Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-10-03 / 40. szám
9 a tru ly szét tépve minden földi és égi köteléket, nem ismerve más célt, min: hogy az Isteni gondviselés útjaiban vágva ördögi eszközökkel töre- ke'ijék világ boldogító eszméit meg valósítani, — áldozatul követeli az ö életét is, a ki mig élt, csak a honnak élt! Ezért olyan mélyen megrendítő ez a halál eset. Ezért fakad köny a népek millióinak szemében, mert igazságtalanabb, esztelenebb alapon ipég nem oltották ki egyetlen uralkodónak vagy kormányzónak életét sem. A megdöbbenést, a fájdalmat csak az képes megenyhiteni, csak ö hozhatja el hozzánk Gilead balzsamát: kiben ö olyan erősen hitt, kihez olyan buzgón imádkozott: az irgalmas, kegyelmes jó Isten ! Isten adta öt e hazának. Az ur akarta, hogy neve be legyen Írva e nemzet vértanúinak sorába. Neve igy fog örökké élni s emléke igy lesz áldott mindenkoron e föld határain ! A mint példa kép volt életében, — épen úgy példa képpé lett halálában is. Élete egy hon szerető igaz férfiú élete volt s halála pedig egy igaz keresztyéné, ki a fájdalom óráiban is azt sóhajtja: “közelebb hozzád jó Istenem” s ajkán az utolsó szó is azt mondja: “Az ö akarataiéit meg, nem a miénk !” És az erős keresztyén hit tette elviselhetővé a halállal vívott küzdelemnek nehéz kínjait. Azon a sötét felhőn, a mely szemeire borult, át ragyogott a kereszt fénye s a távolból hallatszott a Jézus szava: En vagyok a feltámadás és az élet. A ki én bennem hisz, ha meg hal is él! Igen ö él. Neve kitörölhetlen betűkkel lesz be Írva ennek az országnak a történetébe, mert a halálnak az a módja, a melyen ö eltávozott közülünk, az örök életnek a legbiztosabb útja. Azért ha most könyezve állunk is meg az ö emlékénél, meg kell nyugodnunk az urnák akaratán, a mint ö megnyugodott. A mig emlékénél állunk, tanuljunk életéből és halálából: igaz honszeretetet, törhetlen ragaszkodást az eszmékhez; buzgó, keresztyéni érzületet, a mely vigasztaíást ad a halálánvékának völgyében is. Abban a hitben, hogy ilyen eltávozás volt méltó az életéhez; abban a tudatban, hogy az ö halála kezdete egy dicsőbb, szebb életnek, jertek, boruljunk le az ur előtt és imádkozzunk e képen: “Életnek és halálnak ura, örök Isten, mélyen megrendült szívvel, bánatos érzelmekkel jöttünk fel ez alkalommal a te szent házadba, hogy megálljunk annak a férfiúnak emlé kénél, ki bár hü és igaz volt, még is gyilkos merényletnek lett áldozatává ! Oh a gyásznak e pillanatában, a keserűségnek e nehéz óráiban, mikor azt látjuk, mint lesz az igaz is áldozatává az igaztalanság erőszakoskodásának: szinte megrendül a hit bennünk s ajkunkon önkéntelenül is ez a kérdés jelenik meg, miért kellett ennek igy történnie ? ! De Uram, a Te utaid nem a mi utaink. Céljaid terveid el vannak rejtve a gyarló emberi ész előtt. Tanácsaidat mi meg nem foghatjuk. Azért Atyánk, ha végzeted nagy súlya nyom, te könyörülj szolgáidon s adj mindnyájunkba végzéseden meg nyugodni tudó szivet, buzgó vallásosságot, a mely az élet örvényei felett is biztos kezekkel vezéreljen bennünket. Te hívtad Atyánk életre e férfiút, kit polgár társai elsővé tették maguk között. Te vezetted öt élete uta- in s cselekedted azt, hogy nagy céljai meg valósuljanak, s kormányzása alatt jólét virágzott e föld határain s az igazság élt és uralkodott e föld népei között. Áldott volt ö s benne megáldottad e föld lakosait is. Oh de Te akartad azt is legjobb Atyánk, hSgy akkor, a mikor dicsőségének nagyságának tetőpontjára ért: vértanúi halált haljon s itt a szabadság, egyenlőség hazájában az ö vére hullása pecsételje meg a szabadság szent érzéseit. Nem zúgolódunk, nem veszünk azért bűnös szókat a mi ajkainkra. Azt sóhajtjuk a nemzeti gyász és megindultság e nehéz óráiban is, a mit ö sóhajtott: Legyen meg a te akaratod ! Ö már közeledbe ért. Vának, hogy minő forrás szerint tudjuk meg, hogy mit tenne Jézus? Ki fogja eldönteni pl. az én esetemben, hogy mit tenne ö? Ne feledjük, hogy mi egész más korban élünk, mint Jézus élt s ma több olyan bonyodalmas kérdést vetett felszínre a civilzátió, a milyenekről nincs említés téve a Jézus tanításaiban. Hogyan fogom hát megtudni, mit tenne ö? ___ Nincs más mód felelt Maxwell Henrik, minthogy ismerjük meg Jézust, a szent lélek által. Bizonyára emlékeznek önök mit mondott Jézus tanítványainak a szent lélekrol. Mikor pedig eljö amaz, az igazságnak lelke, minden igazságra elvezórel titeket. Nem önmagától szól ö, hanem a miket hall, azokat szólja és melyek következni fognak, azokat jelenti meg veletek. Az engemet dicsőíteni fog, mert az enyémből veszi, a mit nektek jelent. Azért mondám, hogy az enyémből veszi, a mit nektek meg jelent. (János XCL13-15.) Nincs más bizonyságunk. Legalább én mást nem ismerek. Nekünk mindnyájunknak ebből a forrásból kell meghatároznunk: “Mit tenne Jézus ?” gyainak álmát elérte már, öli fogadd öt magadhoz, sorozd azok közzé, a kik hívek és igazak voltak a reájok bízottakban. Hü és igaz volt ö; nagy és nemes jellem; lelkében magassan lobogott a hitnek lángja: oh nyisd meg hát előtte eged ajtaját s tedd fel fejére az örök élet koronáját. Minket pedig, kik érte kesergünk, szerető polgártársait, családja tagjait. hűséges feleségét, ezt a vértanú nőt, kit e csapás a legmélyebben megrendített, kinek szivét járta át a gyilkos golyója: vigasztalj meg, szálj hozzánk kegyelmesen, hogy te öt csak megdicsöiteni akartad. Ha halljuk a vigasztalás szavát, a szivünk megkönnyebül; a sírásban kifáradt szemekben a megnyugvás lángja lobog. Ezt az országot, a mely a csapást oly felségesen viseli; a melyet mind a négy sarkában megrendített ez iszonyú gyász eset: ne hadd magára atyánk. Védő karjaiddal öleld ezt körül s a gyászt, mit reá bocsátani jónak láttál, oszlassa el a te jóságos kegyelmed. A férfiút, ki oly gyászos módon lép e nemzet kormányának élére, áld meg bölcsességgel, igazság érzettel, hogy az eltávozott nyomdokain haladva atyja legyen népének; őre az igazságnak s vezére mindenben az elöhaladásnak. Cselekedd atyánk, hogy az a szeretet, tisztelet, becsület, a mely a boldogultat egész életén át kisérte, övezze körül azt is, kit most elsővé lett it a te bölcs akaratodból. Cselekedd atyánk, hogy szeretet- ben s egyetértésben élve viseljük a csapás súlyát, s a kereszt terheit enyhítse rajtunk az a tudat, hogy a te tudtod és akaratod nélkül még egy hajszál se eshetik le a mi fejünkről. Szálj hozzánk kegyelmesen s add tudtunkra, hogy te a keserűből is édeset hozol ki s az úgy vélt rosszat is javunkra fordítod. Legyen igéd szent, éltető, s adja tudtunkra, hogy nem halhatott, nem halt meg ö ! Halála élet. Többé nem háborgat ják földi gondok. Hozzád ment ö s a te választottaid között örül. Oh bár mi is tudnánk életünket — Mit tegyünk, ha némelyek azt mondják, mikor valamit cselekszünk, hogy Jézus nem úgy cselekednék? kérdezte a vasúti főfelügyelő. — Ezt nem akadályozhatjuk meg. A fö dolog azonban az, hogy teljesen becsületesek legyünk önmagunkhoz. A keresztyén cselekvés zsinór mértéke bizony nem mutatkozott eddig legtöbb tetteimben ! — És ha egy egyháztag azt gondolja, hogy Jézus úgy cselekednék mint ö, de a másik nem fogadja azt lehetőnek? Hogyan fogjuk mindnyájan magunkat úgy viselni mint keresztyének? Lehetséges lesz-e majd minden esetben ugyan arra a következtetésre eljutnunk ? — kérdezte Marsh, az elnök. Maxwell Henrik egy ideig hallgatott s igy válaszolt: — Nem. Nem tudom még mit várhatunk; de mikor eljutunk eredeti, becsületes, felvilágosodott követésére a Jézus nyomdokainak, nemhihe- tem, hogy valami zavar támadjon akár a mi elménkben, akár a mások ítéletében. Legyünk szabadok s men tek minden vakbuzgóságtól, más részről azonban a túlságos óvatosrendezni. Oh bár csak jó tetteink nyitnák meg a mi számunkra is eged ajtait. De tudjuk, hogy bűnösök vagyunk s nem igazulhatunk meg csak a te kegyelmedből. Jöjj oh jöjj el hát hozzánk kegyelmeddel, cselekedd meg bennünk is, hogy úgy éljünk, hogy a mi halálunk is az élet kapuja legyen. Amen. Vasárnapi iskola. Isten ígérete Ábrák ámnak. Mózes 15 r. 1—18 v. Felosztás: I. Ábrahám kételkedik. (1—3) II. Isten bizonyossá teszi az Ígéretet. (4—5) A hit diadalmas. (6— 18 v.) Lóth megkapta a Sodorna körüli földválasztás jutalmát: mivel a So- domabeliekkel együtt fogoly lett az északi 4 király kezében. Ábrahám megbizonyitá atyafiui hűségét, mivel kiszabaditá öt az ellenség kezéből és visszavitte öt és a többi foglyokat előbbi lakhelyeikre. Ábrahám ismé telten megmutatta nemeslelküségét, mivel nem fogadta el jutalmul az emberekkel visszafoglalt javakat. Azt mondá Sodorna királyának: “Én egy fonalszálat vagy egy saru kötőt sem veszek el mindabból, a mi a tied, hogy ne mondjad: én gazdagítottam meg Ábrámot.” E nemeslelkü visszautasításra az lett a válasz, hogy megjelent az Ur s helyeslöleg szólt: “Ne félj Ábrahám, én paizsod vagyok te néked, a te jutalmad felette igen bőséges.” Mindig lemondott ö az ideig való áldásról s igy nyert lelki jutalmat. Lóthnak engedte Kánaánban az első választást s az ur sokkal nagyobb részt adott néki. Ábraliám nem fogadta el a Sodorna királyától kínált jutalmat s megkapta azt a menny királyától. \ I. ÁbraTiám Tcételye. (1—3) Még a hivök atyjának is volt kételye. Ezzel küzdve lett hite erősebb. Az ur megjelent neki és megáldotta öt vállalatában. Vele volt Kánaánban, Egyiptomban, békében, háborúban, ígéretet tett Ígéretre, hogy támogatja vándorutján. De az Ígéret nagy ságtól is. Ha Jézus példája, a világ számára való példa, úgy azt követni bizonyára lehetséges is. Erről a nagy dologról nekünk mindig meg kell emlékeznünk. Ha megkérdeztük a szent lelket, hogy mit tenne Jézus s ha kérdésünkre meg nyertük a feleletet, úgy a szerint kell cselekednünk, nem gondolva az eredményre, a mely reánk következhetik. Ugy-e bár igy kell ezt értelmeznünk ? Minden arc a lelkész felé fordult s hallgatagon helyeselte a mondottakat. Az elő terjesztést senki se értette félre. Maxwell Henrik arca ismét megrándult, mikor látta, hogy a “keresztyén törekvés” egylet elnöke nehány taggal, az öregebb férfiak és nők mögött ült le. Még egy kis ideig maradtak az irodában. Megbeszélgették a részleteket s egyröl-másról kérdezősködtek s mielőtt eltávoztak volna, meg Ígér ték, hogy egy hét múlva rendes gyűlés re jelennek meg s elmondják, hogy mit tapasztaltak a Jézusnak ilyen módon való követésében. Maxwell Henrik ismét imádkozott. Most is mint az imént, érezte a Szent lélek ihletését. Minden fej meg hajlott AZ 0 NYODIDOKMN. IBeg'érvsr. irta: SHELDON KÁROLY. Fordította:KALASSA Y SÁNDOR. (Folytatás.) De az a tapasztalat, a melyen átmentem az elmúlt héten, teljesen elégedetlenné tett azzal a fogalommal, a melyet magamnak a ta- nitványi állapotról formáltam s arra kényszeritett, hogy ezt a lépést megtegyem. Nem bátorkodtam a nagy munkához egymagámban hozzá kezdeni. Tudom, hogy ebben az isteni szeretetnek. keze vézérel enge- met ... Ugyan ennek az erőnek kell vezetnie önöket is. Megértettük—e hát, hogy minek a végrehajtására vállalkoztunk ? —Szabad egy kérdést feltennem? szólt Winslow Rachel. Mindenki feléje fordult. Arca attól a szépségtől ragyogott, a melyet a kellem adhat meg egyedül .......... —Nem tudom megfejteni magam-
