Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-07 / 10. szám
nal se fog járni s az ellen emeltem kifogást, hogy a tervbe vett püspökséget senk'i se tüntesse úgy fel, mint az amerikai magyarság erős várát!.. Ebben a véleményemben a Magyarok Csillagának álokoskodásai, nem ingathattak meg. Nem pedig azért, mert olyan dolgokat tulajdonit nekem, a miket én nem mondottam. Én nem támadtam a gör. kath. papságot, — a kik közül többen vannak, velem jó baráti viszonyban, sőt inkább kalapot emeltem azok hazafisága előtt, mikor kijelentettem, hogy “gör. kath. lelkésztársaink hazafias gondolkozás módjához szó sem férhet!“ Semmi szükség nem volt tehát arra, hogy őket a Magyarok Csillaga vegye védő pártfogásába. ... Azt a mit tovább állítottam, hogy sok görög katho- likus gyülekezetben a pánszláv érzelmüek vannak túlsúlyban, ma is állítom, állítom azt is, hogy hatalmas egyházi szövetségükben s annak lapjában nem jut hely a magyar szónak. És ezzel az állításommal nem állok egyedül, — mert ez volt egy időben a “Szabadság“ véleménye is s ez volt e- gyik ok a kath. és gör. kath. magyar szövetség megalakítására is. De persze ezt a Magyarok Csillaga nem tudja, mert nem akarja. Ki ne emlékeznék közülünk arra a vitára, a mely ebben az időben a “Szabadság“ hasábjain folyt.... Jól tudom én, hiszen éppen azon a helyen élek, a hol egyik legerősebb harcot folytatták a muszka agitátorok a gör. katholikusok ellen, hogy mi a pánszláv üzelem. .. . De tapasztalatból állítom azt is, hogy a hol a lelkész erősen megáll s maga nem kívánkozik az egyiptomi húsos fazekak után: ott hiába való minden törekvés.... Ott azonban, a hol, a ki ad többet elv érvényesül, természetes, hogy fog sikerülni a muszka propaganda is.... Ez azonban már pénz kérdés!.. Iyen fegyverekkel az ide küldött gör. kath. püspök csak akkor harcolhatna, ha vele jönne a nagyváradi püspökség vagy az esztergomi érsekség jövedelme. De bizony, ha ez a gör. kath. püspök csak olyan másodrangu szerepet és fizetést kap (honnan, kitől.) mint az odahaza való e vallás felekezetű püspökök, úgy bizony a Nikolaus san franciscoi püspök rubeljei ellen nem sokat fog tehetni.... Mert a rubel a fő a pánszlávizmusban, és nem az ellene a leghatalmasabb fegyver, ha ezzel szemben mi is egy gör. kath. magyar “püspöki tekintélyre tudunk hivatkozni!“.... Amerikában püspöki tekintélyről beszélni politikai dolgokban, gyerekség, mert a püspökség egyházi főhivatal. Mint egyházi főhivatalra, igen is szükség van Amerikában is a gör. kath. magyar püspökségre.... Szükség van pedig azért, mert az Irlandból ide származott róm. kath. püspökök folytonosan akadályokat gördítenek — a nős gör. kath. lelkészek elé. Sőt többet mondok, nős gör. kath. lelkész társainkképpen e miatt, nem csak a püspökség, hanem az alsóbb rendű s más és más nemzetiségű papság részéről is örökös zaklatásnak vannak kitéve. Csak nem régen hallottam, hogy egyik gör. kath. lelkésztől, a ki már hoszabb idő óta van Amerikában, azt kérdezte a püspöke: “Kilenc év óta ismerem már s még is hogy lehet az, hogy nem vált el a feleségétől ?!“ Ezért továbbá azért, mert a magyar gör. katholicizmus speciális szokásait és hitelveit az irish püspöki kar soha nem fogja megérteni s hogy ezek tiszteletben tartassanak, igenis szükség van a gör. kath. magyar püspökség felállítására. Az avar megmozdult, mintha kígyók sikamlanának hideg testükkel a levelek alatt nagyon halk neszed. Az alkonyat hirtelen hűvösre vált. A verebek nyugtalanul csipogtak a félig kopász faágakon, amik mozogtak, összeverődtek. A nagy, hangos város barna háztömegei fölött haragos, sötét felhők terjesztették szét barna vörös szárnyaikat a komor kék boltozaton s gyorsan ereszkedtek az éghajlatig. Szélüket a nyugvó nap körülszegte tüzvörös sugárrojtokkal a messze szürkülő buckák mögül. A temetőn tulnan, a gyepes földsáncról, különös jelenség döbbentett meg. Ott, ahol az oszágut keresztezte a magaslatot, nagy, hatalmas ember nézett felém, tüzvörös fénynyel besugározva. Piszkos, tépett munkás-zubbony takarta széles, domború mellét, mely üllőül szolgálhatott volna valamelyik kovács- műhelyben. Zavaros, zöld szemei félelmes tűzben égtek, mig kemény, barna szakállal köritett csontos arcán elszánt vadság kifejezése látszott.... Fenyegetve rázta öklét. Visszanéztem. A merre fenyegetett, sehol emberi lény, csak a gyár poros, vörösszürke falai a füstölgő szálas kéményekkel meredtek az égnek, pár száz lépésnyire mögöttem---- Meggörnyedten, izgatottan mentem a magaslatra. Valami szegény bolond — gondoltam szánakozó pillatással kisérve. Csak közelebb érve láttam, hogy jobb karja a válltól hiányzik. A. fell*! SUTUL. A széles országúton rég elmaradtak az akácok és nyárfák beszédes lombjai. Egyetlen kisérőm a rétek minden illatát magával hózó szellő volt. Komor, hallgatag lett a róna ... .A hol a mesgye véget ért, még egyszer visszanéztem a szántóföldekre A nap erősen tűzött a tarlókra. A láthatár szabad volt egészen az ég pereméig és néptelen, csak' a szél kóborolt rajta; útját a megbolygatott bogáncsok s piros árvacsalánok fonynyadt bokrai mutatták á messze fehérlő tanyák irányában. — Lefelé meg a szőke “Matty“ zizegő, bugás nádasa.... Szivem nehéz volt, mint mikor kedves ismerőstől válunk. A város alatt neki vágtam a szegények temetőjének. A temetőcsősz keskeny sirnyilást tömködött be az ösvény szélén. Arra tartottam. Megnéztem a feketére mázolt fej fát. írás nem látszott rajta. Valami névtelen proletár fejfája volt, a kórház adta neki. Messziről szakadhatott a nagy városba. Összekapkodtam egy csomó őszirózsát meg borostyánt a régi, beomlott sirokról s megkötöttem koszorúnak. A szél a friss halmot azalatt beszórta sárga levelekkel. Hadd álmodja a szegény halott, a ki kedveseitől messze hunyta le szemeit, hogy azok takarják be virágokkal a sírját.
