Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-02-07 / 6. szám

t

Ií. Évfolyam. Cleveland. ().. és Pittsburg. Pa.. 1901. február 7. 6 szám.

AMERIKAI MAGYAR

REFORMÁTUSOK LAPJA.

Hungarian-American Reformed Sentinel.

Published every Thursday by the „Hungarian-American Reformed Sentinel Publishing Co." 19/2 E, Madison ave., Cleveland, 0.

Entered at the Post Office at Cleveland, 0. as second class mail matter.

A. liit/loen. á,ll!tia,t,a/tossilc. legyUinPL.

Mint a nagy világ tengereken a hajó iránytű nélkül eltéved s a veszélyek áldozata lesz; úgy az ember is. ha hitvallása nincs’, el sül ved az élet örvényzö tengerén. Az emberi ész parányi lámpája nem önt annyi világosságot, hogy az e- lénkbe gördülő ezer meg ezer akadályokat előre láthassuk. S ha minden fenyegető veszélyt előre látnánk is, vájjon van- e annyi erőnk, annyi ügyességünk, hogy mindent magunk vötöl rettegünk, akár a ránk szakadt veszedelemek alatt küz- ber sem állíthatja magáról! Ha azért akár a bizonytalan jövőtől rettegünk, akár a ránk szakadt veszedlmek alatt küz- ködiink s elménk világosságot s erőnk menekülést nem nyújthat; a mi van akkor előttünk egyéb, mint a kétségbeesés?! Bizony az emberi ész olv tökélytelen, az emberi ész oly gyönge, hogy ezekkel az élet háborgó tengerére ki nem mehetünk, mert lehetetlen át nem látnunk hogy az ember a földön a saját sorsának intézője, rendezője nem lehet. Ezen tapasztalat alapján átadja magát az ember önkénytelenüi egy felsőbb erő vezérlete s oltalma alá. Gyermeki bizoda- lommal ragaszkodik a mennyei atyához s mindenható go*d- viselése alatt nem retteg semmitől, sem el nem csügged. Nincsen oly mély tudományü, sem valódi becsületes ember, ki Istent ne hinne. “Csak a bolond szól igy az ö szivében: Nincs Isten.“

\

Ezekből is megérthető, hogy mily szükséges a vallás i mily nagy kegyelme az Istennek, hogy velünk magát megismertette. Vajha ezt mindenki átlátná s gondolatát, beszédét és életül ehez képest alkalmazná! De fájdalom! eleitől fogva állottak elő az emberek közt olyanok, kik vagy hiú mutogatásból vagy bűnös életüket palástolni akarván mások előtt, a vallásról tiszteletlenül beszéltek s Isten létét s igazgatását tagadták. A történelem és a tapasztalásból tudj tik,hogy a keresztyén vallásnak is voltak s vannak ilyen ellenségei. A nyomorult szerencsétlenek! A legszentebb dolgot merik vakmerő kezekkel érinteni. mint mikor az apai síron álló gyermekek könyeit egy útonálló kigunyolja. Ezeknek tetteiről mondja édes idvezitönk: “Sok hamis próféták támadnak, kik sokat elhitetnek; a bűn megsokasodik, az atyafiui ^szeretet is igen meghidegedik sokakban, de a ki végig megmarad, az idvezül.“

Úgy van; a hitetlenség, a vallással nem gondolás, a legveszedelmesebb következéseket vonja meg után. Azon leg- szenteebb kötelékek, melyk a családi és társaságos boldogság alkatrészeit teszik, megszakadnak s nyomor és fejetlenség áll nyomaikon elő. A rabló világi vagyonúnkból foszt ki, a mit sokféle módon visszaszerezhetünk, de a ki hitünkben botránkoztat meg, ki a vallástalanságot terjeszti, az életnyugalmunkat, az üdvünket orozva rabolja meg.

Nézzük csak meg, mi az emberi élet vallás nélkül, s ebből látni foguk, mily nagy a kötelességünk hitünket sértetlenül szentül megőrizni.

Láttátok-e a gyümölcs és virág koszoruzta természetet földrázó vihartól összeromboltan ? Ilyen az élet vallás nélkül. A szeretet, mely testvérileg ölelt magához barátot, rokont — hideg gyiilöletetté fajul s különböző válaszfalakat . emel. A részvét, mely a szenvedők könyeit a könyöriilet kezeivel törölgeté, mely az üldözöttnek menedéket, a szüköl- ködöknek segélyt nyújtott; érzéketlen megvetéssé aljasul s a vak önzés oltárán áldozik. A mértékletesség kicsapongássá, a szerénység szemtelenséggé változik. Az emberi és polgári jogok nem tartatnak tiszteletben. Személyes és vagyoni bátorság kockára tétetik. Az igazság mérlege alásülyed. Az eskü, becsületszó elveszti érvényességét. Vallás nélkül, zsarolás, csalás, elaljasodás és mindenféle féktelenségek tépik és szaggatják az emberi társaságot.

Vallás nélkül a szív a szenvedélyek csapongó gyönyörűségeiben elvadul vagy a sors nehéz terhei aatt megszakad. Vallás nélkül a remény a kétségbeeesés jéghideg karjain összetörik.

Mint a pillangó, ha a gyermek hintés szárnyait leszaggatja, egy undorító hernyóvá válik; ugv az élet vallás nélkül kopár és utalátos lesz. Mutassatok csak egy vallástalan embert, a ki ha talán másokra nézve becsületesnek látszik is, önmagában nyugodt és megelégedett lett volna: akkor azt mondom, rontsátok le a templomokat s egy hálaadás se szálljon többé az égre. ... De ilyet mutatni senki sem tud. A leghíresebb istentagadók önmagukkal örökös harcban voltak s utolsó órájukban megvallották, hogy Isten nélkijfl pokol az élet. Midőn tehát vallás nélkül sem itt a föl-