Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-10-17 / 42. szám
2 Igen, a hit megmutatja nekünk a látatlanokat. Látta-e már valaki a becsületet, a becstelenséget, az igazságot és hamis ságot. a vallásosságot és vallástalan- ságot 1? Bizonyára nem, még is hiszünk a becsületben, oltalomért folyamodunk az igazsághoz s nem kételkedünk az emberek vallásosságában. így lesz láthatóvá egyes emberekben a becsület, az igazságosság és vallásosság s ezek árnyképe gyanánt másokban a becstelenség, hamisság és vallásta- lanság. Hit nélkül a halál árnyékának völgye lenne ez a földi élet.... Az einbe ri társadalom összes törvényei azon a hiten vannak felépitve, hogy az emberiség becsületes törvényszeretö __ S az, a ki nem ilyen, megsérti a törvényt, igy méltó a büntetésre. Ha már az emberek társas életében is ilyen nagy szerepe van a hitnek, mennyivel fontosabb ez a szerep a szellemi világban, úgy a világi, mint a vallásos tudomány körén belöl. Vájjon Kolumbus Kristóf felfedezte volna-e Amerikát, ha nem hitt volna abban, hogy a föld körülhajózha- tó ? Newton felfedezte volna-e a nehézség törvényét, ha nem hitt volna a föld vonzó erejében ? Madison Alva Tamás, korunk leg' nagyobb felfedezője talált volna-e fe' valamit, ha nem hitt volna eszméi* ben ? Bizony hit nélkül nem sokra haladt volna az emberi tudomány. A vallástudomány körén belül íredig hit nélkül egy lépést se lehet ten ni........Azok a dolgok, melyek e tu domány körébe esnek, természetük, nél fogva láthatatlanok. Isten, tulvi. lág, örök élet, örök boldogság! Hitet len emberek előtt el vannak rejtve de a hivök előtt láthatók.... A ki’ vök látnak, mint István, megnyilatkozott egeket, s hallanak, mint Saul égi hangot. Nincs szükségük arra, hogy hitük mélységesebbé tételére hitük tárgya kiábrázoltassék. A hit tárgyait mindenki előtt saját hite teszi láthatóvá. Isten, kit az e- gek egei be nem foghatnak, él a hivő ember szivében. A hitetlenek eTARCA. Hozzád Isözerb- *) Hozzád kó’zelb, Uram, Hozzád közel b! Ha a kereszt is az. Mi felemelt; Csak azt kell zengenem lökre én nekem: Hozzád közelb ! Ha vándorutamon Lement a nap, S nyughelyem puszta kö Az éj alatt: Álmomban csak feléd Hű lelkem közelibb Te vidd, ragadd ! A mennybe a nyomot Mutasd nekem; Irgalmat bármit ad, üdvöm legyen, Feléd az angyalok Utat mutassanak Mind szüntelen. Neveddel szivem, Lelkem betelt, Bubánat kőviből Egy uj Bethelt pit fel szent hitem, A mely közelb viszen Hozzád közelb ! Nagy kedvem szárnya, ha gig emelt, Nap, holdat, csillagot E szív felejt: Csak azt kell zengenem örökre én nekem Hozzád közelb! Angolból HEGEDŰS ISTVÁN. *)McKinley éneke. lőtt solia nem oszlik el a köd, a mely öt a Sinai hegyen eltakarta, de a hi vő lélek előtt tisztán áll az ö fényes megdicsőülésében.... így lesz bizonyos tudásom hit ál tál a becsületről, az emberi tudomány igazságairól s mindazoknak a tárgyaknak, eszméknek és gondola toknak valóságáról, a melyek a val- lástudomáuy körébe esnek. Igazoltuk hát, hogy “a hit azo- lyan dolgoknak valósága, a melyeket reményiünk és a mely dolgok nem láttatnak, azoknak bizonyos megmutatója.” Bárcsak, most miután tudjuk, hogy mi a hit, mindnyájan hinnénk, mint hitt Abel, Enoch, Kőé, Abraliám, Izsák és Jákob, az asszonyok közül Sára, Erzébet és Mária. Higyjetek és a ti hitetek megtart titeket. Kalassay Sándor Vasárnapi iskola. Ábrahám és Izsák. A szent lecke felosztása: I. A nagy próba. (1—2 v.) II. A nagy engedelmesség. (3—10 v.) III. A nagy szaba- ditás. (11—14 v.) Hit által áldozá meg Ábrahám L zsákot, mikor kisértetnék. (Zsid. 11. 17.) Multi elmélkedésünkben tárgyalt esemény óta, úgy 25 év alatt fontos dolgok történtek: Sodorna elpusztit- tatott, Izsák született, Hágár és fia Ábrahám sátorából kiüzetett. Már nem Hebronban, hanem Beersheba kies vidékén tartózkodott Ábrahám Itt berket plántált és nevezé az Ur, az örökké élő Isten nevéről. Fia Izsák úgy 20 éves ifjú lett, mi kor azúr jött Ábrahámhoz s végső próbára tette ennek hitét és engedelmeskedését. Bár teljes 125 esztendő alatt hiv volt, nem nyerhette volna “a hivök atyja” címet, csak igy, hogy hívnek mutatta magát halálig. “Légy hiv mind halálig s neked a- dom az életnek koronáját.” (Jelen 2, 10.) I. A nagy próba. (1—2 v.) Isten nem kisérti, hanem megpróbálja az ülj papné. A “Reformátusok Lapjának” eredeti tárcája Irta: Emödi Xja,jos. (Folytatás és vége.) Bent a városban csakhamar hire kelt az eseménynek. A nép az utcára tódul s úgy nézi meg az ifjú vőlegényt, ki Ujhely legszebb leányát, a gazdag Fekete Margitot viszi el magának egy kicsiny faluba, be a hegyek közé. A templomba seregestöl tódul a nép s midőn elhangzik az ifjú pár ajkán a “holtomiglan-holtodiglan”, itt is ott is felhangzik a kritika szava: “szerncsétlen, boldogtalan házas súg lesz ez !” A gazdag büszke leány ból miként lehetne egyszerű falusi papné.!’ De Gyüre Péter nem gondolt ilyes mire. Boldog volt, hogy magáénak mondhatta ezt a büszke, szép leányt. II. Nagyszerű lakodalom volt bizony az.... Az öreg kurátor pompásan ki tett magáért. Olyan szép rendbe ment minden, mint a parancsolat.. - Sokáig is emlegették a faluban ezt az eseményt. Mert esemény volt ez. embert, hogy a gyakorlás által kibontakozzék a jó. Ezért mondja Jakab apostol: “Nagy öröm gyanánt tartsátok atyámfiai, mikor külümb- külömb kísértetekbe estek. (1 r. 2 v.) Tudván azt, hogy a ti hiteteknek pró báltatása békességes tűrést nemz.’» Ezért tette próbára az ur Ábraliá- mot. Azt kívánta tőle, hogy áldozza fel fiát, amaz egyetlen fiút , Izsákot, a kit szeret, áldozza fel a Mória hegyén. Nézzük csak e kívánság fontossá- gát Abrahámra. Milyensokáig várt örökösre! Már kezdte veszteni hitét az isteni Ígéret teljesülésében; előbb Eliezert, majd a szolgáló Hágár fiát tette örökössé. Végre reménysége megvalósult, mert Sára vénségében szült fiat. Milyen kedves lehetett ez? Az isteni ígéret gyermeke volt, vén- ségének fia volt, örökös volt, a kire száll az atyának tett ígéret, hogy Ábrahám nagy nemzetek atyjává legyen. Még alig ért el az ifjúkorhoz, ime az ur áldozatul kívánta. Valóban Ábrahám elhagyta szülőföldjét, hogy engedjen az égi szónak, követte az is teni intést Kanaán felé, Egyptomba, Gerarba s vájjon most megtudja hozni a legutolsó áldozatot, fel tudja-e áldozni Istennek azt, a ki neki életé nél drágább? Tisztább, áttekinthetőbb és népiesebb előadását a hitéletnek sehol sem találhatjuk fel úgy, mint e történetben. Egy festmény ez, mit isteni lélek lehelt s mely ezt tovább sugározza mind az időknek végéig. Isten megpróbál mindnyájunkat kik hiszünk ö benne; vagyis a mi hi tünk nem teljes addig, mig mi nem vagyunk készek feláldozni neki azt, a mi előttünk a legkedvesebb. Ö teljest megadást kivan. Keresztyén szülő, kinek élete isten szolgálatában folyt le, talán egyetlen gyermeke ha lálos ágya mellett áll, el tudja-e mondani: “Atyám, legyen meg a te akaratod ? Lányát vagy fiát kívánja az elhívó szó, hogy hagyja el otthonát s hazáját, hittérítő legyen vészé delmes helyeken, Japánban a sokféle betegség, Klímában a kegyetlenkedések közepette. Kiállják e a szülék, testvérek a próbát s elküldik-e gyermeküket ? Isten életünket kéri, Csak Gyüre Péter unta már a dolgot.... Ugv szeretett volna már e- gyediil lenni az édes puha fészekben azzal, kit a magáénak mondhatott.. Végre betelt ez az óhajtása is. Olyan édes, boldog volt ez az óra __ Megbeszélték a jövőt, felidézték emlékükben a múltnak édes perceit s igy indultak el az élet nagy harcának a megharcolására. A tiszteletes asszonyra egy egész uj élet következett. AJalusi életnek üde frisseségéröl ez előtt csak hallott. most pedig benne élt. Igaz, hogy itt nem volt alkalma tárgyalni a divatnak millió kérdését, de jobban is elfoglalta a háztartásnak min dennapi gondja s férje iránt való Ián goló szerelme, mint hogy erre még csak gondolhatott volna is.... Nagyon meghatotta a hívek szeretete is. Igaz örömmel, szinte fellelkesülve fogadta azokat az apróbb ajándékokat, a melyek a szeretetnek nyilvánvaló tanúbizonyságai voltak.... De nincs rózsa tövis, boldogság ke seriiség nélkül. A faluban egyetlen egy nö volt abból a társadalmi állásból, a melyet a pap család elfoglalt. Ez lehetett volna az uj viszonyok közé került papjunk meg, mint a pogány bosszú áldozatni, akár késő vénségünkhen. “Ha élünk is, az urnák élünk, ha meghalunk is, az urnák halunk meg. akár élünk azért, akár meghalunk: az űréi vagyunk. Isten csak azt kérte, a mit ö is kés2 szívvel áldozott fel, meit Ö egyszü' lőttét, a felette szeretett Fiút adta mi érettünk. Hogy minket Őhozzá ha_ sonlóvá tenne, azt kívánja, hogy o Iván áldozatot hozzunk, mint Ö. Ha Istenhez akarunk közeledni, Krisz- tushoz igyekezzünk hasonlók lenni. Erre való az ut a Mória hegyre, a Get semane kertbe, a Calváriára. Tartsd elmédben Isten szándékát, olvasd és magyarázd meg az élet eseményeit, akár jók, akár rosszak, az isteni terv világításában. Ü üdvödet és tökéletesedésedet munkálja, s ezért mindenek javokra vannak azoknak, kik az Istent félik, szeretik s engednek az ö akaratának. II. A nagy engedelmesség. (3-9 vJ Nagy válság próbál erős jellemet’ fontos kívánság, hősi engedelmessé' get feltételez. A hit embere, a ki hoz zászokott Isten parancsaihoz, felkészült az útra s 3 napi ut után megpil lantotta Mória csúcsát messziről. Azu tán elvált szolgáitól, magával vitte Izsákot, a ki az égő áldozathoz való fát is vitte hátán s felment a hegyre. Egyedül kivánt lenni Istenével éle tőnek emez ünnepélyes pillanatában. Szolgái nem lettek volna arra képesek, hogy megértsék az ö tettét, e mellett az a mi leghöbb vágyódásunk, hogy egy magunkban közeledjünk Istenhez. A legmeghatóbb jeleneteket öröki- té meg ebben: Ábrahám és Izsák ut ja az áldozati helyre. Az ártatlan ifjú szól atyjához: “íme a tűz és fa, de hol van az égő áldozathoz való bá rány? Nem is álmodta, hogy neki kell annak lenni. Gyermekhez illően bízik atyjában; semmi kellemetlenség nem történik vele, mig atyja közelében van. Lehet valaki, a ki otthonában, egyházában, vagy hazájában hordoz keresztet, ugyanazon idői ben áldozati bárány. Veszi a szolga- részt, hiv lesz, mint élő áldozat; a hiv szülő szolgál és áldoz otthonáért, nénak egyedüli barátnéja, de irigy, rósz lelkű nö volt, a kit bántott az, hogy a falu népe olyan nagy szeretettel viseltetik a jövevény iránt. S nem kell csak egy, a ki roszakaratu- lag érez az ember iránt s már meg van keserítve az ember élete. A jegyzöné, —mert ez volt az a nö — mindent elkövetett, hogy megkeserítse az irigyelt papnénak életét. Házról házra járt s úgy hintegette a gyülölség és irigység magvát. “Nem közénk való, a szegény népet lenézi.... Négy selyem blouza is van. Nyári-, téli kalapja, kez- tyűi.”.... Hát bizony akadtak, a kik azt gondolták, hogy a papnénak egyik jellemző tulajdonsága legyen az is, hogy okvetlenül szegénységben éljen s a legegyszerűbb ruhában járjon. Mikor a tiszteletes asszony hirt vett ezekaöl a beszélgetésekről, sírva fakadt, úgy panaszkok ott férjének. —Miért bántanak, mikór én soha egyiknek se vétettem.... Tudom, hogy nem neveltek arra, hogy igazán betöltsem a papné szép hivatását, Világi körben nőttem fel, de hát szabad-e, kell-e teljesen megvetni a világot, a mig e főidőn élünk?.. H
