Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-21 / 12. szám
2 Március 15-ike ünneplése Amerikában. Atyámfiái, szeretett hittestvéreim! Olvassátok el gonddal, figyelemmel szeretett főpásztorunk intő, buzdító, lelkesítő szavait, a messze távoli magyar hazából. Magyarország szivéből, a nagy magyar Alföldről: a kálvinista Rómából zeng felénk a szózat. Legyetek ezen szózatnak nem csak hallói, hanem megtartói és véssétek szivetek legbensőbb rejtekébe ennek minden egyes szavát. Óh mily jól eső boldogító érzés hatja át sziveinket, midőn látjuk, tapasztaljuk, hogy e messze idegenben sem vagyunk elhagyatott elfeledett árvák, mert szeretett főpásztoraink atyáskodó gondjai kiterjednek reánk a messze távolba is, mert habár nem adatik is ut, hogy hozzánk eljöjjenek, de néma és mégis sokat mondó sorokban, miként Pál apostol az Efézusi, Thessalonikai, Korin- thusi és többi gyülekezeteket, ellátnak bennünket atyai bölcs tanácsosai és szeretettel köszöntenek bennünket, pedig szeretett főpásztorunk vállain már 86 esztendő terhe s egy nagy egyház kerület igazgatásának tömérdek gondja nyugoszik. Ha valakiről, ő róla a mi szeretett apánkról, ősz püspökünkről igazán ellehet mondani, hogy nincs ideje fáradtnak lennie. Ott látjuk őt mindenütt, hol a közélet téréin hathat, példájával lelkesíthet — ö neki azonban mindez nem elég. Ifjú lelke mint sas röppen át az óceánokon s aggódó szeretettel keresi fel hitének itt ez újvilágban élő cselédeit, hogy megvigasztaljon bennünket, hogy 'bízhasson s éreztesse velünk atyai szeretetének szelid verő fényét. Adjon a kegyelemnek Istene, az ő esztendeihez még esztendőket és napjaihoz napokat, hogy még többször is hallhassuk lelkesítő szózatát. Tartsa meg az isteni gondviselés még az emberi élet határán túl és számos évekig anyaszentegyházunk büszkeségére és dicsekedésére. Sugarak a,z éjsza^á/baui. (Folytatás.) A Rákóczi Ferenc szabadságharca i703tól 1711ig, tehát teljes nyolc esztendeig tartott. Hallatlan eset a világ harcokban megfogyott, dulásokkal szegénynyé tett nép történetében, hogy egy kétszáz esztendőn keresztül tartó majdnem egy évtizedig tudjon ilyen harcot kitartani gazdag ellenség hatalmas seregei ellen. A költő Isten csodájának tartja, hogy még áll hazánk. Valóban az: Isten csodája. De ma már tudjuk e csodának édes titkát: a vallásosság s a haza törhetetlen szeretete tett bennünket a csodák nemzetévé. A szabadságharcban is, a melyről most emlékezünk, a vallás és a haza erősitett bennünket; a vallásosság és haza- szeretet hozott diadalokat a kurucz vitézek zászlóira, ezeknek fénye villámlott szablváin Rákóczi vitézeinek s ezeknek melege enyhítette a vesztett csaták okozta fájdalmakat. S mikor a hosszú és dicsőséges harc után nem legyőzve, de kapott sebeiben elvérezvén, leomlott hazánk; megmaradt a hit': hogy Isten nem hagyhatott el bennünket s ez a hit erőt adott, hogy újból talpra álljon e nemzet. örömmel tapasztaljuk, hogy a március 15ike megünneplése. évről évre, mindig nagyobb mérveket ölt, igy például e jelen évben minden számot tevő magyar kolóniában, hol a magyarok tömegesen laknak együtt, legalább annyian, hogy egy egyletet alkothatnak, mindenütt kegyelettel s lelkesedéssel ünnepelték meg édes magyar hazánk halottaiból való feltámadásának, újjá születésének 53ik évfordulóját. A mint idáig értesülve vagyunk hazafias ünnepélyek tartattak: New Yorkban, Erie, Pa.. Wilkesbarre, Pa., Toledo, O. Passaic, N. I. Eleanor, Pa., Johnstown, Pa. Trenton, N. J. Chicago, Ills.. P>ridgeport, Conn, és Cleveland, Ohioban. Mivel tudósitó Clevelandban lakik, s a a különböző államok különböző városáéban lefolyt ünnepélyekről még értesítés nem érkezett, bővebben csupán a Clevelandi ünnepélyekről emlékezhetünk meg annyira, a mennyire lapunk tere megengedi. Tekintettel az amerikai munkás viszonyokra, az ünnepély nem volt megtarható T5én, csak I7én vasárnap, a midőn minden munka szünetel. Eme nap, — március i7ike az ünnepélyeknek volt szentelve a magyar negyedben egészen. Az ünnepélyek sorát a magyar reform, egyház nyitotta meg. Már a teggeli órákban feltűnt, hogy valami van készülőben: magyar nemzeti szinü zászló és az amerikai csillagos lobogó lengett a ref. templomhoz vezető utcán a magyar házakon. Kilenc órakor meg kondult a ref. templom tornyában a harang ünnepre hivó ércnyelve, melynek zengését vitte szerteszét a márciusi lágy enyhe szellő a magyar lakta negyedbe, hívogatva a magyarságot, nemzeti feltámadásunk ünnepére. Rákóczi Ferenc katonái, éppen úgy, mint egykor a Tökölv hívei, ismét bujdosásnak indultak ugyan, ismét erdők lettek a lakásaik: de szivükből a remény egy jobb jövő iránt s a bizalom, a melyet Istenbe vetettek, éppen úgy nem halt ki, mint a Thököly kurucainak szivéből. Smint katonái, az egyszerű kuruc vitézek, éppen úgy vitte magával az Istenben vetett bizalmat az örök bujdosásba is a dicső fejedelem maga. Ez a szomorú és csodás kor, a melynek emlékére is feldobog szivünk, nem halt meg. Lelke él s reánk maradt költészetében. Bírjuk a gályaraboknak erős hitről, szent türelemről, isten akaratában való megnyugvásról szóló énekeit. íme, szóról-szóra igaz, amit a vallás tanít: a mi jobb volt lelkűnkben, az el nem enyészik soha. Mintha a próféta szólalna meg újból a biblia egyszerű, de fenséges nyelvén. Semmi szépség a szóban, a rigmusban: de keresztül bug lelkűnkön az igazságnak erejével és meghat: a ® RAB PRÉDIKÁTOROK ÉNEKE. (1674.) 1. Óh Sión leánya, keserves anyám!... . Gyászba buritkozott szerelmes dajkám! Mihelyt tenéked ez panaszod hallám, Mindjárt igy szólék: Rákhel, édes anyáin!
