Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-21 / 47. szám

seben érvényre jutf:i+fák saját egyé­ni-egüket, használták saját jellem­ző irályukat.s irataikban szabadon alkalmazzák koruknak szokásos ki- lej ■ zéseit. Csak a kijelentés feljegy­zés re voltak ihletve és többre nem. Nem voltak mindentudók, mert “az ihletés nem minden tudás”. Nem voltik jövendőt látó próféták, még csak-felfedező tudósok sem: csak a kijelentett tények és igazságok liü feljegyzői. Céljuk megvalósítására emberi eszközöket is vettek igénybe s mint történetírók nem idegenked­tek a kútfők használatától sem. Az ó szövetségben pl. idézve van Jaser könyve, Lukács pedig utal azokra a szemtanukra, akik összegyűjtötték az anyagot az ö evangyéliuma sza­mára. “Az ihletés, mint Cave Alfred •mondja (Cave Alfred: i. m. 456) a legfőbb bizonyítók lévén a bibliai i- rók feljegyzésének lényegbeli igaz­ságára.” Azért a keresztyén vallás­nak első redii követelménye az, hogy tagjai higyjenek a biblia ihletettsé- gőlien “A-bibliai Íróknak feljegy­zése épen olyan csalhatatlan, a minő igaz Lényegileg pedig igaz, mert ihletett.” (A Cave, 1. m. 456) Az ó-szövetség ihletettségét ma ga Jézus elismeri s arra úgy hivat­kozik, mint isteni tekintélyű könyv re. Az újszövetségi Íróknak pedig ö maga ígérte meg és adtameg a Szent lélek ihletését s ennek még > azon részletei is, melyek nem a közvetlen apostolok tollából kerültek ki, vagy nem az apostolok felügyelete alatt jöttek létre, magukon viselik az ih­letés bélyegét. És éppen azok a jel­lemző tulajdonságok, a melyekből az ihletés nyilvánvaló, emelik eze­ket az iratokat az egyházi atyák ira­tai felé. Habár világos a fentebbiekből, hogy a kijelentés hű feljegyzésére szükséges volt az ihletés, vagyis a Szentléleknek együtt munkálkodá­sa a bibliai Írókkal, mégis sokan vannak, a kik elvetik mind a kije­lentést, mind az ihletést, vagyis ta­gadják a bibliának isteni tekinté­lyét, habár elismerik annak erköl­csi felemelő hatását. Ezeket eléggé cáfolják fentebbi ál­lításaink. TARCA. Kétféle nevelés. Vidáman folyt az óiét Vári Ma* * tyáséknál. Nem is csoda, hisz a férj s feleség fiatalok, hozzá meg egész­ségesek voltak. Volt mit aprítani a tejbe is. mért hát az öreg Vári Má­tyás jól gondoskodott gyermekéről. A falu közepén levő tornácos ház, jókarban tartott földek s mindenféle gazdasági fölszerelések maradtak ir­tana. Kern is hiányzott az ifjú pár­nál semmi sem, csak a házasélet gyü­mölcse, de hát ezt is megadta Isten, habár egy kicsit későre is... a 10-ik esztendőre. Elképzelhetni Vári Mátyásék örö­mét a kis vendég haza jövetelén. Úgy elbeszélgettek a kis bölcsőnél; annyi sok szép reményt szőttek, bontottak a kis gyermek jövendője felett- Meg­beszélték hogyan fogiák nevelni. Ol­talmazni fogják még a fúvó széltől is, nehogy az a rettenetes nyavalya, a gyermekek legnagyobb ellensége, a Vannak, a kik megengedik a kije­lentés lehetőségét, de tagadják az ili letést. Azok, a kik ilyen vélemé­nyen vannak, a bibliát olyan könyv­nek tartják, a mely isteni kijeleni é- seket foglal ugyan magában, de a ki jelentés feljegyzői nem nyertek kü­lönös isteni segítséget munkájuk­ban. E felfogás szerint a bibin nem állana mngasabb fokon, mint .lose- fus munkái, a ki szintén az isteni kijelentést szedte tnrténeti könyv­be. E felfogásnak ellene mond a bib lia egyetemleges jellege s az általá­nos befolyás, a, melyet gyakorol. Na gyón jól jegyzi meg Farrar “A bib­liában minden nemzet számára van valami. Ha a Koránt olvassuk, egye elül Arabiára gondolunk; ha Confu­cius!, csak Klíma jut eszünkbe; ha a Zenda Vestát, úgy Perzsia, ha a Vedákat, csak Hindostán. He a bib­liában minden fajjal találkozunk, az arabb troglodytától a görög költőig, a gallileai halásztól a római konsul- ig. Ninivektöl Babylonig, Babylon- tól Damaskusig, Bamaskustól Jeru­zsálemig, Jeruzsálemtől Tyrusig, a pogányok szigetéig Athénig, Bómá- ig látjuk átvonulni a kijelentésnek világosságát a biblia által. 1.) Sokan meg összezavarják a kije­lentést az ihletéssel. Azok, a kik eb­ben a, lábában szenvednek, az ihle­tésnek betüszerinti rábbinisztikus fogalmát fogadják el. 2.) E felfogás szerint a bibliai irók vagy elbeszélők csak szenvedő ala­nyok, kiket a szentlélek befolyása fogva tartott. Ha ez a felfogás elfo­gadható volna, úgy nem volna sem­mi szükség a bibliai vizsgálódásra. (1. Farrar 1. rn. 53) (2. Az ihletés fogalmára négyféle véle ben vannak a tudósok. 1.) Az ihle­tés organikus vagy mechanikus ille- tés. E szerint a biblia irói egyszerű­en csak eszközök voltak a kijelentés feljegyzésében. 2.) Az ihletés dyna- mikus, a mely szerint a biblia bár nem Istennek diktálása után Íratott, de mégis a Szentlélek ellenőrzése a- latt készült. 3.) A harmadik a meg- világositás theoriája szerint történő kijelentés, a mely szerint isteni veze tés határozza meg a hitnek és tan­nak dolgait. Az ihletésnek ilyen fel­fogása bizonyos fokozatokat is meg­difteritisz elvigye. Kitanittatják a debreczeni kollégiumban, hogy mung ka nélkül élliesen s aztán meg ur le­gyen belőle, nem olyan paraszt, mint ök. így beszélgettek a szülök a gyer­mek bölcsője felett s mikor nőtt a gyermek, akként cselekvőnek. Volt mindene a kis Mátyásnak. Játékok, szebbnél-szebb ruhák egymás után jöttek a boltból. Egy rósz szóval vagy csak egy ujjal is nem volt szabad érinteni; hadd csináljon akármit, majd megjön az esze nagy korában. Majd eljött az idő, hogy óvodába kellett volna járatni s mig más szü­lök örömmel adták fel gyermekeiket oda, a hol annyi sok szép verset- imádságot, meg aztán illedelmes magaviseletét tanulnak: Váriék in­nen is elfogták gyermeküket, hogy azokkal a szegény paraszt gyermekek kel ne érintkezék, mert hát még va­lami nyavalya ragadhat rá. Jött az iskolába való járás ideje is, be hát oda sem eresztették, hanem a tanító urat járatták hozzá, a ki jobban meg­taníthatja otthon a leczkére. így nö­Dc ellene m on daruik e felfogásnak a bibliában elöioiduló különféle ele­mek, részletek s a különböző iiók i- rálya. A legtöbben hiszünk azonban mind a kijelentésben, mind az ihletésben. E hitben él ma a gondolkozó keresz- tyénség. Elfogadja a bibliát, mint a kijelentett igazságok és tények ihle­tett feljegyzését. Elismeri a biblia is teni tekintélyét, azt vallja, hogy a biblia istennek üzenete, a becsületes értelmes és gondolkozó emberekhez, a kikhez becsületes, ő í telim s és gon dolkozó emberek állal küldetett. Es ez az üzenet íökép egy tárgyra, vo­natkozik, az erkölcsi rossztól való szabadulásra, hogy békében éljünk Istennel és saját lelkűnkkel.” (C. E. Stowe: 1. m. 26 1.) A biblia 1 ellát minden embernek számára' szükséges, mert e szent könyv ismerete nélkül nem élhetünk békében istennel és önmagunkkal. A biblia tehát valóban nagyon sok alkalmat szolgáltat a gondolkodó embernek e cél elérésére. A bibla ugyanis irodalmi mii, nem theologiai értekezés, sem nem tudo­mányos kézi könyv, s nem is törvény könyv, nem a rideg tudás szól belőle hozzánk, de tűz és élet lángol igaz­ságaiban. Nem csupán a theologu- sok, hanem minden rendű és rangú emberek számára íratott. Egy oly népszerű könyv ez, a melyben a leg­mélyebb gondolatok épen úgy, mint a legegyszerűbbek feltalálhatók. A biblia nem egy kornak vagy egy osztálynak könyve, hanem minden­kihez szól. Nyelvezete egyszerű; fo­lyékony. sokszor párbeszédes, enged (megelőző, együttmunkálkodó és kővetkező) 4.) A negyedik véle­mény szerint az ihletés általános. L. l övebben Farrar: m. 121—123 1. —Hr. Cave szerint az ihletés vo­natkozik mind az írókra, mind a gyűjtőkre s a biblia a szentléleknek az ember szellemével való együtt- munkálkodására nézve négy fokoza­tot mutat s ezek a.) A hagiograiikus ihletés, b.) A profetikus ilhetés. c.) A leiró ihletés, d.) A kanonikus ih- letés­L. dr. Cave: Inspiration of the old Testament cimü munkáját. vekedett a kis Mátyás szüleinek nagy örömére, de a mellett sok boszantá- sára, mert nagyon elkapott otthon. Valóságos zsarnoka volt a háznak. Mindenben saját akaratának teljesü lését, kívánta. Hasztalan figyelmez­tette a tanító a szülőket, hogy nem helyes az ilyen nevelés, hogy igy nem sok örömüket találják majd benne; de hát a szülőket az ö helyte­len kondolkozásukról nem lehetett meggyőzni. A szegény tanítónak el kellett hallgatni, mert még az utat kiadták volna neki. Évek j öttek s évek mentek el az idő gyorsan forgó kerekén s a kis Vári Mátyás felserdült, nagy nehe­zen kitanult a debreczeni kollégium­ban; úgy hogy most már kisebb hi­vatalnok lehetett. A szülök örültek ennek legjobban,mert á nagy költe­kezés, a mit tanuló korában Mátyás véghez vitt, bizony szép vagyonuk­nak nagy részét elvitte, No de majd csak vissza adja, vigasztalgatták ma­gokat s mikor Vári Mátyás egy kis fizetéses hivatalt kapott el is költöz­tek hozzá, Addig, mig volt a vagyon­ból, csak kellettek aztán pedig, mi­Azérí n bibliai szöveget természe­tes intelméből kiforgatnunk nem szabad, mert az csak igy h sz érthető a kínaié, vizsgált dó ész elüti. Igya maga lemiészetes mivoltá- ! ban értelmezvén a bibliát, a világ legnagyobb gondolkozói elisnteiték annak isteni tekintélyét; Heine, a németek nagy költője, azt mondja a j bibliáról, hogy “az emberiség egész drámája um befoglalva ebbe” s e- j gesz elragadtatással kiált fel: Minő, könyv, minő könyv! Ewald, a kivá­ló történeti] ó. ki Izrael tup,ének tör­téneiét bámulatos tudással irta nitg, azt mondotta: “Ebben a könyvben lösszé van foglalva a világnak minden ! bölcsesége.” Henan, a ki Krisztus istenségét tagadta, azt írja “A zsi­dó né)) története” cimü müvében: “La bibié........est malgre tout, le j grandi ívre consolateur d 1’Huma- jnité”. Az istentagadó Huxley sürgeti, I hogy a biblia az iskolákban tanít- itassék. Rousseau, Lessing, Goethe, Emerson, mind mind a legmagasabb fokra emelik a bibliát. Lessing azt mondja: “Az írások 1700éven át több elmét foglalkoztattak, és többet vilá gositottak meg, mint minden más könyv”, Musset Alfred, a francia költő mindig párnája alatt tartotta a bibliáit, hogy olvashassa, amikor akarja. Faraday Mihály a jelen kor­nak egyik kiváló tudósa, az emberi­ség vezérének tartotta ezt a szent könyvet. Newton Izsák, a hires természet­tudós “az istennek írásait” a legfel­sőbb bölcsészeihez számítja. Sir Walter Scott, a hires angol költő, halálos ágyán a könyvet kérte s mi­dőn veje Lockhart, uzt kérdezte, me í lyik könyvet? a haldokló azt vála­szolta: “A könyv, a biblia és nincs több.” Jackson András, az Egye­sült Államok egyik hires elnöke, ha lálos ágyán mondotta ezeket a szava kát “Ez a könyv az a szikla, a me­lyen a mi köztársaságunk nyug­szik.” Ezen a könyvön nyugszik az egész emberiség boldogulása. Mindazok a népek, melyek átviszik a bibliának az igazságait az életbe: gyors léptek kel haladnak előbb a fejlődés utján s azok, a melyek nem ismerik a bib­liát s nem tartják tiszteletben annak igazságait, folyvást lejebb és lejebb sülyednek. kor semmi nélkül voltak,elűzte ma­gától azokat, a kik annyi gonddal, örömmel s költséggel nevelgették. A szegény szülök,most öreg koruk­ra, kezdtek dolgozni; ha felhozta előttük valaki gyermeküket, elkese. red ve mondták: bizony megérdemel­tük ezt a sorsot, mert nem úgy ne­veltük, a mint kellett volna. Metszegessed a fát, hogy sok vad­hajtása ne legyen:fenyitsd a gyer­meket, hogy rossz szokásaitól és in­dulataitól szabaduljon, mert kellőm­ben úgy jársz, mint mi. * * Csaknem egyidejűleg a kis Vári Mátyással, született a falu végén egy kis gyermek. A szülök nem voltak valami gazdagok de azért szorgalmas munkájukkal meg keresték mindazt, a mi családjuknak tisztességes fen- tartására szükséges volt. Olyan volt a házuk, hogy azt bárki megnézhet­te. Helyén volt abban minden. Az udvart mindig szép tisztán tartották. Az apró jószágnak külön elkerített helye volt nehogy az udvart bepisz- kolják. Az udvar végén szép kis kert díszelgett, a melyben mindenféle

Next

/
Thumbnails
Contents