Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-09 / 2. szám
II. Évfolyam. Cleveland, 0. 1901. január 9. 2. szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. Hungarian-American Reformed Sentinel. „THK HÜNGAKIAN AMERICAN HEF. SEN’J'INKI,“ is the only Hungarian Reformed Weekly in the United States. It is published every Wednesday by the „HUNGARIAN AMERICAN REFORMED SENTINEL PUBL.CO.” 1042 E. MADISON AVE. CLEVELAND, O. Editor in chief: Rev. Zcman Kuthy. Pastor of the Hungarian Ref. Chur*, New York, N. Y. Associate editors: Rev- Paul Konyha, Pastor of the First Hungarian Ref. Church, Pittsburg. Pa. Rev- Alexis Csutoros, Pastor of the Hungarian Ref. Church, Cleveland, O. Fellow-labourer: Rev- Alexander Harsanyi, Pastor of the Hungarian Ref. Church, So. Chicago, Ills. AZ,,AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.“ az egyedüli református magyar lap az Egyesült Államokban. Megjelen minden szerdán. Felelős szerkesztő: Kuthy Zoltán, new yorki ev. ref. lelkész. Társ szerkesztők: Konyha Pál, pittsbumu ev. ref. lelkész. Csutoros Elek. cleveia*.— ev. ref. lelkész.. Főmunkatárs: Harsányi Sándor, so. chicagói ev. ref. lelkész. Minden közlemény Kuthy Zoltán felelős szerkesztő cimére: 108. Seventh Street, New York, N. Y., küldendő. Előfizetési ár egy évre: Amerikában $2.00 Magyarországra $2.50. Előfizetési és hirdetési pénzek Konyha Pál ev. ref. lelkész cimére: Bates Street Ref. Church, Pittsburg, Pa. küldendők. A lap tiszta jövedelme amerikai magyar ref. egyházi célokra fordittatik. Entered at the Post Office at Cleveland, O. as second class mail matter. A vigalom napjaiban ne legyünk önfeledettek. Mint a tél és a tavasz, az éjszaka és a nappal, az árnyék és világosság: karöltve járnak az életben az öröm és fájdalommal, a jóllét a nyomorral, a boldogság a csapással. E földi életben minden bomálylyal és salakkal van vegyülve. Ha vannak is percek néha, melyekben a lélek mintegy lerázva magáról a földiség láncait, az égnek üdvét látszik élvezni, de ezek rövidek, s azonnal tova tűnnek, mint tündér álom, hogy az élet annál durvább, annál sötétebb legyen. Talán ez volna az oka, hogy a bölcsek a testet a lélek tömlöcének tartották. Mint a nyíló virág kelyhében ahervadás magva, úgy van meg a fájdalomé a nyíló örömben. Elbizni tehát magunkat a szerencsében, elrészegülni a vigalom karjain, elmerülni az élet örömeiben, mintha mindig jól folyna dolgunk, mintha az örömök forrása ki- apadhatlan volna, mintha a boldogság örökké tartana, ez tőlünk igen balga önfeledés lenne, sőt veszedelmünkre is válna el annyira, hogy az élet reánk nehezülő terheit s akadályait megbirni s kiáltani képesek nem lennénk, s kioltaná szivünkből emberi érzésünk legnemesebbikét a részvét érzését, következőleg a felebaráti szeretetet. Igen, a vigalom napjaiban, meg kell emlékeznünk a változó élet sorsáról. Ezért mondja Pál apostol is: „A kik vigadnak, mintha nem vigadnának“; a vigalom napjaiban nem szabad önfeledetteknek lennünk. Nem, mert hiszen változó ez a mi életünk. Nem tudjuk, melyik percben jön el a szélvész » kapja magával töredékeny sajkánkat. Az életben már csak a következő szempillantásról sem vagyunk biztosak, hogy az olyan legyen mint az elmúlt- Most a boldogság sugára dereng homlokunkon s már a másik percben a bánat éjjele sötételik. Most az öröm édes könnye csillog szemeinkbon, s már a más percben a fájdalomé váltja fel azt. Oh azért ti kik az életnek bármi örömét élvezitek, gondoljátok meg, hogy az öröm poharával a keserűség mérgét is kiittátok: gondoljátok meg: Nincs itt tiszta öröm bánat nélkül, A jó, rosszal van összefonva; Itt a gazdag nyomva van szükségtől S a dicsőség fátyolba vonva. S úgy vigadozzatok, mintha nem vigadoznátok! És életünk ezen változó körülményei között csakis a vallásban, a keresztyénségben találjuk fel az egyedüli orvosságot. Az elbizakodott hitetlenség helyett szelíd alázatos hitet, a rideg önzés helyett, meleg szeretetet; az érzéki, bűnös örömök helyett, lelki örömök utáni vágyat, — egyedül ez önthet az emberek szivébe. Ez emelheti ki az embert egyedül a porból, megtanítva, hogy ő az örökké való meny- nyei Atyának örök gyermeke s vétkezik önmaga ellen is, ha lelkét erővel a porba akarja ölni, ha annyira alá merül a világi érdekekbe, örömökbe és gyönyörökbe, hogy a siron- tuli életre nem gondol soha. És ngyelmeztet bennünket, hogy az a legvétkesebb könnyelműség: utazni, repülni az örökkévalóság felé, anélkül, hogy gondolnánk is arra: hova megyünk? hova jutunk.... ? Mi lesz belőlünk.... ? Mi lesz belőlünk....? Gondoljuk meg keresztyén testvéreim! Tekintsük meg azoknas. végét, kik gondatlan
