Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-31 / 5. szám

2 Hogy ez csakugyan így leend, azt nemcsak reméljük, de egyszersmind kérjük is, valamint lapunk minden pártolóit hogy minden nevezetes eseményről, úgy a közelből mint a távolból, lapunknak idejében kimerítő értesítést szíveskedje­nek nyújtani. Reméljük, hogy a hol mérkőznünk kell,mindnyáj an egy táborban leszünk. Elődünk és szerkesztőtársunknak, Tiszte- letes Kuthy Zoltán urnák köszönetét mondva, kívánjuk, hogy adjon Isten mindnyájunknak egyetértés, béke és szeretel lelkét. h'Weland, O. 1901. január 27. Csutoros Elek. Konyha Pál. Magyar gör. kath. püspökség Amerikákon. A közel múltban érkezett hazai lapok s ezek után az amerikai magyar sajtó is hozsánnakiáltások között adják tudtunkra, hogy az Amerikába szakadt magyarság nemsoká­ra egy magyar ajkú görög katholikus püspököt kap Széli Kálmán miniszterelnök igérete^szerint. Nekünk, kiket ez a püspökség csak másodrangulag ér­dekel, tulajdonkép az egész ügyhöz semmi közünk sem volna. De mivel a lapokban az van hangsúlyozva, hogy a ma­gyar államkormánynak ez a lépése az egész magyarságra nézve nagy horderejű leend: szükségesnek látunk egyet— mást elmondani, bár nem ringatjuk magunkat abban az álomban, hogy szavunk az illetékes körök fülébe is eljut. .A. harangsitó. A reformáció első idejéből.----­— Hát ez az utolsó szavad ? — Amint mondtam. — Meggondolád, hogy én minden eszközt megraga- dandok, hogy téged elhatározásodtól eltántorítsalak. — Ahogy akarja, atyámuram. — Hátha majd halálnak halálával fogsz megla­kolni? — Ha atyámuram meg tudja nyugtatni a maga lelkiis­meretét, az enyém nem fog*remegni még a halállal szemben . sem. — De te fiam vagy és a fiúnak kötelessége engedelmes­kedni az atyja parancsának. — Fia vagyok. Nem is tagadtam meg soha. Hiven tel­jesítettem minden parancsolatját földi életemben. — De most megtagadod az engedelmességet ? — Mert nem tudom a szivemet összetörni. — Hát inkább atyádat töröd össze? — Nem töröm össze. Atyám belenyugszik a sorsba. — Nem fogok belenyugodni! —Am akkor is csak azt cselekszem, a mit a szivem diktál. , — Hát akkor, édes fiam, az én lelkiismeretem is nyu­godt lesz akkor,amikor minden kigondolható eszközzel kény szeritelek arra, hogy más útra térj. — Megteheti apámuram. De hogy hiába való lesz min­den erőlködése, azt már most is megmondhatom. Hogyha sikerül is a magyar görög katholikusok püs­pökség fellállitása, — az amerikai magyarságra ez semmi haszonnal sem fog járni. Epen ezért ebből a szempontból nem indokolható a kormányelnök ígérete. Nem fog pedig haszonnal járni azért, mert tulajdonképpeni magyar görög katholikus egyház kettő van: úgymint a clevelandi és a bridgeporti . Sőt ez utóbbi is csak mintegy pótléka a tótajku egyháznak. A többi, körülbelül 37 egyház tagjai tisztán tót- ajkuak s bár elismerjük, hogy gör. kath. lelkésztársaink ha­zafias gondolkozásmódjához szó sem férhet, mégis, mivel a gyülekezet tót, sokszor pánszláv, alkalmazkodniok kell.és al­kalmazkodnak is. Nem szükség egyebet felhoznunk bizony­ság gyanánt, mint azt, hogy hatalmas egyházi szövetségük­ben s annak lapjában nemcsak hogy hely nem jut a magyar szónak, hanem a magyar zászló is csak másodrangulag sze­repel az orosz mellett. Senki sem teszi ezért a gör. kát. lelkésztársainkat fele­lősekké, sőt mi, a kik ismerjük a viszonyokat, határozottan kijelentjük, hogy igy kell cselekedniök. De az ellen emelünk kifogást, hogy a tervbe vett püspökséget senki sem tüntesse úgy fel, mint az amerikai magyarság erős várát. Az amerikai magyarság egyetlen erős vára itt a refor- mátusság. Fájdalom, azt sem itt, sem odahaza nem akarják be­látni. ( Ez a mi egyházunk, a mi nyolc magyar gyülekezetünk, az egyedüli helyek, hol nemcsak alkalmilag, hanem minden­kor a magyar szó zeng. Iskoláink lassan-lassan, észrevétle­— Büszke nyakasság! — Csak erős elhatározás! — Ostoba könnvelmüsség! — Sőt erős meggyőződés! — Atkozott léhaság! — Nem, csak törhetlen szeretet. — Hát igazán el vagy tökélve, hogy elveszed azt a lányt? — Igenis, azt a lányt: Kajafás Esztert feleségül ve­szem. — Az eretnek, az ördöggel cimboráló, vén korhely le­ányát ?-— A megtisztított vallás követőjének leányát. — Hát légy átkozott, mikor kezét a kezedbe veszed, váljon méreggé minden csók, amit az ajkára adsz, hogy minclketten-ott pusztuljatok el a kárhozat poklában! De tudd meg azt is, hogy mikor legjobban öleled azt az utálatos bestiát, egyszercsak ott termek melletted s aztán tövéből le­vágom azt a kart, amelyet megfertöztetett a gonosz és ha kell, levágom a másikat is,, hogy légy inkább nyomorult bé­na, hogy sem mint annak a megtébolyodott Kajafásnak a lá­nyát tartsd feleségednek... . .... Mondta pedig mindezeket Gemanner István uram, Eöcse város főbírája, az ö fiának, Andrásnak, Krisztus urunk születése után az ezerhatszázötödik esztendőben, ami­kor is föl vagyon jegyezve, hogy sok szomorúságok és szen­vedések megesnek vala itt a földön és az igaz, hivő emberek keserves megpróbáltatások között háborúságot és megye- rettetést tűrnek vala. * Lőcse városnak majdnem legszélén van a ház ahol Ka­

Next

/
Thumbnails
Contents