Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-23 / 4. szám

5

E-vangyéliuimi gond. óla, to ki

Istenes dolgokban az ember rest és lassú.

De aki kitart az imádságban, felöltöztetik mennyei erővel, bőven részesül a mennyei kenetben. Krisztus átvilágíthatja életét, O maga lesz a mi életünk. Végre rá lehet ismerni az O tökéletes képére az ö megváltottaiban, hozzá hasonlatosak és oly viszonyban vannak vele, mint a menyasz- szony vőlegényével, a feleség férjével. Ezt létrehozza az el nem múló élet ereje. Csak türelem, mi, a megfeszitett Jézus szegény tanítványai, oly szoros viszonyban vagyunk vele, a most Isten jobbjára felmagasztalt fővel, hogy elég okunk van, diadalittasan a közeli jövőbe nnézni; O, a ki a jó munkát bennünk megkezdte, el is fogja az végezni. Isten ereje elhívja, neveli megszenteli és tökéletesíti Jézus áron megvett seregét. ' ;

Mennyei hajlékában az ö megdicsöitett tagjai oly közeli összefüggésben lesznek vele, hogy az el nem múló élet ereje pezseg bennök, mint most a vér ereinkben. Zavartalan öröm boldogítja a tökéleteseket, mert semmi szolgálathoz sem hiányzik az erő. Akadályokat már nem ismernek, mert Jézus egészen és teljesen az ö életök és az élet ereje már nem szűkén, de áramként ömlik beléjük.

Mily viszonyban vannak a niejrhegyelinezettek Jézussal, az élet fejedelmével!

A mikor bűneinkben meghaltunk volna, meghallottuk végre benső fülünkkel, hogy a Krisztus a gonoszokért meghalt. Felismertük romlottságunkat, meghajoltunk a halál és kárhozat Ítélete előtt; de egyszersmind felnéztünk a Megfeszítettre, úgy hogy mi, kik most vele együtt megfeszit- tettünk, felelevenedtünk. A mi Urunk Jézus Krisztusban való váltság mint fényes világosság, mint uj élet, feltámadt lelkűnkben. Ekkor éreztünk valamit az el nem múló élet csodálatos erejéből és az Úrhoz való helyzetünk magas hivatásunknak megfelelöleg megváltozott. Jézus él, belőle vesz- szük az életet napról-napra," O a fö, mi az ö tagjai vagyunk, mindenkor készek szolgálatára. O a gyökér és a törzs, nTi az ágak és gályák vagyunk. O az igazi szölötö, mi a szölö- veszszök; a szőlőtöké nemes nedve pezseg bennünk, úgy hogy sok gyümölcsöt teremhetünk. O az erős Isten, a mi erőnk és erőségünk benne van, és azt minden pilanatban, a hányszor csak szükségünk van reá, felöltözhetj ük gyermekei fohászkodásunk által.

Ez az adás és elfogadás boldogság. De ezt a boldog viszonyt érteni , hűségesen gondozni ápolni és őrizni kell.

Amerikai Hírek.

New York. Dobri Lajos (r. kath.) iharos herényi, Somogy megyei származású honfitársunkat e hó 20-án eskette össze a newyorki ref. lelkész Hollósi Ágnessel, aki I urkevéböl, Jász N. K. Szolnok megyéből való. Tanuk Winter József és Mysegades Károly.

nincs-e otthon valami baj ? A pitvarajtóban megállott, mikor a gyermek besietett. Ma a nagymama különösen rossz kedvű lehetett, mert a rendesnél is tovább zsémbelt. Pirongatta, rossz, engedetlen gyereknek mondta Klárikát. “Ugy-e megin* játszottál?“ hangzott a szobából:

— Igenis nagyanyácskám, a csúnya Klári, megint csak játszott.

— Dehogy játszott, szólt most egy harmadik hang s mire a meglepett Klári megfordult, a kertészt látta maga előtt. Ugyan, jó asszony, szólt ez, hogy bánthatja csak egy rossz szóval is ezt az áldott, aranyos gyermeket!

— Az égre kérem, kertész ur, ne szóljon semmit.... szólt Klárika összekulcsolt kezekkel és folyton intett a kertésznek, hogy ne árulja el.

— Dehogy nem szólok, szólt a kertész. Már csak azt nem nézhetem, hogy szenved ez a kis lány ártatlanul. Régen látom már, hogy nagyon szomorú és ennek okát hiába kérdeztem. Ma végre elhatároztam, hogy utána járok a dolognak és mit látok; ez a gyermek, a ki reggeltől estig szorgalmasan dolgozik, mig más gyermekek játszanak, itthon még aztán szidást is kap.

A nagymama azt sem tudta, ébren van-e vagy álmodik.

— Klári, szólt kétségbeesett hangon, Klárikám, egyetlen, édes, gyermekem, hát mért titkoltad ezt előttem? Ha kérdeztelek miből élünk, mindig azt mondtad, hogy van még a kamarába elég étel, aztán meg adnak a szomszédok

is. Pedig hát dolgoztál a betevő falatért, hogy öreganyád szükséget ne szenvedjen? De mért nem mondtad ezt meg nekem?

— Miért, szólt Klárika s oda borult nagyanyjára; hát ■azért, hogy boldog s nyugodt légy. Hogy ne sajnáld Klárikádat s ne aggódj miatta; hogy gondold inkább -azt, hogy rossz engedetlen gyermek, semhogy epekedjél, amiért neki dolgoznia kell. Lásd, gyönyör nekem a munka, ha tudnék szívesen dolgoznék ezerszer annyit, hiszen érted teszem s tudom legalább, hogy jó anyuskám boldogan néz le rám s ö is meg van velem elégedve.

Mélyen megindultan hallgatta a kertész a gyermeket s gondolkozott azon, mint jutalmazhatná meg a kis lány jóságát. Végre igy szólt:

— Derék kis lány vagy, Klárika és igazán boldog vagyok, hogy akkor megfogadtalak. Hogy pedig biztos legyek abban, hogy továbbra is megmaradsz nálam és azért nagyanyádtól se kelljen távol lenned, jöjjön el jó asszony Klárikával együtt a kertészlakba. Nagy a ház s kis családom is megfér benne, meg maguk is. Az uraságnak nem lesz kifogása ellene, tudom.

Hogy mily örömmel fogadták ezt mindketten, azt le sem tudom írni. Most már vége volt ám igazán a nyomorúságnak és Klárika dolgozott is szívesen és örömmel tovább; hiszen most nem kellett egész napra magára hagynia nagyanyját.