Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-05-09 / 19. szám

II. Évfolyam.

Cleveland, 0. és Pittsburg, Pa,, 1901. május 9.

19. szám

AMERIKAI MAGYAR

REFORMÁTUSOK LAPJA.

Hungarian-Ameriean Reformed Sentinel.

Felelős szerkesztő:

csutoros elek:,

clevelandi rof. lelkész.

A lap szellemi részét illető minden közlemény az ó címére:

i!)42 E. Madison Ave., Cleveland, 0.

küldendő.

Megjelen minden csütörtökön.

Eld fizetési ár egy évre: Amerikába $‘2. (Ml.

Magyarország $2.50.

A lap tiszta jövedelme amerikai magyar ref. egyház céljára fordittatik.

. ABS__ *

Kiadó és társszerkesztó««KOKTYHA. PÁL,«*

pittslmriU ref. lelkész.

Előfizetési és hirdetési pénzek és mindennemű jelentések az ó címére:

Rates St. Ref. Church, Pittsburg, Pa.

küldendők.

Editor:

—Rev. ALEX IS CSUTOROS, Pastor—

of the Hungarian Ref. Church, 1942 E. Madison Ave., Cleveland, O.-----PUBLISHED EVERY THURSDAY-—

by the

„Hungarian-Ameriean Reformed Sentinel Publishing Co.“ 1942 E. MADISON AVE., CLEVELAND, 0.

Associate editor:

—Rev. PAUL KONYHA, Pastor—

of the First Hung. Ref. Church,

Bates Street, Pittsburg, Pa.

Entered at the Post Office at Cleveland, O. as second class mail matter.

TAVASZSZAL

Hosszú hideg kemény tél után elérkezett immár s győzedelmeskedett vidékünkön is a szép és kies tavasz. — A halál fehér szemfedelét zöld pázsit s a virágok himes szőnyege váltota fel. Erdők ligetek lombot öltenek s mintha lakóikban is uj élet ébredne, felhangzik a zöldelő ágak közt a madár dal, s a föld gyarló gyermeke bámulatra ragadtatva önkénytelenül is ekként sóhajt fel: mily nagyok Uram a te cselekedeteid, a föld bételt a te gazdagságoddal.

Igen, mert mint az esztendőnek minden szakasza: úgy a tavasz is ő reá fordítja figyelmünket. A természetben meg nyíló élet Isten mindenhatóságának s jóságának örök csodit hirdeti. Ezért mondja a koronás zsoltár iró a CIV.-ik Zsoltárban: “ha a te lelkedet kibocsátód, megújulnak s megújítod a földnek sziliét.“ Nem az érzéketlen természet puszta munkája tehát a minden ség megújulása, nem is véletlenségből, magától áll elő, mint nagyon sok ember hinni szereti: hanem az Ur lelkének érintésére jön elő minden. Az Ur lelkének munkáját látjuk tehát a tavaszi természet megújhodásában. Ezért mondja az irás: eredj ki a mezőre

..........beszélj a földdel és az megtanít téged. Óh mennyi mindent is láthatunk és tanulhatunk meg ott különösen ezekben a szép kellemes tavaszi napokban Láthatjuk, hogy a természet mint enged az Ur szavának és lelke érintésének. Láthatjuk azt a szép rendet, célszerűséget s körültekintő bölcseséget, a melylyel mindennek az alakja és rendeltetése meg van jelölve

..........A föld, a természet tavaszi éledése megtanít ezekre s nagyon is ránk fér a tanítás, mert az akaratos ember sok tekintetben nem akar engedni az Ur lelke érintésének.

Pedig erre nemcsak a természetnek, hanem az embernek is nagyon nagy szükség^ van. Mert miként a természet erőt nyer az Ur lelkének érintésétől: mi is erőt, még pedig isteni erőt nyerünk attól, mely a teremtés koronájává, Isten gyermekévé avat föl bennünket.

Óh kérjük hát Istent, hogy midőn most tavasszal kibocsátotta lelkét a meghalt természetbe s azt életre hozta: bocsássa ki mi reánk is,hogy ébredjünk fel aluvásunkból,s mint a természetben mindenütt meglátszik lelkének nyoma; láttassák meg a mi életünkö is.

Azonban a jó keresztyén embernek nem csak magára vonatkozólag kell kérni az Ur lelkének kibocsátását, hanem mindenkire, különösen pedig anyaszentegyházunkra nézve. Mert az Ur lelkének érintésére ott is megnyúlnak mindenek. Élet kezd a szunnyadó tagokban ébredni s mint a tavaszi természetet ezer meg ezer szépséggel áldja meg: úgy a lelki életnek is kihozza szép virágait s gyümölcsösé fejleszti azokat. A lelki élet gyümölcsei pedig.az apostol mondása szerint ezek: szeretet, öröm, békesség, békességas tűrés, ke- gyelmesség, jóság, hit alázatosság és mértékletesség.

Ezekre pedig a mai egyéni is egyházi életben bizony nagyon nagy szükségünk van. Mert sok tekintetben a tél hidegsége dermeszti a lelkeket, élettelenség látszik mindenfelé. Üres szóvá, közönynyé erőtelenült a vallásos buzgóság és melegség. Óh kérjük tehát a mi Istenünket, hogy bocsássa ki reánk lelkét, hadd ébredjünk fel mi is álmunkból, mint felébredt a nagy természet----Uram, ha a te lelkedet kibocsátód----megújulnak bizonyára mnidenek.