Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-07-04 / 27. szám

7 dig nem törődött a fiúval, temettesse el. A vitás kérdés a ka­pitányi szobában nyert elintézést és pedig oly módon, hogy a gyermeket a mostoha apa, Tunyogi temetted el, az igazi apa pedig a sírkőről gondoskodik. A Salamoni ítéletben meg­nyugodtak. H -M. Vásárhely. Egy Csete János nevű gazda, a ki az orosházi határföldeken lakott, féltékenykedni kezdett szép fiatal feleségére. Hogy gyanúja nyert-e megerősítést, nem lehet tudni, ő maga folyton szilajabb méregbe lovalta magát és végre a minap hallatlan bűnre határozta magát. Felesé­gét kiugrasztotta az ágyból, kivonszolta az udvarra, ott mint hóhér a halálraitélltet tőkére vágta s kiélesitett fejszével le­vágta a fejét, majd a lemeztelenített holttestet a szó szoros értelmében felapritotta. Mikor iszonyatos munkájával elké­szült, bement a tanyába s borotvájával kivégezte önmagát is. A véres tanyába másnap átmentek a szomszédok, mert föl­tűnt nekik a szokatlan csönd.; s ekkor vették észre az éjjel történteket, a miről azonnal jelentést 'tettek a vásárhelyi rendőrségnek. Kassa. Több mint három hé előtt történt, hogy Ho- rovicz Lipót 83 éves kassai lakos nyomtalanul eltűnt. Keres­te a rendőrség, a család jutalomdijat fűzött ki — hiába. Vég­re most favágó munkások megtalálták a jahodnai fenyves erdőben. A favágok munka közben megszomjaziak s a feny­vesben levő patakhoz mentek, hol megrémülve látták, hogy a közelben egy ember hulla fekszik. A hulla csontmaradvá­nyai még épek voltak, de a husrészeknek már nyomuk sem volt. Ruházata hiánytalanul volt s megtalálták zsebeiben taj­tékpipáját, óráját s mellette sétapálcáját is. Az esetről azon­nal értesítették a rendőrséget, mely elszállittatta a hullát s értesítette Horovicz családját, a mely kifizeti a munkásoknak kitűzött 300 frt jutalmat. Sarkad. Egy év előtt elhalt a község egyik legmódo­sabb gazdája. Elsiratták, eltemették annak rendje s módja szerint, sőt az özvegye még meg is gyászolta. A minap aztán emlékkő került a sirdombra: a kegyeletes szivü özvegy ía- ragtatta márványba a gyászát. Mikor elkezdték ásni a kőnek való alapot, az özvegy odaszólt a kőművesnek: — Assék csak kee lejebb. — Minek? Hiszen már eléggé mélyen vagyunk. — De csak ássék kee! — Hásze akkor mindjárt a halotthoz érünk. — ’Szippeg azt agarom. Némely kapavágások után csakugyan elétünt a kopor­só. A “megtört“ özvegy fenyittatta koporsó födelét, aztán kihalászott a feloszlásnak indult tetem hóna alól egy zacskó ezüst pénzt, szólván kenetes hangon : — Eltemettettem veled, mert úgy kívántad: de hát mi ebből élünk, holtnak pediglen, nyugalom dukál, nem pénz­költség. Ezzel behantoltatía a sirt, melyben ezentúl hihetőleg za­vartalanul, a neki “dukáló“ nyugalomban fog pihenni-a ha­lott. Sopron. Egy hamburgi távirat jelentése szerint Schummel Sándort, a sikkasztó németkereszturi jegyzőt ott elfogták. Schummel már pár napja bolyongott Hamburg környékén, de nem mert hajóra szállni, mert attól félt, hogy a mólón esetleg könnyebben letartóztathatják. Hihető­leg várni akart addig az utrakeléssel, mig neve kissé meg­fakul a rendőrség emlékezetében. Schummel, hogy kikerül-' je a spiclik figyelmét, még a körszakállát is feláldozta.Mind­ezen elővigyázati rendszabályok mellett is hurokra került a sikkasztó jegyző és kiséret mellett hozzák már Sopronba, az ügyészségi fogházba. Tépe. Nagy veszedelemben forgott Tépe hajduinegyei község. Egy ötven tagból álló cigány karaván ütötte fel sát­rát a faluban s mikor hírül vették, hogy a községbeli férfiak kint dolgoznak* a mezőköns csak a gyerekek s öreg asszo­nyok vannak a faluban, sorra betörtek a házakba s minden kint dolgoznak a mezőkön s csak a gyerekek s öreg asszo­nyokat s gyermekeket összekötözték s agybafőbe verték.Kö­rülbelül fél óráig tartott a cigányok garázdálkodása, ekkor véletlenül a faluhoz ért a derecskéi csendőrőrs három járőre s az odalármázott községbeli férfiakkal az egész karavánt összefogdosták s bekísérték Debrecenbe. Tliridi bácsmegyei községben ünnepet tartottak és régi szokáshoz híven mozsárágyuk dörgésével jelezték az ünnepet. Az ágyuk mellé oda rendelték Joikity Budumér és Radoszavlyev Milos kisgazdákat. Az utolsó ágyút töltötte lőporral Radoszavlyev Milos, a mikor a faluházáról jelt ad­tak a lövöldözésre. Jojkity megfogta a kanócot és egymásu­tán sütötte ki az ágyukat. Gyorsan odaért a legutolsó ágyú­hoz, a melyet még töltött a társa. A füstben nem látott a gazda s az égő kanóczot odatartotta a mozsárágyuhoz. Az ágyúból kicsapott a lángs mikor a lőporfüst eloszlott, borzal­mas látvány tárult a nézők elé. A szerencsétlen ember ron­csolt tagokkal, véresen feküdt a porban. A föllobbant lőpor teljesen összeégette a testét. Egyházi értesítések. Egyházi értesítés a Stoncgai és Pocahontasi, Va. és környéki református magyarsághoc. Lelkipásztori szeretettel hozom tudomására a Stonegai, Va. és környékbeli ref. hittestvéreimnek, hogy szives meg­hívásuk következtében julius igén szent szolgálatok végzése céljából meg fogok jelenni körükben. Az istenitisztelet a sto­ncgai angol ref. templomban leend megtartva julius i4én és pedig délelőtt 9 órakor uriszentvacsora osztással egybekötve délután 2 órakor pedig hálaadó istenitisztelet tartatik. Ezeket megelőző szombat este 8 órakor bűnbánati kegyes összejöve­tel. Minden közelebbi felvilágosítással készségesen szolgál­nak Orbán József és Polonszky István buzgó és hithü atyánkfiái. Pocáhóntaso n, Va. julius 2ién leend megtartva a magyar ref. istenitisztelet a pocahontasi angol ref. templom­ban. A délelőtti, úri szent vacsora osztással egybekötött iste­nitisztelet 10 órakor, délutáni hálaadó istenitisztelet 2 órakor leend. Ezt megelőzőleg szombat este julius 2oán 8 órakor bűnbánati összejövetel a pocahontasi templomban. Minden

Next

/
Thumbnails
Contents