Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-07-04 / 27. szám

6

szimyadtak, midőn hirtelen az egész vonat nagy robajjal lezuhant a mélységbe. — Mentésről ott szó le lehetett. Aki élt még és lábra tudott állni, hangosan kiáltott és futott segítségért á távolban levő farmer házakhoz. — A halottakat ott temették el egy közös sírban, a sérülteket pedig bevitték Peruba a kórházba.

K ü i fö 1 ti i II i re L

Dél Afrika. — Most jött a részletes jelentés a Rcitz mellett vívott ütközetről. A jelentés angol forrásból jön u- gyan, de mindamellett a burok nagy győzelméről tesz tanúságot. Az angolok megtámadtak egy búr tábort mire a burok futni kezdtek. Látván azonban, hogy az ellenség még sem olyan erős, megfordultak s üldözőbe vették az angolokat. Pár órai elkeseredett harc után győzelmet arattak s elvették az angolok municiós szekereit. — Időközben azonban az angolok újból előtűntek s a harc újra megkezdődött. A burok a municiós szekerek alá feküdtek s úgy lőttek az ellenségre, mely tűzben számos angol katona elesett. — Az ilyen kis győzelmek annál nagyobb kitartásra sarkalják a búrokat s igy nem igen lehet még ez áldatlan háború végére gondolni. Ez a háború naponkint több mint egy millió dollárba kerül az angoloknak.

Holland. Roterdamban június. 26an nagyszerű fogadtatásban részesült Krüger Pál, a búr elnök, ki e várost meglátogatta. A polgármester és a külön féle egyletek deputációi megjelentek a vasúti állomáson, hogy ott üdvözöljék a kedves vendéget. Egy nagy emelvényen több zene játszotta a Transvaali Hymnust és a munkás organizációk több száz tagja sorfalat állt az állomástól egészen a városházáig, hol üdvözölték az elnököt. Számos beszéd hangzott el, melyekben a szónokok kifejezték sympathiájukat a burok irányában kik oly vitézül küzdenek hazájukért és szabadságukért. — A fogadtatás után nagy lakoma következett, este pedig Krüger tiszteletére szerenád és fáklyamenet volt. — Nagy lelkesedés urakodik az egész városban a burokért.

Spanyolország több részében egyre folytatódnak a pap és vallás elleni demonstrációk. A csőcselék bejárja a város utcáit s egyre kiabálja: “Le a papokkal.“ Valenciából jelentik, hogy ott június. 2Óán a zavargók annyira mentek dühökben, hogy körülállták egy templomot épen amikor abban istenitisztelet tartatott s ki nem eresztették a processiót.'Sok nő elájult félelmében. Végre a rendőrség utat csinált a pro- -cessiónak. A tömeg azután az érsek paloája felé vctte'utját, s úgy annak, valamint a Karmélita zárdának valamcnynyi ablakát betörtek. Gijon-ben falragaszokat találtak a templomokon, melyekben fenyegetőznek, hogy minden templomot fel fognak gyújtani s ezt két faluban már meg is tették.

Oroszország. — Az orosz újságok sokat kommentálnak arról, hogy Oronszországban a nihilismüs már csökkenőben van, és pedig azon oknál fogva, mert Oroszország,ntfgy, és félelmetes versenytársat lát az Egy. Államokban és igy kénytelen inkább demokratikus térre lépni, ha szivén fekszik

nemzetének haladása és jólléte. Ezt óhajtja maga a cár is, a ki ezen tény konstatálására könnyebben kezd lélegzeni.A cár — mint fiatal, erélyes és ambiciózus ember, szereti a hazáját és egyedüli óhaja a maga országát parancsoló pozícióban látni: De bár minő virágos reményei lehetnének is, mit sem fog elérni e tekintetben mig nem lesz elég bátorsága kitörölni a sok dogmát és theoriát, mely népét tudatlanságban tartja s mig el nem veti a szabad művelődés magvát. Akkor, de csakis akkor, meg teszi majd az ő országa azt,a mit ő nem tehet mindaddig, mig egy nevetséges egyházi oligarchia kötve tartja kezeit.

Ii a z a i Hírek.

Dein •ecm. Itt történt ez a mulatságosan komoly eset. A Rostás nevű cigányfamiliának bünperében egy nagy sátoralja cigány volt tanuképen beidézve. A tárgyalás után persze szét akartak nézni a városban, ha tán holmi ludat vagy ágyneműt annyira megszelidithetnének, hogy az utánuk menne. A rendőrség élt a gyanúval s mielőtt szétoszoi- tak volna, körülfogta őket s bekisértette valamennyit a bűnügyi osztály börtönébe. Egy részük azonban kinrekedt, ezek elmentek egyik debreceni ügyvédhez s kérték, szabadítaná ki a rokonságot. Az ügyvéd, minekutána előre lefizettette velük a honoráriumot, el is ment a rendőrségre, de nem érhetett el semmi eredményt. Kiindult hát a város szélén várakozó kliensekhez s előadta nekik, hogy hát hiába volt minden fáradsága, a tisztelt rokonoknak bizony csak a kóterben kell dicsérni ezt az egy—két napot. Lett erre ribillió! Mint felzudult tengerár, rohantak a félmeztelen kliensek védőjükre s úgy elábugyálták, hogy alig—alig tudott a rendőrségig eljutni, a honnan aztán rendőri asszisztencia mellett kisérték haza, nehogy még az utón is elővegyék valahol. A szerető rokonokat most városszerte keresik s ha hurokra kerülnek, a dutyiban viszontláthatják már benhüsölő övéiket. Az ügyvéd ur pedig azalatt borogatja magát otthon s számolgatja az ütlegeli alakjában kapott.furcsa honoráriumot.

— A minap történt Debrccenban, hogy egy Tunyogi János nevű kis diákgyerek, mielőtt az iskolába ment, útközben a Margit-fürdő tavába ment fürdeni. Nem gondolta, hogy a tó olyan mély, s amint beleugrott, el is merült s ott is lelte halálát. A szerencsétlenül járt fiúcska holttestét másnap fog- iák ki s a mikor temetése iránt kellett a rendőrségnél eljárni, ott két apa, az édes- és mostohaapa jelent meg, mindegyik azt állitván, hogy neki van joga a gyerekhez. A kis Tunyogi fiú édesapja ugyanis, valami Nagy elvált volt feleségétől s az asszony a kis Tunyogit — akkor még Nagy Jánost — is magához vette. Tunyogi örömmel fogadta a kis Jánost a házába s adoptálta is. Most, hogy a gyermek oly tragikusan meghalt, az édesapa szive is megszólalt, s úgy gondolkozott, ha már életében nem törődött sokat a gyermekével, lerój ja ezt a mulasztást azzal, hogy a kis halottat majd ő temetted eldiszesen. De Tunyogi, a mostoha apa is igazi apai érzelmekkel viseltetett a gyrmekiránt és sehogy sem akart beleegyezni, hogy a gyermeket igazi atyja, ki ed-