Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-23 / 4. szám

II. Évfolyam.

Cleveland, 0. 1901. január 23.

4 szám.

AMERIKAI MAGYAR

REFORMÁTUSOK LAPJA.

Hungarian-Ameriean Reformed Sentinel.

„THE HUNGARIAN AMERICAN HE]f. SKNTINKI.“ is the only Hungarian Reformed Weekly in the United States. It is published every Wednesday by the

HUNGARIAN AMERICAN REFORMED SENTINEL PUBL.C0.1'

1042 E. MADISON AYE. CLEVELAND, O.

Editor in chief: Rev. Zoltán Kuthy. Pastor of the Hungarian Ref. Church, New York, N. Y.

Associate editors: Rev Paul Konyha. Pastor of the First Hungarian Ref. Church, Pittsburg. Pa.

Rev- Alexis Csutoros, Pastor of the Hungarian Ref. Church, Cleveland, 0.

Fellow-labourer: Rev- Alexander Harsanyi, Pastor of the Hungarian Kef. Church, So. Chicago, Ills.

AZ,,AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.“ az egyedüli református magyar lap az Egyesült Államokban. Megjelen minden szerdán.

Felelős szerkesztő: Kuthy Zoltán, new yorki ev. ref. lelkész. Társ szerkesztők: Konyha Pál. pittsbunzJ ev. ref. lelkész.

Csutoros Elek. cleveia*__ev. ref. lelkész.

Főmunkatárs: Harsányi Sándor, so. chicagói ev. ref. lelkész.

Minden közlemény Kuthy Zoltán felelős szerkesztő címére: 108. Seventh Street, New York, N. Y., küldendő.

Előfizetési ár egy évre: Amerikában $2.00- Magyarországra $2.50.

Előfizetési és hirdetési pénzek Konyha Pál ev. ref. lelkész elmére: Bates Street Ref. Church, Pittsburg, Pa. küldendők.

A lap tiszta jövedelme amerikai magyar ref. egyházi célokra fordittatik.

Entered at the Post Office at Cleveland, O. as second class mail matter.

Por vagy és porrá kell lenned.

Az életnek véghatára a koporsó. Ez a halál hajója, melyen el kell költöznie mindenkinek, ki a porból vétetett. A múlandóság összetöri a testet, nem nézve a nagyságot, nem a szív és szellem szépségeit, mint nem a tavasz ifjúságát vagy az aggság rideg korát. Az emberi élet véghatára 70— 80 év s aztán távoznunk kell, elhagyva a földi rang, méltóság, kincs, s gazdagságot; elszakadva a földi édes összekötetésektől. Nincs itt maradandó városunk, hanem jövendőt keresünk. Mert mi csak jövevények vagyunk és zsellérek, miként a mi apáink is. A mi életünk bármily hosszúra nyúljon is, olyan mint az árnyék, melyben állandóság nincsen!

A szentirásnak e komoly szavai zendülnek meg minden lépten nyomon. Az enyészet angyalának fuvalata vonul keresztül a kihalt természeten, jelenleg vidékünkön is, melynek vándor madarai elköltöztek kieseb helyek virányaira. Mi is olyan vándorok vagyunk, el megyünk mi is különbség nélkül előbb vagy utóbb, mert a halálban nincs rend, nincs sorsra tekintés, ki visel koronát és királyi pálmát, ki nagy ur, ki szegény vagy szolga? ezt nézni nem a halál dolga. A halálban nincs rend, nincs sora sem ifjúnak, sem öregnek, nincs kiilömbség magas és alacsony közt.

Ezen igazságról tesz bizonyságot az a gyászesemény is, mely a távirósodronyokon jelenleg szétfutott az egész müveit világon. Igen, Viktória Alexandrina, Nagy Británia és Írország királynője, Elöindia császárnéja meghalt, eltávozott a minden élőknek utján. Néhány napok óta az egész világ figyelme Angolországra volt függesztve, hogy jobbra fordul-e a nehéz betegen fekvő 81 éves császár és királyné.

Szorongó kebellel lesték s várták a királyi család mindenfelől összegyűlt tagjai a királyné betegágyánál a tudós orvosok vélemnyét, de a gyorsan közelgő halállal szemben hasztalannak bizonyult a leghíresebb orvosok életmentő igyekezete, mert nem mentették meg az enyészet sötét szárnyú angyalától, a haláltól; hosszúra terjedt földi pályája bevégzödött, folyó hó 22-én délután 5 órakor a jobb létre szenderült s az, kinek hatalma kiterjedt az egész világra, a ki arany koronát hordozott fenséges homlokán: immár ott áll a fejedelmek fejedelme, a királyok királya előtt, a részrehajlatlan örök biró előtt, hogy leszámoljon, hogy vájjon a mily sök volt reá bízva a földi életben, vájjon oly híven sáfárkodott-e, hogy elvegye hir sáfárkodásának jutalmát?

Viktória Alexandrina, Nagy Británia királynője, született 1819. május 24-én. Eduard Kent herceg és Lujza Viktória Szász Koburg hercegnő egyetlen leánya volt. Atyja halálával, 1820 jan. 23-án, az angol trón legközelebbi örökösévé lett. Midőn IV. Vilmos 1837. jun. 10-én meghalt, Viktória királynővé kiáltatván ki, 1838 jun. 28-án megkoronáztatott. Kérői nagy számából, szive sugalatát követve, rokonát Albert Szász Koburg herceget szemelte ki, kivel példátlan boldogságban élt. Viktoria királynő boldog házas életének Albert herceg korai halála vetett végett 1861 dec. 14-én. Évtizedeken át gyászolta a királynő férjét és emlékét több munkába örökítette meg. Házasságából 9 gyermek született: Viktoria Adelhaid; Albert Eduard walesi herceg; Alice hercegnő, 1866 jul. 5-óta Schleswig Holstein herceg neje;