Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-03-07 / 10. szám

3 De szükség van végül azért is,hogy azok a magyar és tót róm.kath. papok, akik nem átalják gör. kath. lelkésztársaik nyájában is lélek halászatot tartani: rendbe szedessenek! A Krisztus szolgájának a szegénységet s a szegénynek nyújtott alamizsnát gunytárgyává tenni bűn. ]\ßr pedig ezt teszi a Magyarok Csillaga, akkor, a mikor azt veti szemünk­re, hogy minket idegen misszió segélyez. Azok a kik minket segítenek, bár más nyelvűek is, még is egyek velünk a hit­ben, s nem kívánják azt, hogy csak egy hajszálnyira is eltér­jünk ami honi egyházunk szokásaitól. Ha ezt kívánnák: bizonyára nem volna senki közöttünk, a ki elfogadná a se­gítséget. Adjanak hálát az Istennek azok, a kik ön maguk­ban minden segítség nélkül megtudnak élni s ne gúnyolják a szegényt, a ki bár ha most segítségre szorul — egykor szintén meg fog erősödni annyira, hogy meg is hálálhatja a segítőnek a nyújtott alamizsnát.... Ez a segítő vallás fele­kezet abban is istápol bennünket, hogy segít iskolákat épí­teni, hol gyermekeink magyarul tanulnak ___A mi hazafias­ságunk mellett nem az a tanúbizonyság, a mit oly gúnyosan említ a cikk iró ur, hogy a nemzeti ünnepek alkalmával táncmulatságot rendezünk ( Csak Március 15-én) az emlék­ünnepély után, — hanem azok az iskolák, a melyek minden humbug nélkül teljesitik szolgálataikat a haza iránt, nem úgy mint a Magyarok Csillaga ___! A Magyarok Csillagának humbug az éltető eleme, no meg az olcsó vértanuság.... Adni a megbántatott hazafit (hát ugyan ki bántotta) s arra hivatkozni, hogy magyar nem zeti voltáért már tör­vényszék elé is hurcolták s kenyerében meg támadták, éppen velem szemben oktalan dicsekedés s farizeusi maga mutoga­Lábainál nyolc—tiz évesnek tetsző lányka ült csendesen ölbe tett kezekkel. A szél meg-megcibálta hosszú, szabadon eresztett sző­ke haját, mely vékonyka piros szalaggal volt átkötve a fején. Összezárt, alig rebbenő szempillái mutatták, hogy nagyon tépelődik valamin. Magas homlokán, sovány, keskeny arcán sápadt gondok ültek. Komoly, gondolkozó kék szemeivel — a melyekről a ritkás erdők kakuk füvére gondoltam — szomorú típusa volt a századvég korán vén gyermekeinek. Fitos orrocskája kihivó, dacos kifejezést kölcsönzött arcának. Mozdulatlanul ült, mintha kőből faragták vol­na....... A szél zúgásán át idáig hallatszott a gépek szakadatlan bömbölése, fenyegető bugása a közeli gyárból. Az esti szürkület hirtelen megvilágosodott. A barna fel­hők oromzata kettészakadt s delejes erős fény gyűlt ki a ha- sadékon néhány percig. Az orkán vad erővel szántott át a magaslaton a letört faágakkal. Mig az egymásba szakadt fel­hők elsötétitették az eget, lent az estifény is elvérzett az al- konyattal vitt harcban. A róna képe hirtelen beleveszett a borultaba — olyan volt, mint a gyászfátyollal takart női arc. — Csak a gyár vörösszürke falai látszottak még. Csil­logó, fényes ablakai ide néztek ránk a gépkerekek rohanó tás, — mert én azt az utat, már ivóban megjártam, de magamat vértanúnak feltüntetni nem akartam s nem is fo­gom soha. Kalassay Sándor. .A. JessuLitálsiról. Nap, nap után olvashatunk ezen egyházi férfiakról úgy a hazai, mint külföldi egyház és politikai lapokban. Mind az egyházi mind a világi lapok tudósításai folytán azon meg­győződésre juthatunk, hogy bizony nem a legjobb idő jár ezen társulatra és tagjaira, mert több helyen, mint Francia- ország és a spanyol uralom alatt volt filippini szigeteken, nemcsak hogy alig alig türetnek, hanem itt ott már üldözé­seknek is kivannak téve. A róm. katholikus sajtó nem is hagyja szó nélkül a jezsuita ellenes mozgalmakat. S a helyett, hogy ezen társulat története, élete és működésében keresnék ezen reájuk nézve kedvezőtlen mozgalom keletkezési és in­dító okát, az általok oly sokszor nem épen dicsérettel emle­getett úgy nevezett szabad kőműveseket és az általok sok féle képen igazságtalanul gyanúsított bántalmazott és meg­vetett protestánsokat tartják a jézsuita ellenes mozgalmak okozóinak, — Holott épen a legkatholikus államokban, mint Franciaország, Spanyolország, melyeket a kath. vallás büsz­keségéül emlegetnek, ott keletkeztek legújabban a jézsuiták megrendszabályozása és az országból való kitiltásra vonat­kozó országos mozgalmak s a protestáns államokban békében és háborithatlanul űzhetik az ő titkos terveiket, melyeknek úgy titkon mint nyiltán bevallott célja az, hogy az általuk acélküllőivel, amik lezuhantak meg viszatértek, mint egy­mást hajszoló árnyak. A nagy erős ember szavai ebben a percben tulsivitot- tak az orkánon. Haragos átkai odaestek a gyár falaira, mint nehéz pöröly csapások. Vad elkeseredéséből megértettem, hogy a gyárimunka sebesültje volt. A gépek szakították ki karját tőből, azt az erős munkabíró kart, amivel bikát gyűr­hetett le. Ide jött, talán minden este itt áll a magaslaton tehetet­len bosszuvágygyal szivében, hogy átkot kiáltson a poros fa­lakra, amik között véres roncsai maradtak.... Talán álmosan, eltörödve, vagy részegen a pálinkától állt az nap munkába. A meleg gőz, a fojtott hőség megszé- ditette a fejét s egyszerre vérsugár tört elő a vállából: az iz­mos, erős kar nem dolgozott tovább.... Azok a hatalmas vasóriások zugó kerekeikkel, benn a gyármühelyben, mintha embervérre szomjaznának időnkint, mikor fölhangzik a megcsonkult, szegény munkások ordi- tása.... Mintha az elemek bosszúja törne ki olykor, a já­romba fogott vad álat harapva urán az emberen. Amelyik­hez hozzá kap egy vigyázatlan pillanatban, az nem áll mellé soha több, hogy parancsoljon fölötte. Minden jajkiáltás u- tán egy—egy szegény család marad kenyér nélkül.

Next

/
Thumbnails
Contents