Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-28 / 13. szám
Isten nem engedte egyszülött fiát a halál martalékává lenni, nem engedte, hogy ellenségei felette diadalt üljenek, feltámasztotta őt a halálból, „felmagasztalá és ajándékoza néki oly méltóságot, mely minden méltóság felett való méltóság; hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieknek, földieknek és föld alatt valóknak térdekés minden nyelv vallja, hogy a Jézus Krisztus Ur, az Atva Isten dicsőségére.“ A nagypénteki szomorúságot felváltja a húsvéti öröm! _A_2, élet, t/üilcre. Ha meg akarunk győződni arról, hogy ruhánk tiszta-e magunk külsőleg tiszták vagyunk-e, tükörbe nézünk és a tükör megmutatja nékünk, hogy mi igazítani való van rajtunk, hogy az emberek szemei elé mehessünk. Ha meg akarunk győződni, hogy gondolataink, szavaink, cselekedeteink o- lyanok-e, mint a minőknek Isten igéje szerint lenniök kell, Isten tízparancsolatát kell megtekintenünk, azokból meglátjuk, hogy mi hiba, mi fogyatkozás van bennünk. Isten tízparancsolatában mint tükörben látjuk a mi életünket. Azért nevezzük e parancsolatokat az élet tükörének. Pál apostol azt mondja a törvényről, azaz a tízparancsolatról: A bűnnek ismerete a törvény által vagyon. (Róm. 3, 20. Ha valaki azt hiszi magáról, hogy ő igen derék ember, néki számos érdeme van, az vegye sorba Isten tízparancsolatát és tekintse meg magát abban mint tükörben és akkor meg fog győződni Ézsaiás próféta szavainak igazságáról (64, 6.) : “Olyan mint a megfertőztetett ruha minden mi igazságunk; elhullunk mi mindnyájan mint a fák levele, és a mi álnoksagink elhordanak minket, mint a szél.“ Tekintsünk bele a tízparancsolat tükrébe minden reggel és este, és vizsgáljuk meg, hogy melyiket tartottuk meg? melyik ellen vétkeztünk? Ez a tükör azt fogja mutatni, hogy mi naponkint sokat vétkezünk s hogy büntetésnél egyebet nem érdemelünk. Ha pedig valaki azt mondaná, hogy ő benne bűn nincsen. az csak magát csalná meg és igazság abban nem lenne. I log)- a tizparanemsolat mennyire alkalmas arra, hogy bűneink ismeretére vezessen minket, azt a következő történet mutatja: Mikor egy hittérítő Afrikában a szerecsenek között a tizpaiancsolatot magyarázta, tükörül állította azt hallgatói elé, hogy aban vizsgálják meg életüket. Az egyik néger nagy- figyelemmel halgatta a misszionárius szavait, és mikor az -tz első parancsolatot mondotta el előttük, azt mondá halkan: Vétkeztem ellene. A másodiknál is az volt az önvizsgálat eredménye: Vétkeztem ellene. A harmadiknál, negyediknél egyformán: Vétkeztem ellene. De mikor a hittérítő az ötödik parancsolathoz jutott, mely azt mondja: Ne ölj! ekkor nagy örömmel kiáltott fel a szerecsen: Nem vétkeztem ellene, én még senkit sem öltem meg. De öröme, dicsekedése nem tartott soká. Mert mikor a hittérítő az ötödik parancsolat értelmét tovább is fejtegette, egyszer csak azt kérdé Hallgatóitól: Nem gondoltátok-e magatokban, hogy bárcsak ez a férfi, vagy ez a nő meghalt volna ? Mert a ki ilyet gondolt, az vétSuLgsirsüs. Etz éjssaJsLéüosirL (III. folytatás és vége.) Gyönyörű költemény siratja a “Jézus Krisztus hü tanúbizonyságának, nagy hirü és nevű Czeglédi Istvánnak“ a pozsonyi vértörvényszék felé való útjában “a nagyszombati buzavetések közt lett boldog kimúlását. Midőn elfogják a poroszlók, felsóhajt: “Uram, áldott Jézus, dicsértessék neved, Ki méltóvá tettél, hogy szenvednék érted! Ezt kívánta, Uram, a lelkem tetőled, » Hogy még e világon őtet megfrisseljed. Örömmel megyen a Kálvária utján : “Prédikátor társa egyfelől kesergi, A sok míves ifjú sereggel környezi, Könnyhullatás nélkül nincs mellette senki/ “Nagyszombat határát végre hogy elérték, A gabonák között hogy megállapodék, A nagy messze utón inkább eltörődék, S édes hitveséhez ily beszédet hallék: “Kedves atyámfia, édes hitestársam“.... “Kelj fel és öntözd meg elepedt nyelvemet, Tedd feljebb megbágyadt hideg kezeimet; Nem soká hurcolod győtrelmes testemet, Mert elküldte Isten mennyből követemet. .. . Fizesse meg Isten jó dajkaságodat“. .. . “Nagy jutalmad vagyon, asszonyállat, mennyben, Kit számodra tartand Krisztus jobb kezében. Meg is adja néked a nagy Ítéletben, — Csak légy állhatatos a Krisztus hitében. “Ő, ha megnyílnék most asszonyállat, szemed, Meglátnád, mennyi sok angyal áll körüled.“ Aztán hogy szerelmes hitvese letörli homlokáról a halálos verítéket, szemeit s az eget kereső gondolatait még egyszer és utoljára kicsi fiára és gyászba boritkozott egyházunkra irányozza: “Mond meg ágyékodból származott rajodnak, Tokaj városának egyik angyalának, Plogy viselje gondját Czeglédi Pálomnak.“. .. . 42. Mond meg az országnak lelki pásztorinak: Az hitről, az hitről mostan tanítsanak! A gyenge nyáj körül most forgolódjanak, . Mert a nyáj körül most mások is forgódnak.
