Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-07 / 10. szám
3 De szükség van végül azért is,hogy azok a magyar és tót róm.kath. papok, akik nem átalják gör. kath. lelkésztársaik nyájában is lélek halászatot tartani: rendbe szedessenek! A Krisztus szolgájának a szegénységet s a szegénynek nyújtott alamizsnát gunytárgyává tenni bűn. ]\ßr pedig ezt teszi a Magyarok Csillaga, akkor, a mikor azt veti szemünkre, hogy minket idegen misszió segélyez. Azok a kik minket segítenek, bár más nyelvűek is, még is egyek velünk a hitben, s nem kívánják azt, hogy csak egy hajszálnyira is eltérjünk ami honi egyházunk szokásaitól. Ha ezt kívánnák: bizonyára nem volna senki közöttünk, a ki elfogadná a segítséget. Adjanak hálát az Istennek azok, a kik ön magukban minden segítség nélkül megtudnak élni s ne gúnyolják a szegényt, a ki bár ha most segítségre szorul — egykor szintén meg fog erősödni annyira, hogy meg is hálálhatja a segítőnek a nyújtott alamizsnát.... Ez a segítő vallás felekezet abban is istápol bennünket, hogy segít iskolákat építeni, hol gyermekeink magyarul tanulnak ___A mi hazafiasságunk mellett nem az a tanúbizonyság, a mit oly gúnyosan említ a cikk iró ur, hogy a nemzeti ünnepek alkalmával táncmulatságot rendezünk ( Csak Március 15-én) az emlékünnepély után, — hanem azok az iskolák, a melyek minden humbug nélkül teljesitik szolgálataikat a haza iránt, nem úgy mint a Magyarok Csillaga ___! A Magyarok Csillagának humbug az éltető eleme, no meg az olcsó vértanuság.... Adni a megbántatott hazafit (hát ugyan ki bántotta) s arra hivatkozni, hogy magyar nem zeti voltáért már törvényszék elé is hurcolták s kenyerében meg támadták, éppen velem szemben oktalan dicsekedés s farizeusi maga mutogaLábainál nyolc—tiz évesnek tetsző lányka ült csendesen ölbe tett kezekkel. A szél meg-megcibálta hosszú, szabadon eresztett szőke haját, mely vékonyka piros szalaggal volt átkötve a fején. Összezárt, alig rebbenő szempillái mutatták, hogy nagyon tépelődik valamin. Magas homlokán, sovány, keskeny arcán sápadt gondok ültek. Komoly, gondolkozó kék szemeivel — a melyekről a ritkás erdők kakuk füvére gondoltam — szomorú típusa volt a századvég korán vén gyermekeinek. Fitos orrocskája kihivó, dacos kifejezést kölcsönzött arcának. Mozdulatlanul ült, mintha kőből faragták volna....... A szél zúgásán át idáig hallatszott a gépek szakadatlan bömbölése, fenyegető bugása a közeli gyárból. Az esti szürkület hirtelen megvilágosodott. A barna felhők oromzata kettészakadt s delejes erős fény gyűlt ki a ha- sadékon néhány percig. Az orkán vad erővel szántott át a magaslaton a letört faágakkal. Mig az egymásba szakadt felhők elsötétitették az eget, lent az estifény is elvérzett az al- konyattal vitt harcban. A róna képe hirtelen beleveszett a borultaba — olyan volt, mint a gyászfátyollal takart női arc. — Csak a gyár vörösszürke falai látszottak még. Csillogó, fényes ablakai ide néztek ránk a gépkerekek rohanó tás, — mert én azt az utat, már ivóban megjártam, de magamat vértanúnak feltüntetni nem akartam s nem is fogom soha. Kalassay Sándor. .A. JessuLitálsiról. Nap, nap után olvashatunk ezen egyházi férfiakról úgy a hazai, mint külföldi egyház és politikai lapokban. Mind az egyházi mind a világi lapok tudósításai folytán azon meggyőződésre juthatunk, hogy bizony nem a legjobb idő jár ezen társulatra és tagjaira, mert több helyen, mint Francia- ország és a spanyol uralom alatt volt filippini szigeteken, nemcsak hogy alig alig türetnek, hanem itt ott már üldözéseknek is kivannak téve. A róm. katholikus sajtó nem is hagyja szó nélkül a jezsuita ellenes mozgalmakat. S a helyett, hogy ezen társulat története, élete és működésében keresnék ezen reájuk nézve kedvezőtlen mozgalom keletkezési és indító okát, az általok oly sokszor nem épen dicsérettel emlegetett úgy nevezett szabad kőműveseket és az általok sok féle képen igazságtalanul gyanúsított bántalmazott és megvetett protestánsokat tartják a jézsuita ellenes mozgalmak okozóinak, — Holott épen a legkatholikus államokban, mint Franciaország, Spanyolország, melyeket a kath. vallás büszkeségéül emlegetnek, ott keletkeztek legújabban a jézsuiták megrendszabályozása és az országból való kitiltásra vonatkozó országos mozgalmak s a protestáns államokban békében és háborithatlanul űzhetik az ő titkos terveiket, melyeknek úgy titkon mint nyiltán bevallott célja az, hogy az általuk acélküllőivel, amik lezuhantak meg viszatértek, mint egymást hajszoló árnyak. A nagy erős ember szavai ebben a percben tulsivitot- tak az orkánon. Haragos átkai odaestek a gyár falaira, mint nehéz pöröly csapások. Vad elkeseredéséből megértettem, hogy a gyárimunka sebesültje volt. A gépek szakították ki karját tőből, azt az erős munkabíró kart, amivel bikát gyűrhetett le. Ide jött, talán minden este itt áll a magaslaton tehetetlen bosszuvágygyal szivében, hogy átkot kiáltson a poros falakra, amik között véres roncsai maradtak.... Talán álmosan, eltörödve, vagy részegen a pálinkától állt az nap munkába. A meleg gőz, a fojtott hőség megszé- ditette a fejét s egyszerre vérsugár tört elő a vállából: az izmos, erős kar nem dolgozott tovább.... Azok a hatalmas vasóriások zugó kerekeikkel, benn a gyármühelyben, mintha embervérre szomjaznának időnkint, mikor fölhangzik a megcsonkult, szegény munkások ordi- tása.... Mintha az elemek bosszúja törne ki olykor, a járomba fogott vad álat harapva urán az emberen. Amelyikhez hozzá kap egy vigyázatlan pillanatban, az nem áll mellé soha több, hogy parancsoljon fölötte. Minden jajkiáltás u- tán egy—egy szegény család marad kenyér nélkül.