Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-23 / 21. szám
II. Évfolyam Cleveland,!), és Pittsburg, Pa,, 11)01. május 23. 21. szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. Hungarian-American Reformed Sentinel. Felelős szerkesztő: CSTJTOR-OS ELEK, clevelandi rcf. lelkész. A lap szellemi részét illető minden közlemény az ó címére: 1942 E. Madison Aye., Cleveland, 0. küldendő. Megjelen, minden csütörtökön. Előlizetési ár egy évre: Amerikába $2.00. Magyarország $2.50. A lap tiszta jövedelme amerikai magyar ref. egyház Céljára fordittatik. Kiadd és társszerkesztó «KONYHA PÁL,« pittsburgi ref. lelkész. Előfizetési és hirdetési pénzek és minden nemű jelentések az ö címére: Bates St. Ref. Church, Pittsburg, Pa. küldendők. Editor —Rev. ALEXIS CSUT0R0S, Pastor— of the Hungarian Ref. Church, 1942 E. Madison Ave., Cleveland, 0.-----PUBLISHED EVERY THURSDAY-----by the „Hungarian-American Reformed Sentinel Publishing Co.“ 1942 E. MADISON AVE., CLEVELAND, 0. Associate editor:-Rev. PAULK0NTHA, Pastor— of the First Hung. Ref. Church, Bates Street, Pittsburg, Pa. Entered at the Post Office at Cleveland, O. as second class . mail matter. P ü n k ö s t. Pünköst előtt állunk, a mely ünnep az alapját képező eszme fontosságánál fogva méltán csatlakozik a keresztyén egyház több nagy ünnepeihez. Magyar népünknek kedvelt ünnepe volt mindig. Dal és közmondás beszél róla; s a régi múltban a mikor még fajunk eredeti természetessége nem volt annyira meg rongálva az újabb korszellem által belé- plántált minden féle mesterkéltségekkel, sok apró cseprő, de alapjában kedves nép szokás, népünnepély csatlakozott hozzája, a melyekben az emberi kebel mélyén élő költői érzés keresett kifejezést, élesztve a természetnek ilyen tájban viruló pompájától is. Nekünk, keresztyéneknek emlékezetes szent napunk a pünköst: a szent lélek kitöltetésének és a kér. anyaszentegy- ház megalapításának emlék ünnepe. Visszatekintve abba a korba, a mely ezt a napot szentté avatta, lehetetlen, hogy á- hjtatos, felemelő érzés ne keljen az ember szivében annak a magasztos érzésnek a láttára, a mely hajdan Jeruzsálemben Péter apostol ajkain oly szép kifejezést találva csodás égi varázsként 'hozta mozgásba, magával ragadta a sziveket s a mely, mint tavaszi napsugár csókja a mezővirágait, ezrek szivében keltette életre s erősítette meg a Krisztusban való hitet, a Krisztus iránti szeretetet, megvetvén ezáltal szent egyházunknak az alapját. Óh szent lelkesedés, csakugyan égi tűz volt az, mely-álékor világolt, s a melyet, hogy világolt, nem tudhatunk elég hálát adni a jó Istennek ! Az ezen szikra által meggyujtott tűznél talált meleget az élet zord hidegében didergő emberiség ;ez nem engedte elfagyni a keb lében rejlő nemesebb érzések bimbait; s ez fejlesztette ki a- zokat szivet lelket gyönyörködtető tavaszi virulattá. Ma is ugyanaz a nap világit fölöttünk mint akkor ;a ke- resztyénségnek akkor lángra lobantott mennyei szövétneke ma is úgy sőt ezerszeresen nagyobb mértéken szórja szét sugarait, mint akkor, — de azért a mélyebbre tekintőnék lehetetlen észre nem vennie, hogy ma napság sokat hangoztatott s dicsért külső haladásunk alatt fagy van, — fagy a szivek mélyén. A szivek, — ha nem is mind, de legalább nagyobb részben, — nem tudnak oly melegen érezni, oly magasan szárnyalni, oly nemesen gondolkozni, oly türelmesen tűrni, oly boldogan dobogni, a mint azt két hosszú ezred év óta reájuk irányuló meleg napsugár után várhatnék. S mi ennek az oka? Oka ennek nagyon is világos. Az a gonosz szellem, a ’melyet “sötétség fejedelmének“ nevez az írás, terítette ki szárnyait s ezeknek árnyéka csinálja bennünk s körülöttünk azt a nagy hideget. S mi nem vagdaljuk eléggé e sötét szárnyakat, megelégszünk az al^ttok tenyésző hitvány zuzmókkal, pincegombákkal a helyett, hogy kilépnénk “az élet ama világosságára“ melyet Krisztus gyújtott nekünk s a mely melegít, erőt ád, virulást fakaszt, gyönyörködtet, boldogit. Sokat jajgatunk, panaszkodunk naponként az önzés, erkölcstelenség terjedése, házi tűzhelyeink hidegülése miatt. S jajgathatunk is, mert tényleg nem kevés a baj körülöttünk! De panaszunk jogos- e ugyan? Megtettük-e mindazt, a mit nyomorúságunk eltávoztatására lehetett? Minden család apa vagy családanya odaállott-e Péterként az élet vagy házi körének piacára hirdetni Azt, a kinél egyedül van élet, orvosság?
