Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-31 / 5. szám
4 Különfélék. Leikés ziértekezletjohns to wnban. Az amerikai magy. ev. ref. lelkészek január 22-ére Johnstown- ba lelkészi értekezlet tartására gyűltek össze. Az értekezleten Kalassay Sándor elnökölt s Virág'István pedig a jegyzői tisztet töltötte be. A tanácskozások főtárgyát az amerikai magyar ev. ref. egyház megye fentartása s ennek a hazai egyházzal való szoros öszeköttetésbe való hozása képezte. A megjelent hat lelkész egyetértelmüleg oda nyilatkozott, hogy az egyházmegye részint ezért, hogy a hazai egyházzal való szerves öszefüggésünknek kapcsa legyen, — részint pedig azért hogy az egyházak ne legyenek oldott kévéhez hasonlók: okvetlenül fentartandó s közös erővel oda kell hatnunk, hogy ez a név ne csak szálló ige legyen, hanem valóság is, a melynek létezését úgy a hazai mint az itteni egyházi hatóságok előtt el kell ismertetnünk. E végből mig egyfelől a fentartó egyházzal gyülekezetenként szoros ösz- szefüggésben maradunk, — addig másfelől folyamodást intézünk az egyetemes koventhez, a melytől kérni fogjuk, hogy létezésünket ismerje el s csatolja egyház megyénket a du- namelléki egyházkerülethez, a melynek szervezetébe a missioi egyházak a legjobban és legkönnyebben beilleszthetők. . A megjelent lelkészek, Csánfordy Ferenc, helybeli lelkész vendégei voltak, ki igaz magyaros vendégszeretettel fogadta és látta el vendégeit. Fogadja e helyen is köszönetün- ket. . * * * A megvertek. —v—• Modern legenda.----Krüger Pál hetven nehéz esztendőkkel vállnin neki inölelte azt az öreg embert s ugv vitte az ágyba, amelynek du- doros párnáját reszkető kezekkel izgatta el szomorún. Ge- manner uramék persze, hogy meg se látogatták a beteg Kajafást, a szegény a munkája után élt, vak Kajafást. Szivük meg se dobbant, mikor meghallották,hogy mi történt a szomszédba, hát hiszen ápolja az a ragyogó szép lánya, ha olyan nagyon beteg az a vén csizmadia. Ök nem szennyezik be a lá- 'bukat azzal, hogy annak a házába bemenjenek, aki olyan nyomorult szegény, meg aki az Urnák tiszta tudományától elhajolt, mert az ö jövendőbeli boldogságuk kedvesebb, hogysem elvesztesék csak azért, mert megsegítettek egy eretnek embert, aki valaha jó barátjuk volt. Mert Kajafás uram, igen, elpártolt az igaz hittől, a melyben eddig közösen dicsérte az Istent a többi céhbeliekkel, a kik mind igaz katonái Máriának, aki pátronája Magyarországnak. Veszni tért Kajafás uram azokkal a többi szerencsétlenekkel, akiket elkábitott a maszlag, amit nagy Németországból, Witenberga papjától csempésztek be holmi éretlen sihederek. akiknek még be sem nőtt a fejük lágya, meg sem értek még a gondolkozásra és máris ostobaságokkal, együgyü mesékkel akarják jól tartani az okosabb embereket és elcsábitani az örök kárhozatra. Utálat ébredt szivükben azoknak a kegyes embereknek, akik megszokták már, hogy a jezsuita páter lássa el őket lelki mannával és megvetéssel fordultak el azoktól, akik azt állították, hogy ök az Urnák megtisztított irtain járnak«és hogv ök a Krisztusnak igaz vitézei. Kikerülték őket messziről, ha találkoztak véliik, mint ahogy a bélpoklosokat kikerüli az ember. Rájuk se néztek, kezet se fogtak vélük és külön ültek mellőlük a tanácskozásban. Szerették volna, ha eldult Európának, hogy sorra járja a hatalmakat. Honfitársait otthon hagyta,- azoknak még sok dolguk volt odahaza: lépésröl-lépésre kell elvérzeniök az angol túlerő előtt. Az öreg elnök pedig ment — békét esedezni. Messzi délafrikai hazájában úgy olvasta, hogy Európa a műveltségnek és az emberi irgalomnak fészke. Azt hitte hát, hogy irgalomra fog találni itten. Csakhogy a királyi és császári udvarok diplomatái fagyosan mondták: — Hja, öreg barátom, a békét előbb kelett volna ám kérni, nem most, amikor már minden elveszett. Amikor még a burok részén volt a harc szerencséje, akkor kellett volna meghódolni. Most már mondjatok le mindenről, hazátokról, szabadságotokról. Akkor a csupasz életeteket megmenthetitek talán. , Krüger Pál szomorúan ment szállodai szobájába vissza és levelet irt haza, Bur-országba. — Honfitársaim, — igy szólt a levél — találtam itten négyes fogatokat, fényes ebédeket, de irgalmat nem találtam. Úgy mondák, most már nincs mód megakadályozni a ti szomorú, kegyetlen háláitokat. De másképen volna minden, ha újra győzelmesen lobogna a búr zászló és újra pusztító tüzét szórná a Long-Tom. Búr győzelem kell, hogy angol irgalmat kapjatok. Azért gyűljön össze mind az erő, ami a lankadt karokban lakozik, álljon harci rendbe minden fegyverfogható ember a Tugela és Oranje partvidékeiről.AzEvan- gélium szent hite adjon bátorságot a ti szivetekbe, mert a vérengző hősiesség, a melylyel az ellenségben dúltok, az európai irgalom forrása leszen. Mert az európai irgalom vérrel táplálkozik. A levél hire szétáradt a Tugela és Oranje partvidékein és nyomában a hőstettek hosszú sora támad fel, a melyet váltak volna tőlük örökre azok a megtévedett vak emberek, akik idegen Istenneknek emelnek bálványokat, mert nem jó nékik az, amit atyáiktól, nagyapáiktól tanultak.... .-.. .Mikor megperditették a dobot Kajafás Mózes udvarán, szónélkül lépett ki az ajtón a kicsi Eszter, karjával befogózkodva édes atyja karjába, hogy elvezesse onnan a szomorúság tanyájából. Nem vittek el magukkal semmit a házból. Legyen azé minden, aki megveszi a házat, ne mondja senki, hogy nem fizették meg az adósságukat Kajafás Mó- zesék. Kifutja még az a ház... .Gsak két kis könyvecskét szorongatott Kaiafás Eszter a kezében, mikor az utcára léptek: imádságos, meg énekes könyv volt az, azt nem szabad ott hagyni közprédára, az ugv sem kellene senkinek, csak kinevetnék, csak kigunyolnák azok a kegyetlen emberek.... Bizony keserű kenyér lett a zsellérkenyér ott az idegen házban, de hát azért nem szomorkodtak: a kicsi Eszter hi- mezgetett, valósággal mester volt benne, aztán ruhákat is olyan szépeket tudott csinálni, hogy megbámulta, aki látta. Látni pedig sokan látták, mert rövid idő múltán alig győzte végezni a megbízásokat. A gazdag kapitányné aranyrojtos vállderékja az egész városban meghámultatott és mikor meghallották, hogy a kis Kajafás Eszter munkája, hát hamarosan nagy hírre vergődött a kicsi Eszter. Szomorú napok lettek volna azonban mindannak dacára is, mert az öreg Kajafás csakugyan megvakult egészen. Hiába volt Fabricius doktor uram minden tudománya, hiába hozatta el Nagyváradról a kis Eszter — mikor összegyűjtötte keserves munkák után a rávaló pénzt — a világhirü Kaku- szádiusz tudós tanárt, a kiért még a világ másik részéről is el-eljárnak a nagybaju emberek, Kajafás uram csak nem
