Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-16 / 20. szám
Ezeknek szóll az evangyéliom eme szózata: “Idő előtt semmit ne Ítéljetek mig nem eljön az Ur és a sötétségnek titkait világra hozzá“ ( I. Kor. IV. 5.) Úgy van,valóban,hogy az ember Ítélete,különösen a hitre tartozó dolgokban tökéletlen,vakmerő elbizakodottsággal vet el magától minden,amit kézzel fogható erősségekkel bizonyítani nem lehet, nem várva be, hogy az Isten világosságra hozza a sötétség titkait. Úgy van az ember a mennybemenetel hitével is! Megnyilatkozott egeket tár fel előtte az evangyéliom, hogy látná azt lelki szemeivel, de a hitetlenség bezárja előtte azt; egy szebb jövő Ígérete, boldogító, édes reményeket önt keblébe, de neki azok nem kellenek. Mennyország helyett poklot, örökélet helyett öröksirt akar; s a mennybemenetelnek, a hívekre nézve oly szép lelki ünnepét, a kételkedés felhőivel sötétíti el,és gyakran foglyul viszi magával a megtántoritott hivő lelket is! Óh nyílj meg vágyó tekinteteink előtt,magas ég boltozat a mennybemenetel drága ünnepén, és midőn Jézusunkat bemenni látjuk a dicsősségbe, had hangozzék alá a mennyei szózat nekünk, hogy földi vándorlásunk nehéz utain ma is keressük a mennyet; s ha miként Idvezitőnk, mi is nemesen elvégezzük a reánk bízott munkát, s elvégeztük még akkor is, ha szintén gázolnunk kellene tövisek között, gázolni kellene önszivünk kiontott vérében: óh akkor hadd találjunk mennyországot, itt a földön is, öntudatunk boldogító nyugalmában ; túl a siron pedig ama láthatlan hajlékban, hová imánk, vágyaink hozzád emelkednek óh Isten! égnek és földnek hatalmas Istene! A telekfalvi kőlyukak. A hegyvölgyes Udvarhelyben, Sándorfalva és Telekfalva feletti kőszálon vannak a telekfalvi kőlyukak a Somoserdő meredek sziklaoldalában. Ezek a kőlyukak emberi kéz müvei, mert véső és csákány metszette ki azokat a hegy odvábán emberemlékezetet meghaladó idők előtt. A hegyoldal 'keleti részén magas és magános sziklaszál emelkedik, melynek ma is őrhegy a neve. Ezen az őrhegyen vigyázott egy ember állandóan s mikor veszély kö- zelgett: veres zászlót húzott fel egy póznára. A veres zászló az jelentette: menekülj székely! Fölfelé a kőlyukba! Ha fehér zászló lengett az őrhegyen, a népség nyugodtan elszéledt a mezőkön és végezte mezei munkáját. Az őrhegytől kezdve nyugati irányban, félkörben a falmeredek sziklaoldalig mély sánc húzódott a kőlyukak előtti tér védelmére. A kőlyukakba menekült lakosság ágyukat vont a sánc széleire s valóságos erőddé alakította a barlangok környékét. Ha a menekülteknek élelmük és lőszerük volt, semmiféle ellen ki nem tudta őket onnan verni. Gyűlés előtt. * 1. A Reformátusok Lapjának, ha hivatását igazán beakarja tölteni, figyelemmel kell kisérnie egyházi és egyháztársadalmi működésűnket, sőt akkor felel meg igazán céljának, ha az amerikai magyar reformátusság életére és gondolkozás módjára olyan befolyást gyakorol, a mely által ennek az egyházi életnek s vallásos gondolkodásnak megnyilatkozásai egyszersmind iranyittatnak is. Legyen szabad ezért e b. lapok hasábjain, most a gyűlés előtt elmélkedni azokról a dologról, a melyek az amerikai magyar reformátusság életében nemcsak fontos szerepet játszanak, hanem azt irányítják is. A ki figyelemmel kiséri egyházi életünket, az sajnálattal fogja belátni, hogy egyház községeink működéséből hiányzik a szükséges egyöntetűség. Mindenik egyház községünk a maga körében,működéséről csak egyes nagyobb moz zanatok alkalmával adott számot — halad előre. Egy másnak dolgáról, egymásnak módszeréről, egymás erejéről s a gyengeségekről tudomást se látszunk venni ;pedig,ha valahol igaz, úgy itt igaz az, hogy egységben van az erő- Külön— külön állva nem szerezhetünk érdeinknek s igazainknak o- lyan súlyt a külső támadásokkal szemben, mint a minőt egyetértve kifejthetnénk s a belső bajokat se orvosolhatjuk oly mélyrehatóan ha mint oldott kéve, szét szórva, egymásról tudni se akarva, mint a csiga- saját házunkban bebújva élünk. Pedig a külellenség támadása erősebb hatalmasabb mint volt valaha. A mi régi ellenségünk itt is háborog velünk . Sőt hogy a baj annál nagyobb legyen önvéreink közül A legnagyobbik kőlyukhoz keskeny nyílás vezet a Somerdő sziklafalán át. A mesterséges barlang négy hosszúkás teremből áll, melyek egy közös folyosóra torkollanak. Legnagyobb a nyugati, melynek több mellékfülkéje van. Ezek a fülkék valaha élelmiszer -raktárul szolgálhattak. A nagy barlanghoz közel, kelet felől egy négyszögletű, nyugatról egy kerekded kőlyuk van. Ezek lehettek a védelmező őrség lakásai, honnan ki-kirohantak az ellenségre. A kőlyukak három- négy méter magasak. Ma már som- és kökénybokrok fedik a hősi harcok e- zen szinterét, melyen annyi jó magyar vére folyt ki hajdanában, mikor a török és tatár csordák barangolták be dúlva, pusztítva a vicéket. Egy ízben ismét vad tatárok közeledtek Telekfalva felé. Nagy, csengettyüs lovon jött elől a tatár vezér, eskü- dözve, hogy porrá égeti ezt a községet, ha egyetlen emberének bántódása történik. Történt pedig őneki magának is. Az őrhegyen levő vigyázón vörös zászló lengett, a lakosság sietve vonult fölfelé a barlangvárba, mely ilyenkor mindig tele volt élelmiszerrel. Ott tartották búzájukat a kőlyukakban, — még marháikat is elrejtették az ellenség elől.
