Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-05-16 / 20. szám

II. Évfolyam.

Cleveland, 0. és Pittsburg, Pa,, 1901. május 16.

20. szánt.

AMERIKAI MAGYAR

REFORMÁTUSOK LAPJA.

Hungarian-American Reformed Sentinel.

Felelős szerkesztő: CSTTTOPtOS BLiEK, clevelandi ref. lelkész.

A lap szellemi részét illető minden közlemény az ó címére:

1942 E. Madison Ave., Cleveland, 0.

küldendő.

IMegjelen minden csütörtökön.

Eldllzetési ár egy évre: Amerikába $2.00.

Magyarország $2.50.

A lap tiszta jövedelme amerikai magyar ref. egyház céljára fordittatik.

__^__

Kiadó és társszerkesztö ♦♦KONYHA PÁL, ♦♦

liittsburtri ref. lelkész.

Előfizetési és hirdetési pénzek és minden nemű jelentések az'ó címére:

Bates St. Ref. Church, Plttsbnrg, Pa.

küldendők.

Editor-Rev. ALEXIS CSUTOROS, Pastor—

of the Hungarian Ref. Church, 1942 E. Madison Ave. , Cleveland, O.-----PUBLISHED EVERY THURSDAY-----by the

„Hungarian-American Reformed Sentinel Publishing Co.“ 1942 E. MARISON AVE., CLEVELAND, 0.

Associate editor:

—Rev. PAUL KONYHA, Pastor—

of the First Hung. Ref. Church,

Bates Street, Pittsburg, Pa.

Entered at the Post Office at Cleveland, O. as second class mail matter.

ÁLDOZÓ (SÖ TÖ UTÓK.

I. Kor.

A keresztyénségnek egyik legszebb, leglélekemelőbb ünnep az áldozó csötörtök, a menynybe menetel ünnepe. Emberi nemünk megváltója bevégezvén földi munkáját, gázolva tövisek között a küzdelem utjain, gázolva önvérében a Koponyák halálhegyén, oda roskadva az Arimáthiai József koporsójába, — mdőin megálaztatásának minden gyötrelmeit átérezte volna: ki kelt az ármány és erőszak által megásott sírból világ megváltó dicső eszméivel s mint győzedelmes bajnok lépett megdicsőittetésének fényes útjára, s egy- szép napon feltámadása után negyven napra az olajfák hegyéről egy boldogabb világba emelkedett, hogy a mint maga mondá, ott nekünk is helyet készítene. —

Óh vájjon csodálkozhatunk-e rajta, ha a tanítványoknak oda tapadt tekintetők a távozó után, s látni óhajtották a menny boltozatának fényes ajtait megnyílni, midőn az befogadja a föld megváltó urát?! Óh hát nem igy volnánk-e mi is, ha szivünknek Valamely kedvesét, szárnyrakelve látnánk felemelkedni az égi fényes tájékok fele; nem kisér- nénk-e szemeinkkel mind addig, mig végképen el nem mosódnék lengő alakja?

Óh! még ábrándnak is nagyszerű, magasztos egy szebb hazába emelkedés hite! És ha a ridegen bölcselkedő emberi ész felfogása szerint nem a szó tulajdon értelmében, hanem csak jelképileg magyaráznék is az Idvezitő menybemenetelének evangyéliomi szent történetét, ha alatta semmi egyebet nem keresnénk, mint amaz elvitázhatlan örök igazságot, hogy az erőszak által kiirtani szándékolt nemes eszmék, boliv. 5dogitó igazságok nem maradnak a megölt test sírjában, hanem ottan kikelve a fogékony keblekben föltámadnak, magasra emelkednek, s mint csillagok tündökölnek az emberiség egén, óh, még akkor is nagyszerűnek, lelkesítőnek kellene lenni, a világ boldogító eszmék áldozó csötörtöki ünnepének. És mennyivel boldogitóbb, menynyivel lelket emelőbb a menynybemenetel ünnepe, ha' egy oly magasztos eseményre tekinthetünk, mint az Idvezitő mennybemenetelének e- evángyéliomzserüen megállapított története, óh, e látomány- ra milyen értéktelenné lesz a különben oly óriási földgolyó, s milyen nagygyá paranyilakója, az ember, a ki földből lett s miután a férgeknek eledelül szolgált ismét földdé leszen. Mint csendesül le a kedvesei sirhalmán kesergő fájdalom, s mint ölt erős szárnyakat a remény, hogy ott a fénylő magasban még uj s e földinél szebb hazát talál!

De az ember a tudás fájának gyümölcséből evett s a tudás gyakran boldogságának átkává lesz; a tudás fáján hízelgő kígyó, az önzés, a dicsvágy megtagadtatja vele keblének Istenét, s a mit helyette cserébe nyer. az semmi más, mint a- ma szégyenletes látomány, hogy mezítelen, hogy ő csak a pornak gyermeke; mert Isten nélkül, az ember más nem lehet. így történik ma is, hogy a tudás átkával bolyongó ember önmaga szakgatja szét a kebel örömvirágait, önmaga tapossa magát a porba,midőn megtagadva a hitet. Idvezitőt, kigu- nyolva annak csodás élettörténetét, melyek előtte megfog- hatlanoknak látszanak: megvet elitéi, eltaszit magától mindent, a mit véges gyarló elméjével felnem foghat.