Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-05 / 49. szám

hit és vallásos bnzgóság valóban ha­talmasan nyilatkozik meg itt ebben az idegen világban. Mintha csak é- rezné ez a maroknyi magyar refor- mátusság, hogy általa és benne van biztositva itt Amerikában a magyar nemzeti eszme, folyvást arra törek­szik, hogy minél több oltárt emeljen hitének, a hol azonban az őshazának szeretete is magasan lobog. A new yorki templomépitési moz galomról már hirt adtunk. Úgy ta­pasztaljuk, hogy az eszme él. Hogy mindjárt nem rohannak neki ilyen nagy dolognak az csak becsülendő s egy jó tervet egy jobbért mindig el lehet hagyni. Minket csak az ag­gaszt, hogy new yorki atyánkliai so­kat várnak a vidéktől. Természetes, ehhez az eszméhez hozzá kell járul-! nia minden magyarnak: de azt sze­retnék, ha bent a nagy metropolis­ban se lenne senki, a ki nem hoz er­re a szent célra áldozatot . Ne feled­jék el testvéreink, hogy fentartó egyházunk buzgósága olyan mérték­ben szokott megnyilatkozni, a mint a mi áldozatkészségünket látja és ta­pasztalja. Előre azért bátran, a nagy munkát siker fogja koronázni: ha a békes­ség és egyetértés fognak uralkodni minden szivben. ja másik templom építési mozgalomról Ohionak egyik nagy gyári városából, Youngtown- ból értesitenek bennünket. Molnár István hittestvérünk tu­datja velünk; hogy a Youngstown- ban lakó atyafiak lelkét is megszál­lotta a szentlélek s feltámadt szivük­ben a vágy, hogy hajlékot építsenek az Urnák. Szép dolog, nemes dolog. Bárcsak mindazokon a helyeken, a hol nagyobb számmal élnek testvé­reink, ilyen nemes szellem uralkod­nék, hogy minél több helyen épülne fel az Urnák hajléka. Az Isten áldja meg a youngstowniak nemes törekvé set. —Szinielöadás Union Cityben. A bridgeporti magyar ref. egyház ja­vára lapunk szerkesztőjének uj da­rabját, a Strike-ot, a melynek tár­gya az amerikai magyar nép életé­ből van merítve, mint már jeleztük, a derék műkedvelők Union Cityben is előadták. Az előadás itt is pom­pásan sikerült s hála a Union City­hatalmába kerítse a gazdag magyar földet. 1696-ot Írtak Urunk születése után. A megrettent bécsi udvar leg­kitűnőbb vezérét, a lángeszű Savo- yai Jenőt küldte a fenyegető vesze­delem elhárítására. A magyarok is lóra ültek. A protestáns nemesség, a nemzet szine-java, feledve minden sérelmet, félretéve minden haragot, érös szívvel, hatalmas karral sietett a haza és király védelmére. Ilyenek voltak a protestánsok mindig. Béke idején panaszkodtak, zúgtak, fenye­getőztek, de ha jött a veszély, és a hazának szüksége volt az ö karjuk­ra, halálba rohantak még azért a korbácsért is, a mely őket vérig os­torozta. Dabasi Halász Bálint is készült már a háborúba a jász-kun—pestme gyei hadakkal. Daliás, délceg em­ber. Izmos, erős alak. Dabasi közép­nemes, a ki az ősi kúrián gazdálko­dott, csekély vagyonnal, de nem is sok igénynyel. Yastagnyaku kálvi­nista, mint a Halászok valamennyi­en. Puritán gondolkozásu s szive-lel- ke olyan, nyílt tiszta, mint a tükör, melyét a legkisebb szennyes lehellet ben lakóknak, az egyház javára is szép hasznot hozott.-—Nyilvános köszönet. A bridge­porti ev. ref. egyház elöljáróságáé helyen mond nyilvánasan köszöne­tét Union Cityben lakó honfitársa­inknak, kik részint vendégszerete­tükkel, részint a szinielöadás pártfo­gásával ez alkalommal is bizonysá­got tettek egyházunk iránt való hű­séges ragaszkodásukról. 'Az Ur védje és őrizze őket minden irtaikon, segítse munkáikban. Tisztelettel és szeretettel • Kalassay Sándor, ev. ref. lelkész." —Nemes tett. A clevelandi ref. egylet a Mc Kinley szobor alapjára, a Batthányi egylet megkeresésére $50 dollárt adományozott. A nemes tett önmagában hordja jutalmát és a dicséretét. Találjon a szép példa kö­vetésre minden ref. egyházban. —Egyházi estély So. Normáikon. Nov. 14 én tartotta estélyét a south- norwalki ref. egyház, a mely az egy­ház javára $38.60 centet jövedelme­zett. Férfiak kevesen voltak —írja tudósítónk— de a Rákóczy egylet fiókja, híven a Rákóczyak szellemé­hez, minden egyes tagja számára megvette a belépti jegyet, vagyis 35 jegyért fizetett. Nagyon szép példa. Köszönet érte ezen a helyen is. A jó tettet követni fogja a hála. A trentoni ref. lemplom-egylet tár­sas estélye. A trentoni ref. templom egylet társas estélyéről talán szabad lesz röviden megemlékező ünk e lap hasábjain is. A társegyletek felvonulása és nagy számban megtisztelése képezte a nyitányt ama kedélyes, magyaros társas estélyhez, mely csak magya­rok körében lelhető fel. “Fölfelé megy borban a gyöngy, jól teszi”, mondja a költő s ha sok nehéz mun­ka közt fáradozó honfitárs összeüti poharát egymás egészségére: nem ró- hatjuk fel neki, mert tudva, mi illő és helyes, mértékletes az még az ör­vendezésben is. így volt ez nálunk is- Erkölcsi si­ker, a magyarság összetartása, teljes; anyagi haszon kielégítő. A jóté­konyság oltárára szép adomány gyűlt egybe. Isten áldása legyen az egyleten. EG YHÁZI ÉR TESITÉSEK. is bemocskolna. Hazájáért él-hal, vallásáért vértanuságra kész. Ez az ember készül a háborúba a mezei hadakkal. Nem először, talán nem is utoljára. Volt alkalma már hősi bátorságát megmutatni véres csatákban. Ezredes-parancsnoka a pestmegyei felkelőknek. Félelmet nem ismerő katona, elszántan megy a harcba, de mégis nehéz szívvel bú­csúzik, szerette háza népétöl, felesé­gétől, gyermekeitől, a kik sírva ‘ka­paszkodnak a nyakába. Úgy kell ö- ket neki biztatni és vigasztalni. —Ne féljetek! jó az Isten. Nem enged gonoszul elvesznem. Visszajö- jövök ép erőben, egészségben, vitéz­séggel, diadallal. Imádkozzatok ad­dig érettem! —De hol imádkozzunk édes uram? í—szól az asszony szomorúan. —Templomunk nincs, elvették tő­lünk. Még csak az Ur házát se hagy- jták meg számunkra, lelkünk Köny- nyebbitéséül, szivünk vigaszául. —Elborul a férfi arca. A temp- ; lomra száll tekintete, melyben most a pápista pap misézik. Aztán mond­ja: —Phoenixvillében, Pa. és vidékén élő magyar ref. hittestváreinkkeltu­datjuk, hogy dec. hó 8-án, vasárnap d. e. és d. u. Virág István trentoni ref! lelkész fog körükben isteni fisz teletet tartani. Trentonban, N. J. a lelkész távol­léte miatt nem lesznek isteni tiszte­letek dec. 8-án a ref. templomban. Virág István, ev. ref. lelkész.-—New Yorkban dec. 8-án délután négy órakor tartatik ref. isteni-tisz­telet. —Port Orambar, a városban lévő angol templomban dec. 22-én, vasár­nap reggel 49-töl yll óráig úrvacso­rával összekötött isteni tiszteletet, d. u. 3—4-ig hálaadó isteni tisztele­tet fogok tartani, mely isteni tiszte­letekre úgy a református, mint a lutheránus testvéreket szeretettel meghívom. Bővebb felvilágosítást adnak Karakó István és Tóth Sán­dor urak. Kulit y Zoltán, new yorki ev. ref. lelkész. Amerikai hirek. Kossuth Lajos Amerikába érke­zésének ölvén éves jubileuma. A re­ánk következő vasárnap, dec. 8-án lesz 50 esztendeje annak, hogy Ma­gyarország kormányzója, Ameriká­ba érkezett. A lánglelkü férfiút, kit a magyar nép “édes apa” névvel tisztelt meg, hazájának, a m*ly fe­lett a véres kezű Haynau uralkodott, szomorú sorsa nem hagyta nyugod­ni. Mindent elveszített. De a re­mény még élt szivében, hogy hazája függetlensége még kivívható. Ezért a szabadságszeretö Angliát s a már szabaddá lett Amerikát kereste fel, hol gyújtó szónoklataival felkelté a népnek rokonszenvét. Am a hivata­los világot akadályozta érzelmeinek kifejezésében a magas politika. Ang liában is fényes fogadtatásban ré­szesült. De az angolországi diadalu- tat messze felülmúlta az amerikai fogadtatás nemcsak fényben, ha­nem őszinteségben is. Kossuth útja —Igaz, templomunktól megfosz­tottak. De a hol ketten, vagy hár­man vannak jelen, ott vagyon az Ur. Hajtsátok be az ajtótokat s házatok rejtekében könyörögjetek az Úrhoz és ö bizonynyal meghallgatja! A falun kiviil áll már a délceg, festői csapat. Harsányan üdvözlik az elölovagló hős ezredest, a ki meg- indultan rebegi:-—Isten veled, kedves falum hatá­ra! Vitézek le a lóról! vegyük le csá­kóinkat s itt a természet templomá­ban imádkozzunk, ha már templom­ba nem mehetünk! A vitézek sorba állnak s áhitato ■ san csendül fel ajkaikon az ének: “Az Istpn a mi reménységünk, Midőn ránk tör ellenségünk.” Messze viszi a szél az erőteljes, el­szánt buzgó hangokat: “Azért a mi szivünk nem félne, Ha az egész föld megrendülne És a hegyek a tengerek Közepibef bédűlnének'” A könyörgést az ezredes mondja elöl: —Uram, nemzetek Atyja, népek Istene! Adj győzelmet fegyvereink­nek! Szégyenitsd meg ellenségün­valóságos diadalut volt. Itt Ameri­kában ma is élénken emlékeznek az üldözött nagy férfiú gyújtó, lelkesi tö szónoklataira s az ö emléke ina is a legtiszteltebb, a legbecsültebb e- gyének emlékei között él Sokat nem értei Amerikában sem, bár a köz­társaság kormánya is szívesen fo­gadta. Kettőt azonban elért, azt t. i. hogy némi segítséget szerzett a Ma­gyarország érdekében történő izga­tásra s hogy a világ nem feledte el, hogy Ausztria önkényesen korona tartományú yá tette a fligetien Ma­gyarországot. Ennek az eseménynek a megün­neplése végett jönnek össze New Yorkban e hó 8-án a new yorki és közel vidéki egyletek küldöttei. Re­méljük, hogy az ünnep fényesen fog sikerülni, bár véleményünk szerint a bizottság azt még nagyobb mérvű­vé és impozánsabbá is tehette volna. Az ünnepély lefolyásának ismerteté­séről gondoskodtunk. Itt csak azt fejezzük ki, hogy ez ünnepély tanít­son mindén magyart arra, hogy jár­junk mindnyájan a Kossuth Lajos nyomdokain, úgy lesz itt nevünk tisztelt és becsült. —A new yorki uj rendőrfőnök. Jeleztük, hogy Seth LowPartridget fogja kinevezni a new yorki rendőr­ség fejévé. A kinevezés már megtör­tént s most már megkezdődik az Augias istállójának a tisztogatása. —Az elfogott sikkasztó. Hazai la­pok már hirt adtak arról, hogy Ja- ros József, a munkácsi takarékpénz­tár hivatalnoka, több mint tizeze forintnak az elsikkasztása után meg szökött. Jaros kerülő utakon Am werpenbe ment, a hol kedvesével, egy Galambos Ágnes nevű leány­nyal a Zeeland nevű hajóra ült. A Zeeland nov. 28-án ért New Yorkba. Jarosra azonban kellemetlen megle­petés várt. A vámhivatalnak a fő­nöke a Zeeland nevű hajón egy má­sik sikkasztót keresett, Jarost talál­ta meg, ki Ordanyi név alatt utazott s a leány felesége gyanánt szerepelt Mivel Jaros nagyon költekezett a hajón, viselkedése miatt igazolásra szólította fel Lederhilger főnök s mi­után nem volt útlevele és semmiféle igazolványa: elfogták s most vissza fogják szállítani, hogy Amerika sza­ * •* két! Mutasd meg, hogy te vagy e- gyedüli Ur e földön. Tied az ország, a hatalom, a dicsőség mindörökké. Amen! Azzal lóra vetik ismét magukat. —Előre az Isten nevében! •* A török nagyvezér ellenállás nél­kül kelt át a Dunán s Zentáig húzó­dott óriási seregével. Ott neki tá maszkodott a Tiszának, melyen ha jóhidat veretett s úgy várta Jen herceg támadását. Nem soká kellet várnia. A herceg a gyors tettek em­bere volt és lángeszű hadvezér. Sok­kal kisebb hadárai merészen neki vágott a töröknek. A török sereg a sebes rohamtól megingott s a hídon át futni kezdett a Tisza túlsó part­jára. Elöl a török nagyvezér, hogy ott majd kedvezőbb helyen össze­gyűjti a futó hadat s uj csatát kezd. Jenő herceg egy halomról nézte az ütközet fejlődését. E pillanatban jött hozzá lóhalálában Bécsböl egy császári hírnök. Levelet hozott, a melyben azt Írták neki, hogy: —“A császár parancsa nélkül üt | kőzetbe bocsátkozni ne merészeljen’

Next

/
Thumbnails
Contents