Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-20 / 25. szám

Felelő ár áti szeretet.- — Egy prédikáció.----II.

Ámde a VI.-ik parancsolat még mélyebbre hát, nem csupán tilalmat, hanem követelést is faglal magában. Mit követel Krisztus híveitől? Nagylelkűséget és tevékeny felebaráti szeretetet a Krisztus példája szerint, mert csak úgy állhatunk meg egykor Krisztus itélőszéke előtt.

“Azért ha a te ajándékodat az oltárhoz akarod vinni és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának vagyon valami panasza ellened: hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat és menj el, békiilj meg első sorban atyádfiával és azután előjővén, úgy vigyed föl a te ajándékodat.“

Ezen szavaiul Krisztus urunk az engesztelékenység és békiilékenység magasztos, de nehéz erényét köti lelkünkre; — nehéz, mert a test és vér inkább a keresztyén vallással homlokegyenest ellenkező megtorlás és bosszuállás felé hajlik, s ama pogány elvet kívánja gyakorolni: szemet szemért, fogat fogért; — magasztos, mert a szelídség és megbocsátó szeretet Istenhez való hasonlóságunkról tanúskodik.

“Boldogok a békességre törekvők,mert ők az Isten fiainak mondatnak.“ Szép a keresztyén vallás, lélekemelő a mit a felebaráti szeretetről tanít, de ha a keresztyén szeretet legdicsőbb magaslatára fel akarsz jutni, akkor értened és gyakorolnod kell ama nagy parancsolatot, melyet fejcsóválva fogad a pogány: “Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek s imádozzátok azokért, a kik titeket háborgatnak és kergetnek.“

Kész vagy-é megbántóidnak szived szerint megbocsátani ? Ha mások elleni harang, gyűlölet szentségteleniti meg

szived templomát, akkor hiába való a te buzgóságodnak áldozata, melylyel vasárnaponként Isten szine előtt megjelensz, akkor a te imádságodra méltatlankodva felel az Ur: “E nemzetség én hozzám csak szájjal köze Igét és ajkaival tisztel engemet, az ő szivök pedig én tőlem távol vagyon.“ Ne elégedjél meg tehát azzal, hogy a gyűlölködés mérges gyümölcseit igyekezzél letépegetni szived fájáról, irtsd ki annak gyökerét, az irigységet is. Az emberöléstől visszaborzadsz mint undok kígyótól, de miért nem sietsz annak tojásait, a haragot és ellenséges indulatot eltiporni!

“Légy jóakarója a te ellenségednek hamar, mig vele egy utón vagy', hogy a te ellenséged'. téged a bíró kezébe ne adjon, a biró ne adjon a poroszló kezébe és a tömlöcbe ne vettessél. Bizony mondom, hogy ki nem jösz onnan, mígnem megfizetsz egy fillérig.“

Óh! ti maacskodó ellenfelek, kiknek szivén a bosszúvágy gonosz férge rágódik, vegyétek eszetekbe a komoly figyelmeztetést. Hiszen éltünk napjai úgyis hirtelen elrepülnek s a te haragtartásoddal még rövidíteni s busitani akarod azokat ?

Ha egy házba, egy városba hozott össze benneteket a gondviselés, miért szaggatnátok szét íneggondolatlanul az összekötő kapcsokat? Hiszen már a magatok érdeke Is azt kívánja, hogy ha már egymást el nem kerülhetitek, békességben éljetek. Lehet-é ez örökös parpatvarnál kinzóbb poklot képzelni ? Alig tegnap léptettek egymással családi közösségbe, holnap talán már elválaszt benneteket a temető vagy újra egyesit a sir! “Légy jóakarója ellenségednek hamar, mig vele egv utón vagy.“ Még ma mondhatod neki: Bocsáss meg! még ma ő is mondhatja: Szivemben rég megbocsátottam már, legyünk jó barátok. Holnap talán már késő a bánat, holnap talán már meghidegült ellenséged keze, s nem szoríthatja meg a tiedet s megnémult ajkai súlyos váA kezdivásíírlielyi szabadsághős.

PapMihály i848ban már mint nyugalmazott császári őrnagy élt Kézdivásárhelyen, mely város mint legnagyobb fiát fogja tisztelni minden magyarral együtt időtlen időkig.

Mikor a szabadságharc kitört: Pap Mihály három fiát bocsátotta a honvédtáborba s ő maga bár 65 éves ember vöt, fiatal tüzlélekkel állott az ügy élére. Lelkesedése határt nem ismert. Mig Háromszék fegyveres népe az agyagfalvi gyűlésre húzódott: Pap Mihály, mint a házi ezred parancsnoka, lelkes beszédeket és kiáltványlevelekét intézett a háromszéki néphez és hazafias lelkesedésével előkészítette az önvédelmi harcot. Valóságos hősökké varázsolta az otthon maradt hazafiakat.

ő volt az, a ki nem csüggedt soha, még akkor sem, mikor a székelyek többi vezére elveszettnek hitték Erdélyt, ü uj lelket öntött az emberekbe. “Oltalmi bizottmányt“ alakított és lelkes szózatára vitéz fegyveres csapat gyűlt össze Sepsi- Szent- Györgyön, hogy kimondja az önvédelmi harcot, mely elhatározás Háromszéknek legyőzhetetlen hadsereget, ágyút, lőport, fegyvert teremtett és annyi dicsőséget szerzett, a mennyit csak Spárta és Athene tud felmutatni.

Pap őrnagyot innen az Erdővidékre küldték, hogy ott is szervezze a népfölkelést, de mielőtt még ezt tehette volna, Heydte osztrák vezér Udvarhelyről beütött az Erdő vidékre s mivel fegyveres védelme nem volt: Papnak menekülnie kellett. Heydte azonban üldöző csapatot küldött utána, melyet valamely áruló Pap őrnagy nyomába vezetett. Pap Mihály fogságba jutott s éppen egy bosszús ellenfelének körmei közé, a kitől nem várhatott irgalmat.

Szekérsaraglyához kötve, mezítláb és rongyokban vonszolták a poroszlók Szebenbe az érdemekben megőszült öreget, télviz Idején. Ott aztán vasraverve sötét, földalatti börtönbe vetették és naponta felakasztással fenyegették. Csak akkor szabadult ki, mikor Bem Szebent elfoglalta.

S mit tett az agyonkinzott, elgyötört öreg ember? Talán megpihent szenvedései után ? Nem! A szabadság levegője uj erőt öntött belé. A harci zaj életre hozta, tyftvágyat keltett Benne, — ismét a harcba vágyott.

Bem tábornok alezredesi címmel Brassó térparancsno-