Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-03-28 / 13. szám

II. Évfolyam.

Cleveland, 0. és Pittsburg, Pa,, 1901. március 28.

13. szám.

AMERIKAI MAGYAR

REFORMÁTUSOK LAPJA.

Hungarian-American Reformed Sentinel.

Felelős szerkesztő: CSUTOROS ELEK,

clevelandi ref. lelkész.

A lap szellemi részét illető minden közlemény az ó címére:

1942 E. Madison Ave., Cleveland, 0.

küldendő.

Megjelen minden osütor-tókön.

Előfizetési ár egy évre: Amerikába $2.00.

Magyarország $2.50.

A lap tiszta jövedelme amerikai magyar ref. egyház céljára fordittatik.

Editor.-Rev. ALEXIS CSUTOROS, Pastor—

of the Hungarian Ref. Church, 1942 E. Madison Ave., Cleveland, O.-----PUBLISHED EVERY THURSDAY-----by the

„Hungarian-American Reformed Sentinel Publishing Co.“ 1942 E. MADISON AYE., CLEVELAND, 0.

Kiadó és társszerkesztó

MKONYHA PÁL,«

pittztrargl rcf. lelkész.

Előfizetési és hirdetési pénzek és minden nemű jelentések az ó címére:

Rates St. Rcf. Church, Pittsburg, Pa.

.küldendők.

Associaie editor:

—Rev. PAUL KONYHA, Pastor—

of the First Hung. Ref. Church, Bates Street, Pittsburg, Pa.

Entered at the Post Office at Cleveland. O. as second class mail matter.

JézTJis a, keresztfán.

Ézsaiás próféta jövendölése beteljesedett: “Megsebe- sittetett a mi álnokságunkért, megrontatott a mi bűneinkért. A mi békességünk veresége van ő rajta és az ő sebeivel gyógyultunk meg. A mi bűneink büntetését szenvedte és ő ki- noztatott, mindazáltal nem nyitotta meg az ő száját; mint a bárány a mészárszékre vitetett és nem nyitotta meg az ő száját“.

A böjti időszakot éljük, mely minket protestánsokat nem bizonyos ételektől való tartózkodásra, hanem Üdvözítőnk szenvedéséről való emlékezésre figyelmeztet. A nagy hét az ö nagy szenvedéseinek ünnepszaka. Méltó, hogy szenvedéséről elmélkedjünk, mert mi érettünk szenvedett, mi érettünk halt meg.

Pilátus jól tudta, hogy Jézus ártatlan és hogy az Írástudók és papi fejedelmek irigységből és gyülölségből kívánják halálát; mégis engedett a papok kívánságának és meg- feszittette Jézust a Golgotán, két gonosztevővel együtt. Az egyikcsufolta Jézust, de a másik védelmére kelt, a kihez azután Jézus azon iidvözitő szavakat mondá a fán: “Bizony mondom néked, még ma velem leszesz a paradicsomban“.

Jézus iránt főkép a nők mutattak nagy részvétet szenvedésében. Mikor a négy római vitéz Jeruzsálemen át Jézust a vesztőhelyre vezette, sírva kisérték őt kegyes istenfélő nők. Mikor Jézus őket sirni látta, mondá nékik: “Jeruzsálem leányai, ne sirjátok én rajtam, hanem sírjatok ti magatokon és a ti magzataitokon, mert ha a zöldelő fán azt mivelik mi esik a száraz fán“. Ott látjuk e kegyes nőket a keresztfa alatt is. Ott áll Jézus anyja Mária, mellette az ő nőtestvére: a másik

Mária, Salomé és Mária Magdalena. Jézus anyja átöleli s úgy siratja fiát. Beteljesült rajta Simeon prófétálása: A te szivedet éles tőr hatja át, hogy megjelentessenek sok szivnek gondolatai. Mária Magdalena, kit Jézus bünbánatra tanitott, Jézus lábait csókolja, hogy enyhítse az ő nagy fájdalmát.

A tanítványokon beteljesült Jézus mondása: “Megbon- tránkoztok én bennem, mert meg van irva: megverem a pásztor és elszélednek a nyájnak juhai“. A tanítványok szétfutottak, nem merték Jézust a Golgotára kisérni. Csak János, Jézus legkedvesebb tanítványa, nem hagyta el Mesterét. Elkísérte a főpap: Kajafás házába, pénteken pedig ott állt ő is a keresztfa alatt, és Jézus az ő anyját kedves tanítványa gondviselésébe ajánlotta.

Pénteken reggel 9 órakor feszitették meg Jézust. Mikor már közel 6 óra hosszát függött a keresztfán, nagy hőség és fájdalom fogta el testét és ő felkiálta: “Szomjuhozom.“ Az egyik római vitéz szivacsot töltött meg ecettel, izsópszárra tette azt és Jézus ajakihoz nyomta. Mikor Jézus elfogadta az ecetet, azt mondá: “Elvégeztetett“. S miután lelkét Istennek ajánlotta, lehajtá fejét és kibocsátá lelkét. Mikor a római százados őt meghalni látta, felkiáltott: “Bizony Istennek fia volt ez“.

Áldozatul adta magát mi érettünk a keresztfa oltárán, az igazi főpap. Izrael főpapjai állatokat vittek Izrael bűneiért az engesztelés ünnepén áldozatul Istennek, Krisztus magát alciozta fel érettünk és ezáltal minden további áldozatot feleslegessé tett. Ha hisszük, hogy ő mi érettünk is szenvedett, mi érettünk is meghalt, akkor mi is részesülünk az ő áldozati halála által szerzett üdvösségben.