Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-03-21 / 12. szám

3

A harang hívogató hangjai nem is találtak siket fülekre, mert már az első harangozás után, hosszú sorban sereglett a nép a templomba, úgy hogy midőn a harmadik harangszó elhangzott, márzsufolásig meg telt a templom. Még a templom tőszomszédságában levő iskola ajtót is fel kellett nyitni, s az iskola is megtelt egészen. Jelen volt itt a Clevelandi magyarság szine java felekezeti különbség nélkül. Testületileg megjelent a negyvennyolcas veteran klub. Fájdalommal kellett szemlélnünk, hogy egy év leforgása alatt a klub két tagja költözött cl közülők, kik még egy éve velünk együtt örültek s ünnepeltek, kik ama nagy időknek szemtanúi voltak. Nyugodjanak békével az idegen hantok alatt, a honfiúi kegyelet őrködni fog sirhalmaik felett. — Képv'seive volt a sajtó is, a mennymen megjelent úgy a “Magyar Hírmondó“ — mint a ‘ Szabadság“ szerkesztője. Felzendült a gyülekezeti alkalmi ének, majd azután az egyházi énekkar összliangza- tos éneke, ekkor a lelkész Csutoros Elek a szószékre lépett s imádkozott, ima után felolvasta lelkész a textust, textus felvétel után az énekkar énekelt. A mint az ének utolsó hangja elzengett, megtartotta alkalmit beszédét Ezékiel XXXVII:

I. 10. 12. alapján. Beszéd és ima után ismét az énekkar alkalmi eneke zendült fel, s végül fennállva elénekelte a gyülekezet a Hymnust és szét oszlott a közönség meghatottan; látszott minden arcán, hogy a szivek hazafias szent lelkesedéssel'vannak megtelve. —

Délután 2 órakor a római katholikus iskola dísztermében tartatott hazafias gyermek ünnepély. Ennek végeztével a Holton utcai Magyar Ház-ba sereglett a magyarság s pont 4 órakor kezdetét vette az ifjúsági egylet által rendezett ün2. Mi az oka, hogy most te árváidat,

Ez a világ nem szánja juhocskáidat? Üldözés szele fújja szent zászlódat, — Majd elburitja kicsiny haj ócskádat.

3. Talán az Istennek ez ő tetszése,

Az fenevad felől jövendölése,

Kit megpöcsétle a Pathmus szigete: Hogy mast telnék bé az Ur Ítélete.

4. Ne nézz ez Ínségben az te erődre, Nyújtsad panaszodat Isten ebbe,

Ki rátekénte Izráel népére, —

Tengert burita Pharaó fejére.

5. Verjed hátra most is a Pharaókat, tíuritsad szégyenben az vérszopókat, Ejtsed hálóban a nyomorgatókat,

Ne hagyd pusztulni szent ecclésiádat!

6. Sirás, keserűség és nagy óhajtás, Vagyon szolgáidon kemény vasazás, Egyiptombéli sok talicskatolás, Megemészt bennünket pervátatisztitás.

nepély. Az ünnepélyt a Kossuth zenekar vezette be s Kocsi;-, János egyleti elnök szépen átgondolt szavakkal megnyitotta az ünnepélyt;a megnyitás után a dalárda lépett a zászlókkal a nagy nap eseményeire emlékeztető, képekkel s virágokkal feldíszített emelvényre s elénekelte a Hymnust, majd Király Erzsiké szavalt szép hangsúlyozással. Ekkor következett az Emlék beszéd, melyet Perczel Lajos ur tartott, igen szépen méltatva március 15ikét, szívből jött s szívhez szólt minden szava. — Ezután Bors Gyula szavalta a Talpra magyart és Névely Mariska a tőle megszokott hévvel szavalta Pósa “Kossuth“ című költeményét és “Pókainé“t Gyulaitól: — Végül a dalárda éneke és a zenekar alkalmi darabja zárta be az ünnepélyt. S a nagy közönség a Rákóczi induló hangján mellett meghatva s lelkesedéssel eltávozott.

Távoli édes magyar hazánk, ne féltsd e messze idegenben élő gyermekeid, szent kegyelettel csiiggnek ők te rajtad hogy honfiúi íelkesedésöknek, hazaszeretetöknek szép bizo s dicső emlékeden, megragadnak minden alkalmat arra, nyitókat adják. Ne féltsd őket, hogy hozzád háládatlanok, hűtlenek legyenek, mindaddig mig ily hazafias ünnepélyek tartatnak. Mert igaz az, s igaz marad, hogy “szivet cserél az ki hazát cserél“.

A johnstowm ev. ref. egyház — hazafias érzületének kifejezést adandó — őszinte kegyelettel ünnepelte meg Március 15ikét, hazánk szabadságának, függetlenségének évfor- dulati napját. A nagy nap estéjén ünnepélyes istenitisztelet tartatott az angol ref. templomban, hol a helybeli magyar egyletek kebeléből is szép számmal jelentek meg. Az ünnepélyt a “Hymnus“ e legmagasztosabb ének nyitotta meg,

7. Idegen népek közt az Magyarország Sírván juta eszünkbe a szép társaság,

Az templombéli isteni buzgóság,

Mind az reggeli, estvéli imádság.

9. Nem felejthetjük el mi cselédinket,

Mellettünk forgodó szép gyermekinket,

Mondván: Ha Isten még egyszer ezeket Meghagyná látnunk — hogy nevelnénk őket!

10. Akkor vidulna meg elbágyadt lelkünk,

Sírástól megszűnnék könnyező szemünk,

Hogyha megszánna végre mi Istenünk,

Kinek mint mostan, mindenkor könyörgiink.

11. Noha azt állítja mi ellenségünk:

Hogy nem szán bennünket mi jó Istenünk.

Elmondja azután a költő még, miként hurcolják az el- törődötteket “utcákról utcákra az nagy hévségben,.“ mint vetik estve bilincsek közé a büzhödt tömlőébe, a hol lefeküdni se bírnak, oly sokan vannak.

15. “Elaléltunk immár a nagy éhségben;

Hárman mi közülünk az nagy Ínségben