Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-09-05 / 36. szám
II. Évfolyam. Bridgeport. Conn, és Pittsburg. Pa., 1901 Szeptember 5-én 86. szám. Felelős szerkesztő: KAULSSJLY S-S-nsriDOIS, bridgeporti ref. lelkész. A lap szellemi részét illető minden közlemény az ő címére: Cor. Howard Ave. & Pine Street, Bridgeport, Conn, küldendő. EDITOR: Beír. iLloir. ICalassay, Pastor of the Hungarian Ref. Church, Cor. Howard Ave. & Pine st. Bridgeport. (Hungarian=American Reformed Sentinel.) Kiadó és társszerkesztő: KOUYHA. rE=>_á_:Lj, pittsburgi ref. lelkész. Előfizetési és hirdetési pénzek és mindennemű jelentések az ő címére: Bates st. Ref. Church, Pittsburg, Pa. küldendők. Associate Editor: Xle-sr. PÄtTL KONYH5., Pastor of the First Hung. Ref. Church, Bates Street, Pittsburg, Pa. Ibvdleg'jelen. rr2.Ir2_d.en. csö- törtölrön. Előfizetési ár eg^y érrre: ^.rrrerilráToa $2. ^zEag^raxországra. $2.50. Az Amerikai Hagyar Ref. Egyesületnek hivatalos lapja. A lap tiszta jövedelme amerikai magyar ref. egyházi célokra fordittatik. Published every Thursday by the IniHún sei« Pisili Mil." Cor. Howard Ave. & Pine st., Bridgeport, Conn. ENTERED AT THE PoST OFFICE AT BRIDGEPORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER. A magyar protestáns közszel lem erősítésének eszközei. Lehet e Amerikában magyar protestáns közszellemröl beszélni? Nem ' tűnik e fel sok ember előtt absur- dumnak, hogy van valaki az amerikai magyarság körében, a kihangsu lyozza annak szükségét, hogy a magyarság itt ebben az idegen világban is ragaszkodjék őseinek t vallásához s vallásfelekezetének a jellegét igye kezzék nemcsak megőrizni, hanem minél inkább kidomborítani is? Bizonyára lesznek közönyös lelkek, kik sem nem hevek sem nem hidegek, kik azt mondják, szükségtelen, sőt célszerűtlen az a munka, a melynek megvalósítását mi sürget ve óhajtjuk. Bizonyára lesznek olya nők, a kik nem szeretik, ha beszélünk az amerikai magyarság körében is protestáns közszellemröl s ennek a szellemnek erősítéséről. De ez minket nem akadályoz abban, hogy ne sürgessük ennek a szel lemnek olyan mérvű erősítését, mely áthassa mindazokat, a kik velünk egyek a hitben, a reményben és sze- retetben. Sőt hisszük azt is, hogy mivel ennek a közszellemnek az erősítése lényegesen befoly az egész amerikai magyarság szellemi nivó jának az emelésére is: törekvésünk nemes, tiszta és önzetlen voltát elis meri minden józan gondolkozásu lioníitársunk is és segítségünkre lesz abban a nagy munkában, a mely nem céloz mást, mint hogy külhon ban is legyen magyar —a magyar s a magyar név tisztelet, becsület tár gya legyen az amerikai nép előtt is. Hogy mi ezt a célt a legtermésze tesebb utón, vallásfelekezeti jelle günk kidomboritása által óhajtjuk elérni, azt mindenki természetes do lógnak tartja, a ki az amerikai viszo nyokkal csak egy parányira is is merös. Amerikában nem egyszerű szólás mód a vallásosság, hanem tény, élő valóság. A világ egyetlen nemzeté ben se lobog nagyobb lánggal a Krisztus evangéliuma iránt való sze retet, mint az amerikai népnél. Bár milyen gyülevész népnek tűnjék is fel első tekintetre ez a nép, épen olyan hódolattal kell meghajolnunk vallásossága, mint kormányformája és nemzeti nagysága előtt. Minden igaz amerikai előtt lényeges dolog nak tűnik az fel, hogy valaki egy házhoz tartozzék. Itt a szabad vallás gyakorlat országában nem dombo rodnak ki úgy a vallásfelekezeti vo nalak, mint pl. Magyarországon. A födolognak azt tartják, hogy az emberek higyjenek a Jézus Krisztus ban s az ö parancsolatainak megtar tása tűnjék ki az emberek életéből és cselekedeteiből. Az Amerikába szakadt magyarsá got akkor kezdte méltányolni az amerikai nép, mikor megismerte, hogy ez a nép tud tenni, áldozni a vallásosság oltárán is. Az a ref. templom, mely Pittsburg nak'egy délnyugati helyén épült fel, volt az első eszköz arra, hogy azame rikai népet jobb véleményre bírja. Sokan vannak még Pittsburg vidé kén, a kik visszaemlékeznek arra, hogy ennek az első magyar templom nak a megteremtése minő lelkese dést támasztott a pittsburgi és vidé ki amerikaiak körében. Én, a ki be jártam már az összes nagyobb ma gyár kolóniákat, állítom, hogy iga zán csak ott becsülik meg a magya rókát, a hol egyházilag is szervezve vannak vagy legalább jelét adják vallásos buzgóságuknak az által, hogy olykor olykor lelkészt hozat nak. íme itt van az első ok, a miért én hangsúlyozom, hogy a mát eddig is kifejtett protestáns közszellem erős bitése Amerika protestáns magyar ságának első rendű elengedlietlen kötelessége. Ha azt akarjuk, hogy mások meg becsüljenek, önmagunk becsüljük meg első sorban magunkat. Ha azt akarjuk, hogy nevünk tisztelt le gyen a más nemzetiségűek előtt, mu tassuk meg, hogy szeretjük az Istent s a ki az Istent szereti, az szeretni fogja embertársait is. A ki be tudja tölteni a Jézus parancsolatait, az el térni nem fog soha az állam törvényeitől sem s nem ejt szennyfoltot a magyar néven. Ennek az általam mindig sürgetett protestáns közszellemnek az eszkö zei: az iskola, a szószék, az egyesüle ti élet és a sajtó. Főként az utóbbi van arra hivat va, hogy irányítsa, eszmélésre, gon dolkodásra bírja, ösztönözze minda zokat, s kiknek füle van a hallásra, hogy minden tisztes eszközzel arra törekedjenek, hogy a protestáns köz szellem minél jobban kifejlődjék és hasson át mindeneket. Ebből a célból az amerikai magyar protestáns sajtó egyetlen képviselő jét minden protestáns embernek tá mogatni erkölcsi kötelessége. Egy mást ez által ismerhetjük meg. Egyik a másik bajáról, öröméről csak ezen az utón szerezhet tudó mást. A csüggedöt lapunk bátorít ja, a hitetlent megtérésre hívja és a közönyös szivek jegének felolvasztá sára törekszik. Közöttünk nincs sem szolga, sem szabados. A nagy cél munkálására mindnyájan hivatalosak vagyunk és az csak úgy nyerhet diadalmat, ha közös erővel munkálkodunk. Van e valaki közöttünk, a kihez lapunk eljut, a ki megkeményitse szivét s engedje, hogy most is, mi dön régi ellenségünk háborog ve lünk, szavunk pusztába kiáltó szó legyen?! Nem tudom, nem bírom elhinni, hogy bármennyire is leköt bennün két a gond, az élet, —egy eszményi célért, a protestáns közszellemnek erösbitésért tenni ne tudnánk, mun kálkodni tehernek tartanánk! Azért atyámfiai, lapunk szives ol vasói, tartsátok meg, szeressétek to vábbra is lapunkat s ajánljátok is m erőseiteknek, barátaitoknak, mint az evangéliumi igazság és szabadság zászlóvivőjét. yr. TÁRCA. 8 ni naianpiiK. Az “Am. Magy, Ref. Lapjá”nak eredeti tárcája. Irta: Szönyi Sándor. Azoknak az igénytelen embereknek, kiknek létezéséről alig tud valahait a világ, épen úgy meg van a maguk élethistóriája, mint azoknak a fényes lángelméknek, a kik arra vannak hivatva, hogy egy lépéssel előbb vigyék a cél felé az ember világot. A falusi egyszerűségben épen úgy történnek tragédiák, mint a nagyvá rosok zsibongó zajában s itt az egyszerű nép körében is vannak kiemelkedő jellemek, a melyekben összpontosulva van a magyar fajnak minden erénye, összes hibája. Ilyen jellem —ne mosolyogjon senki — ilyen jellem volt a mi haran gózónk: Istenben boldogult Kakuk János uram. Ez a fontos és magas hivatala csaáldban firól lira szállott. Alig hogy terjedést vett a falunkban a reformáció, a Kakuk család azonnal birtokába vette a harangozás mesterségét. Ki tudja, talán volt ebben része az emberi hiúságnak is, mert ki ne látná be, hogy a ki ha rangozásra vágyik, nagyon magasra tekint. Csak kevéssel lejebb a tornyot ékesítő hatalmas termetű kakasnál, mely éber állat tudvalevőleg azért trónol a kálvinista tornyokon, hogy bennünket ingadozó kálvinis tákat folytonosan intsen arra, hogy úgy ne járjunk, mint Péter apostol járt, ki egy szolgáló szavára háromszor megtagadta a jó mestert. Ha azonban a nagyra vágyás és hi uság volt is az alap oka annak, hogy a harangozás nemes mestersége a Ka kuk család birtokába került, még se lehet azt mondanunk, hogy ez a nagyra törő szellem akár a nagy, akár a kis Kakukokat elkevélyitette volna. Nem voltak kevélyek s az egész család nemes ambícióval töltötte be ezt a nehéz tisztet. Ezzel sze reztek magoknak hírnevet az egész környéken. Mert jó harangozónak lenni nagyon nehéz dolog. A hivatal a legszorosabb összefüggésben áll a leiké szí hivatallal. Kötelessége nem csupán a harangozás s a templom rendben tartása, s a toronyban fészkelő galambok gondozása: hanem mindaz a kigondolható szükséglet ellátá sa, a mi akár egy agg legényi sorban élő, akár egy nős pap családjában naponként ezer számra fordul elő. —Dohány nincs vágva! Ki vágja fel? A harangozó. A pipák nem akarnak szelelni; ki tisztítsa ki? A harangozó! —A tiszteletes asszonyom kacsái, libái a patakon elúsztak; ki kerítse meg őket? A harangozó! —Az Erzsiké kisasszony szerelmes levelet okar az otthon vakációzó pataki diák kezébe csempészni: ki tegye meg? A harangozó. —Pistike sárkányt akar eregetni, ki tudja ezt megcsinálni? Csak a harangozó. A harangozó igy lesz a papi családnak jobb keze. Egész élete a paró chián foly le. Alig pitymallik, már ott van s nagyon resteli, ha az atyafiak templomában korábban szól a hajnali harangszó, mint ö az utcára kilépne. Segít a kocsisoknak a lovak tisztogatásánál; a szolgálónak a tej el szűrésén él, fát vág, tüzet rak s különös kiváltsága van arra, hogy a nagy tiszteletű uram csizmáját ö fényesítse s a pipa szárait, szopókáit s dohányszitát rendbe tartsa. Mikor már kint minden dolognak vége van, a kocsisok a mezőre mentek, a csordás, a kondás gondjai alá vette a gondozandókat, akkor csendesen kopogtat a nagytiszteletü uram szobájának az ajtóján s mikor hallja az öblös hang engedélyét, akkor lép be s tisztességtudóan jó reggelt kíván s óhajtja, hogy azéjszakai nyugalom az egész családnak egészségére váljék Aztán harangoz s ha halott érkezett, annak is csendít s aztán betér újra a paróchiára, hol már a tisz- teleles asszony egy porció pálinká(Folyt. a 4-ik oldalon.)
