegyelmed állapotján sokféle gondolatom nem volna, de az én kegyelmes Istenemben bízom, ki eddig gondját viselte kegyelmednek, most sem rövidült meg az ö karjának ereje. Mit rendelt Isten felölem, nem tudom, mind az által édes Uram, ha én halálommal is próbálná Isten kegyelmedet, mégis nem kellene kegyelmednek az Isten tiszteleti mellett való szolgálatban megállani; elhigyje kegyelmed, nem is igen érkezem most sokáig búsulni, mert sok féle kell választ tennem, a gondot pedig, valamire Isten segít, jó szívvel viselem.“ Noha fejedelmi bőkezűséggel gondoskodott egyháza és a tudomány fölvirágoztatásának érdekében, azért olyan takarékos volt Lorántffy Zsuzsánna, hogy évröl-évre vásárolta az uradalmakat s a pataki tárházakban garmadával állt az arany meg az ezüst. Ha fényes táblákat adott a nagy asszony, szivesen hívta meg asztalához a tudósokat, prédikátorokat, sőt kivált™ Int tani disputációkban maga is szivesen vett részt. A református Írókat annyira pártfogolta a nagy asz- szony, hogy a sárospataki családi, valamint a gyulafehérvári fejedelmi nyomdában is ingyen nyomatta munkáikat s azoszét maga Rákóczy választotta ki és intézkedett, hogy azonnal küldessék feleségének. Ámde Lorántffy ZsUzsánna meg is érdemelte ezt a hűséges, nagy szeretetet. Egész életét férjének szentelte ez a példás asszony, s ha távol volt Rákóczy, naponta hosszú levelekben értesítette a ház, a család, gazdaság és cselédség állapotáról. Mikor fejedelemmé lett Rákóczy György, a roppant uradalmak kezelése mellett, még egy uralkodás gondjait is megosztotta férjével a nagyasszony. A terményeket Bécsbe, Konstantinápolyba szállíttatja Zsuzsánna, s ö bajlódik a tiszttartók és ispánokkal. Nyájas szeretettel írott leveleiben, ezeknek okáért is nevezi Rákóczy "hűséges gazdasz- szonyá“-nak. Férjének szava megmásíthatatlan törvény előtte. Útnak ered, ha ura látni óhajtja, és ebben nem tartóztatja visz- sZa rossz idő, háborúk zaja, vagy veszedelmes ragálynak du- lása. Rákóczy György annyira szerette feleségét, hogy utazásai alkalmával a legaprólékosabb dolgokról sem feledkezik meg; megjelöli a pihenő állomásokat, s rendelést tesz a rossz utaknak jó karban való helyezésére. Soha a nemes pár közé nem férkőzött félreértés. Csak egymás kedvét keresték s mentöl korosabbak lettek, annál inkább ragaszkodtak egymáshoz. Lorántffy Zsuzsánnának nagy lelke abban is nyilvánult, hogy soha semmi sem bírta
