Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-23 / 4. szám

I

Hirsoih. báróné milliói.

Azt a hátborzongást, melyet oly sok ember érzett, mikor a Vanderbilt hagyatékát képező 70 millió dollárról tudomást szerzett, újra érezni fogja, ha megtudja, hogy mennyi millióra rug a Hirsch báróné után maradó vagyon.

A per, a melyet a pénzügyigazgatóság a Hirsch báróné örököseivel az alapítványok kezelése iránt folytatott, már befejezést nyert az alsó-ausztriai törvényszék előtt, mely szerint a 6 s fél milliót kitevő alapitványoknak és kamatainak kezelési és felügyeleti joga a pénzügyigazgatóságnak Ítéltetett oda.

De az összeg, mely ebben a perben szerepelt csak elenyésző csekélység azokhoz az összegekhez, melyek Hirsch báróné hagyatékát képezik. Ez a hagyaték, mivel Hirsch báróné osztrák állampolgár volt, a bécsi törvényszék előtt kerül tárgyalásra. A tárgyalás alatt már több Ízben vitatkoztak a felett, hogy a végrendeletben előforduló alapítványok az osztrák polgári törvénykönyv értelmében “jámbor“ hagyatékoknak tekinthetők-e? A .jámbor' kifejezés alatt minden országban mást és mást értenek. Jelen esetben a galíciai iskolák, a sokszor emlegetett zsidó gyarmattársaság és a francia zsidó iskola egyesület létesitése értendő alatta. E célokra a nemes báróné húsz millió frankot hagyományozott. Mivel az úgynevezett “jámbor“ hagyatékot rögtön a hagyományozó halála után kell az örökösöknek rendeltetésük helyére juttatni és igy mindaddig mig kifizetésre nem

4_________________________________________

kerül kamatozik, érthető, hogy az érdekelt intézetek ké__ löi mindent megtesznek a kamatok megmentésére is. ~

Hirsch báróné hagyatékáról egy párisi barátunk, > ügyekben nagyon járatos, a következőket irja nekünk:

Hirsch báróné hagyatéka, ki 1896 április 24-én hai meg, jóllehet már életében nagy adományozásokat tett, mintegy 700 millió frankot tett ki. Ebből az összegéből oly sok alapítványt tett a báró, hogy az özvegynek csak a vagyon fele maradt meg. Egyedül a zsidö gyarmattársaságnak 84 milliót hagyományozott. Bár a végrendeletet a legkitűnőbb jogászok készítették, még sem volt az elkerülhető, hogy perek ne támadjanak.

Hirsch báróné tuladonképeni örökösei a testvérei, mivel fia legszebb éveiben halálozott el. Minden végrendeleti intézkedés foganatosítása után körülbelül “csekély“ 50 millió frankot kapnak a báróné testvérei. Fogadott gyermekei Forrest Bischofsheim Maurice és Raymond bárók mindegyike 20—20 millió frankot kaptak. Maurice báró valódi angol sportsman, mig Raymond szivvel, lélekkel párisi. Lucy az elhunyt fiatalabb Hirsch báró törvénytelen leánya 10 millió frankot kapott. Az egész hagyatéki ügy Bécsben fog tárgyalás alá kerülni. A külföldnek szóló hagyaték 100 millió frankot, az Ausztriának szóló pedig 70 millió frankot tesz ki.

Tudvalevő, hogy minden országban a hagyatéki adó más és más. Ausztriában nem oly magas, mint másutt és mégis 9.6 millió koronát fizettek a kincstárnak. Oly hagyatéki adó ez, mint a minőt az osztrák államkincstár még sohasem kapott.

— Nem haragszom, no! te kis bohó. De aztán ha máskor elmégysz is, ily soká ne hagyj magamra.

De bizony másnap Klárika megint megszökött hazulról és egyenesen az uraság háza felé tartott. A kertész épen dolgozott a kertben. Eszre sem vette a gyermeket csak akkor fordult meg, midőn lágy ezüst csengésű hang megszólalt :

— Kérem szépen, kertész ur, nem adhatna nekem valami munkát ?

— Ugyan már mit, te kis pimpó, hiszen alig nagy nagyobb az öklömnél ?

— Oh, kérem szépen, azért erős vagyok, még vizet is tudok már huzni a kútról. Tessék munkát adni, mert nem tudom, hogy tartom el máskép világtalan öreg anyámat. Kamaránk már majd egész üres s ma holnap beköltözik az éhség.

A kertész csak nézte a gyermek bánatos arcát s aztán megcirógatta gyermeket.

— No, nem bánom kis lányom, hát tudnál-e gyomlálni ? Meg tudod-e kiilömböztetni a gyomot a virágtól ?

— Oh, hogyne; nem vagyok én már olyan ostoba.

— Hogy hívnak, gyermekem ?

— Klárika a nevem.

— Nos hát, Klárika, megfogadlak kis kertészlánynak, meg is fizétek érte, de aztán jól viseld magad.

— Meg lesz velem kertész ur elégedve és örökké hálás

leszek érte, a miért megkönyörült rajtam. Most egyszerre mintha eszébe jutott volna valami s kéröleg összekulcsolta kezeit: Ugy-e kérem, délbe haza szabad futnom öreganyámhoz ? Nem eszik ám ha nem magam adom néki az ételt.

— Haza mehetsz kis lányom, de aztán vissza is jer majd Ma már otthon maradhatsz, de holnap aztán jöjj korán.

Milyen boldogan sietett haza Klárika. Nem is gondolt arra, hogy nagyanyja ma jobban haragszik majd, mint tegnap. Alig lépett szobába, az öreg asszony már is rászólt, hogy hol kószált megint.

— Jaj, nagymamám, Klári igazán rossz kis lány, ugy-e?

Hát bizon, én a helyett, hogy nagymamácskánál maradnék, kinn kergeztöztem a gyerekekkel a búza földön. L?gv kértek, hogy maradjak köztük és biz én maradtam. De azért szeretsz ugy-e? ,

,— Szeretlek hát, de ha igy lesz ez most mindég, akkor bizony nagyon megharagszom rád.

Es úgy is volt. Szegény Klárika. Egész nap folyton dolgozgatott, futkosott a kertész parancsára hol ide, hol meg oda s mire aztán fáradtan haza jött, nagyanyja mindég zsém- belt. Az hitte, hogy a kis lány a játék s mulatozás után jár, pedig ha tudta volna, hogy nem volna még a rendes jó fala' ha Klárika otthon ülne.... ,

így aztán Klári mind szomorúbb lett s bizony, ha nem kellett, nem is igen szólt már senkihez. A kertésznek feltűnt, hogy a gyermek mindig szomorúbb, ha hazulról jön, mint a mikor haza megy s egy nap utána lopódzott hogy meglássa,

/