Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-05 / 49. szám

2 Az idők jele. Pittsburgból, a Rutherglen street- röl egy névtelen levelet kaptunk. Névtelen levélre reflektálni nem szó kás. A ki olyan gyáva, becstelen fickó, hogy a nevét nem meri gyaláz­kodó sorai alá Írni, azzal mi szóba nem állhatunk- Ha' nevét tudnék, akkor sem e lap hasábjain foglalkoz nánk támadásával, a melyet méltán mondhatunk szennyiratnak, mert sok kifejezését ennek a levélnek nyomda-festék se tűri el, hanem e- gyenes'en átadnék a postaigazgató­ság kezébe, a mely alaposan elhúzná a levélíró nótáját. Mert itt nem le­het tréfálni a postával. I)e miután a levél olyan dolgokat is tartalmaz, a melyek nem csupán az én ügyeim, hanem egész vallásfe­lekezetünkké, ki kell jelentenem, hogy ez a névtelen levél az idők jele. A nyár folyamán, mikor az uj, •róru. katholikus lap első száma meg­jelent, clevelandi gyűlésünk alkal­mával, kifejezést adtam annak a meggyőződésemnek, hogy ez alap a türelmetlen, az eszközöket nem vá­logató s annak a jezsuita elvnek hó­doló lap leend, hogy a cél szentesíti az eszközöket. Sokan nem hitték ezt s várták a fejlődést, vagyis helye­sebben mondva a visszafejlődést. S ma már kevesen vannak azok között, a kik látó szemmel látnak, kik el ne ismernék, hogy sejtelmem teljesen alapos volt. Soha, mióta A- merikában magyarság dolgozik, vak merőbb támadást nem intéztek a ma­gyar nemzeti eszme ellen, mint azok, akiknek a kazaíisága csak “ráa­dás”, a kik teljesen elvesztve az er­kölcsiérzést, szembe állítják a val­lással a hazafiságot. Nem szóltunk eddig, de most, hogy e lapnak egyik növendéke min­ket is otromba módon támad, szük­ségesnek tartjuk kijelenteni, hogy semmiféle fenyegetőzés, durvaság el nem fog tántorítani attól a céltól, a melynek szdlgálatában állunk, az evangyéliomi világosságnak a ter­jesztésétől. Azt hiszszük, hogy nem csaló­dunk, ha azt mondjuk, hogy a levél­író csak eszköz volt azok kezében, a kik nem mernek nyíltan szint valla ni. De az igazságot ilyen levelekkel elhallgattatni nem lehet. Értse meg tehát a levélíró, bárki legyen is, hogy névtelen levelekkel csak a gyávák támadnak, azok, a kik nem mernek nyílt sisakkal a lcüzdtórre lépni. És még ezek urak panaszkodnak, bogy mi szerzünk békétlenséget. Hi­szen, ha ezt a levelet kinyomtatnám, akkor látná be mindenki, hogy med­dig elér már az amerikai magyar néppárt az ultramontanismus keze. Csak rajta! Nekünk nem árt, csak használ az ilyen támadás, mert arra figyelmeztet, hogy éber figyelemmel kisérjük az eseményeket, s feltárjuk az igazságot. Kala'ssay Sándor. Vasárnapi iskola. Jbzsrf felmag asztaltat,ás a. I. Mózes. 4 r. 38. v. Felosztás: I. József kiszabadul. (14—37 v.) II. Felmagasztaltafik. (38—43 v.) III. Kormányzó lesz. (40—49 v.) A börtönbeli álommagyarázat be­teljesedett. Azonban a főpohárnok elfeledkezett Józsefről a király előtt. Két év telt el ezután kétség és re­mény között. A jó tett Istentől van, olyan, mintáz elvetett mag, mely hónapok múlva is kikéi és felnő. A József jótettének is meg lett a kellő jutalma. I. Kiszabadult. Józsefre az atyai házbeli látomásért az egyptomi rab­szolgaság következett s a börtönbeli álommagyarázat meghozta az alkal­mat a szabadulásra. S a Farao álmá­nak megfejtéséért lel magasz tahi öt. Amaz álmok és álommagyarázá- sok mögött ott volt Isten. Ezt min­denkor elismerte és vallotta József. Ezért nem lett ö elbizakodott. Még erősebben hitt Istenben s még hiveb- ben szolgált embertársainak. A Farao álma: hogy a kövér s so­vány tehén kijött a Nílus folyóból s az utóbbiak elnyelték az előbbieket. S második álma hét téli'és a hót ü- res gabonafej. Ezek ugyanegy igaz­ságot fejeztek ki s mert ismétlődött, nagy zavarba hozta a királyt. Egyp- tom összes tudósai nem tudták ezt kielégítően megfej teni. Ekkor gon­dolt a főpohárnok Józsefre s József átlátta, hogy Isten álomban megje­lenté Faraonak, a mit tenni akar. Hét bö és hét szűk esztendő jön E- gyiptomra. S akkor Farao öt felü­gyelővé is tette a földön, mert ez volt a legjobb választása a jövővel .szemben. Még jó volt az, hogy a főpohárnok két esztendeig nem gondolt József­re. Ezen isteni terv neki is, Egyp- tomnak is javára lett. Ö Istene volt Izraelnek Egyiptomban is. Még a po gúny király is elismerte, hogy iste­ni lélek vala Józsefben. Ha mi is beláthatnánk a jövőbe, a Gondvise­lőt láthatnánk úgy a jé, mint a rossz napokban. Chinai éhínség, afrikai háború, egy jó elnök meggyilkolásá­ról nehéz elhinnünk, hogy Isten e- zekböl is hozhat reánk jót. Az írás arra tanit, hogy tűrjünk és remél­jünk. II. József felmagasztallatik.'(38— 45 v.) Farao okos ember volt, hogy istenfélő embert tett első miniszteré­vé. A felmagasztalási ceremónia e- gészen keleties volt. Lehúzta a ki­rály pecsétgyűrűjét s József ujjara ráhúzta. Bíbor ruhát s arany nyak­láncot adott neki. Az ö másod ko­csijába ültette s kiáltották előtte: “hajtsatok térdet”. Uj nevet adott neki s feleségül adta hozzá a pap­nak a leányát. A királyi pecsétgyűrű József ujja- in jelezte, hogy ezután ö hitelesít minden iratot a király nevében. A ragyogó ruha s az aranylánc a Fa­rao nagy tetszésének a kifejezése volt. A kocsin körüljárás pedig köz­hírré tette a fel magasztal tatást. A nép ezután öt úgy ismerte, mint a királyt. Keresztelő János vallomástétele Jézusról eme régi keleti szokáson a- lapul. Valóban ez nagy kitüntetés volt Józsefre annyi küzdés és szenvedés után. Ez azonban csak az ö istenfélő életének volt az eredménye. Becsü­letességének lett jutalma a korona, S e nagy kitüntetés az idegenben egyszersmind erős kísértés is volt reá nézve. Mert nehezebb volt erényesnek és becsületesnek maradni a trónon, mint úgy élni kint a Jákob sátorá­ban. eg volt az alkalma, hogy szen­vedélyeknek vagy nagyravágyás­De mégis nagyon fájt a hithü pro­testánsoknak, hogy messze földön nem volt egyetlen hely, a hol össze jöhettek volna kiénekelni, kibuzog­ni magokat. Olyan jóleső, olyan megnyugtató az, ha sokan együtt dicsérik az istent. A hogy a költő mondja: ‘•Harangoznak, menjünk az Ur házába! Oh hívek jprtek, jertek el! A jobb élet elösejtelme csap meg, Ha sok nép együtt énekel.” (Tompa.) I. Lipót király alatt a protestán­soknak oh beh sok helyen nem ha­rangoztak! óh be sok helyen nem mehettek az Ur házába! A törökök kiűzése után (1686) még súlyosbodott a protestánsok helyze­te. Most már a visszafoglalt ország­részeken is föllépett ellenök az üldö­ző hatalom. A török uralom alatt nyugodtan gyakorolhatták vallásu­kat. De a keresztyén hatalom a sze­retet prófétájának nevében Isten na­gyobb dicsőségére nyomta, üldözte, sanyargatta őket egész a megsemmi­sítésig. így hamisítja meg a gyarló, nak hódoljon; ott volt körülötte a pogány isteni tisztelet, saját felesé­ge pogány pap leánya. Mindez kőny nyen elvonhatta volna öt atyái Iste­nétől. De ö “tűrő volt a szenvedés­ben és háládatos a szerencsében.” Nem felejté el a'fényben sem a szú­iéi hajlékot és ivanaánt. Bár bosszút állhatott volna testvé­rein, ö kegyelmét bizonyitá meg i- rantuk. III. József kormányzó. (46—49 v.) József megmenekült a trónravá- gyás kísértésétől, az által, hogy E- gyptom javára munkálkodott. Szer­te járt az országban. Raktárokat é- pittetett s a 7 bö esztendő termését azokba gyüjtteté. Elökésziilt az ín­ség 7 esztendejére. Gondoskodása hitből snera aggódásból származott. Nem vétett ama józusiparancs ellen; “ne aggódjatok a holnapról.” Ö az isteni álommagyarázatnák engedel­meskedett. Minden ember életében vannak bö esztendők, mikor félre kell tenni a szükség idejére. Az ifjúkorban gondolni kell az az. öreg vagy elesett korra. Mert Isten igy szólhat: “én gondoskodtam rólad, de te nem gon­doskodtál magadról.” Legyünk ta­karékosak, igy nem juthatunk sem pazarlásba, sem végnycmórba. De lelkieröinkre nézve is vannak éle­tünkben bö esztendők, midőn a szív és lélek friss, tevékeny, az emlékező tehetség gyors, a felfogás élénk, az ódét gondja is könnyű, az akarat szabad, a jellem határozott. Ezen korban kell összegyűjteni a szívós lélek kincseit. József előkészítette Egyptomot az éhség idejére. Megmentette az államot s erőssé tette a nemzetet s az isteni gondviselés esz.köze lett Iz­rael felöl is, mert nem sok idő múlva a felhalmozott élelemből gazdagon elláthatá az ö atyafiait. Az ö élete példa nekünk, becsületes, serény és istenfélő életfolytatásra. Virág István. Egyházi és egyleti élet. Templomepitési mozgalmai. A ki figyelemmel kiséri az amerikai magyar reformátusság egyliázias te vékenységét, az örömmel fogja ta­pasztalni, hogy az ősöktől Öröklött bűnös ember a legdicsöbb eszmét s a legszentebb érzést is. .a gyakori és erőszakos templom­foglalások miatt a protestánsok az országgyűléseken kerestek orvos­lást. Visszakövetelték a jogtalanul elvett templomokot, miknek száma II. Rákóci György halála óta három évtized alatt 888-ra szaporodott. De hiába volt minden panasz- Az ország gyűlésen a róm. kath. papi párt ural kodott s a királyi trónig el sem ju­tott az égbe kiáltó panasz, vagy ha igen, süket fülekre talált. A török kiűzése óta a bécsi udvar megszaba­dult a félelem lidércnyomása alól s nyíltan fellépett, hogy Magyaror­szágot —a mint Kollonics hirdette.— előbb szolgává, aztán katholikussá, végre koldussá tegye. Ekkor történt, hogy az egykor hatalmas, ázsiai oroszlán megrázta még egyszer félelmetes sörényét. A török nem hagyta egykönnyen a szép Magyarországot, melyet másfél száz esztendeig tartott birtokában. Jött rengeteg sereggel, hogy újra TARCA. A hőstett jutalma.') —--------Történet ;i háborús időkből.­A Rákóciak csiliaga lehanyatlott, országa elveszett. A mit megszerzett öreg Rákóci György kitartással, böl- -cseséggel, elvesztette a fia hevesség­gel, nagyravágyással. Jaj lett a sze­gény protestánsoknak! Hatalmas, hős védőik nem voltak többé. A bib- liás Rákóciak, az istenes Lorántffy Zsuzsánna nyomába és birtokaiba a vakbuzgó Báthori Zsófia lépett s ül­dözte a protestánsokat. Erdélyben Básta kegyetlenkedett ellenök. Ma­gyarországon a minden emberi érzést levetkőzött Kollonics és a vérszopó Karaífa irtották őket. Hej! keserű napok, gyászos idők! Ezer szenvedés, száz halál! Békó, rabbilincs, vérpad, gályarabság. Rágondolni is iszonyú. De máskép történt volna minden, ha a Rákóciak megöröködhettek volna Erdély fejdelmi székében! A jezsuiták által nevelt I. Lipót udvara a fajmagyar protestánsok ellen dühöngött legirtozatosabban. A király meghitt emberei, tanácso­sai, leginkább pápistá főpapok és gyóntató atyák feketébb színben tüntették föl a protestánsokat, mint az ördögöket. Hogy lázadók, rebelli­sek, törvényszegők, nyakasok, ma­kacsok, minden hatalomnak szüle­tett ellenségei, királygyiilölők. E miatt Becsben folyvást gyanakod tak rájuk és rettegtek tőlük. A Rá­kóci. hatalom letünte után a prot. templomfoglalások napirenden vol­tak. Százszámra vették el tőlük a pápisták. Az ur házától akarták a híveket minden áron megfosztani, hogy ne legyen hely, a hol az isten imádására egybegyülhotnek. Balga lelkek! Mintha isten lélekben való, igaz tisztelete helyhez volna kötve. Mintha a szív megszentelt érzései a természet rej tekéiből s a magánház falai közül is föl nem lebegnének egy elfojtott sóhaj s egy fájdalmas nyögés alakjában a könyörgést meg­hallgató édes Atyához!

Next

/
Thumbnails
Contents