Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-23 / 21. szám
Mindfen nap s minden napon számtalan példa mutatja nekünk, hogy a szivek Krisztus nélkül hova jutnak. Két ezred év igazolta az ö evangyéliomát az erény, a boldogság és az üdv fő feltétele gyanánt. Óh ne taszítsuk el az égnek ezt a legnagyobb áldását magunktól! Szivünk egész hevével öleljük keblünkre a felfeszitett s feltámadott Krisztust! Legyen mindenikünk,— az apa, az anya családjában, a munkaadó műhelyében a hivatalnok hivatalos helyiségében, utcán és mindenütt egy—egy Péter apostol, aki bátran vallja s lelkesedéssel hirdeti az Ur által közlött szent és örök igazságokat! Legyünk mint amaz első keresztyének — “ál- hatatosak az apostoloknak tudományában, a közösségben, a kenyér megtörésében, a könyörgésekben“ (Csel. II. 42.) — és akkor megújulnak a szivek s érezni fogják a keresztyén- ség boldogító áldásait! Gyűlés előtt. 11. A legközelebb tartott vezér testületi gyűlés jegyzőkönyvének közzé tett részlete mindenkit meggyőzhet arról, hogy az egyesület ügyei rendiben folynak s annak más fél év alatt tett anyagi fejlődésével a tagok meg lehetnek elégedve. Még a jegyzői jelentés nincs be fejezve s igy <. tagok számának szaporodásáról vagy fogyásáról még nem alkothatunk maguknak tiszta képet, de azt mindnyájan tudjuk, hogy ebben a tekintetben egyáltalában nem haladtunk előre s ma is ott állunk, a hol másfél évvel ezelőtt voltunk. Önkéntelenül is felmerülhet mindnyájunk előtt az a kérdés mi ennek az oka.... Kereshetjük egyben is, másban is a feleletet erre a kérdésre. Mondhatjuk, hogy tagjaink száma azért nem szaporodott, mert elnyelték híveinket a nagyobb halál eseti dijat fizető szövetségek s a nagyobb kolóniákon szépen fejlődött s betegsegélyt is aó egyletek. Természetes, hogy ha ezzel felelünk a feltett kérdésre; úgy nem volna más hátra, mint az, a mit a vt. jegyző ur a Ilik negyed évben tartott vezértestületi gyűlés jegyző könyvében indítványoz, hogy a halál eseti segély emeltessék fel annyira, a mennyit a többi szövetségek fizetnek... . Én azonban a kérdésre nem igy felelek s természetes, hogy nem fogadom el a következtetést sem. Szerény véleményem szerint annak, hogy egyesületünk a lefolyt öt év alatt nem szaporodott meg úgy tagokban, a mint azt az első pár évi szaporulat után mindenki várhatta, főoka az hogy véreink közül sokan elfelejtették azokat az irány elveket, a melyek ennek az egysületnek az alapitói előtt lebegtek. Ez az egyesület nem akart verseny társa lenni annak a Menjetek cl a szele* világba! Máté ev. XXVIII, 19. Menjetek el a széles világba! — Fel igy az üdvözítő szava hív, — 'Hirdessétek nevét fenn kiáltva, Hogy üdvözöljön min döfi hivő szív! Hajózzatok pogány tenger felé, Sötét homály partjait ellepé, Hadd fényije be égi hit világa! Menjetek el a széles világba. Zárt ajtóhoz ha vezet utatok, Csak zörgessetek csüggedetlenül! Bírói elé ám jussatok, Ki árthatna? Az Ur vigyáz felül Durva lelket ö meg győzni segit, Előttetek zárt ajtókat megnyit, Élteteknek szent a hivatása: Menjetek el a széles világba! Keleten a mint kél világ napja S bíborosán hajnal pírban ragyog, Hü tanítvány helyét elfoglalja S mind halálig híven megmaradott.. Most is hűség fő a szent munkába’ Ur mezején nem hull mag hiába, Nagy a mező, de kevés munkása: Menjetek el a széles világba! Hitterjesztő követül hadd szálljon El világgá kebletek imája, Hő érzéstek , hogy imává váljon Lám meg hagyta Az is ki megválta. ö tanított “jöjjön el országod“ S hogy eljöjjön Szent lelket bocsátott. A Szent lélek benn él az imába’: Menjetek el a széles világba! Ur ügyéért áldozatot adni Vonakodnak? Óh mondja ajkatok: “Mi érettünk Keresztfán meghalni Urunk Jézus de nem vonakodott!“ Nem lesz hiába bármely áldozat, ő a szeretet jegyzi azokat, Ki ott lakik már az üdv honába’: Mondjátok el a széles világba! Örök élet révébe vezetnek Egymásután tűnő éjek napok, Ég szeráphi e kép zengedeznek: Boldogság van, hol az Ur lakik — ott. Bölcs az, kinek menny a legfőbb vágya, Arra vár az üdvnek koronája. Ki végig hü, nem küzd az hiába;' Menjetek el a széles világba!
