Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-04-25 / 17. szám
3 nye, az egyetemi ifjúság egyrésze kereszt hősökké avansiro- zik a kereszt — jelvény alatt, s a béke és szeretet jele alatt, antiszemitizmusban tetszelegnek s igy békétlenséget támasz- szanak a jóra és szépre fogékony ifjú lélek világában. Sátáni munka az! A protestáns vallásos felfogás ilyet nem enged és nem tűr meg. —• A magyar állam, a magyar kormány munkája azonban legyen más. Legyen olyan, hogy tisztítsa meg a nemzeti s állami tudományos intézetet azoktól az elemektől, a melyek a romlatban ifjú lelkeket megrontják s arra kényszerítik, hogy más vallásu ember ’társai iránt már korán gyűlöletet érez- zen. Szégyenfolt a kereszt botrány a legelső oktatási intézet történetében. A felelősséget viseli, s viselni tartozik az ultra montán sereg s annak politikai4 képviselője: a néppárt. A felelősségre vonást, mint sürgős dolgot jó lesz korán elvégezni, mert a meg dühösödött vad dul-ful s a polgárháborúhoz nem lehetetlen, hogy a véres kard köriilhordozására is gondol már. Mi pedig protestánsok, legyünk résen is, ébren is! Valahogy a Jézus keresztje révén: a néppárt s jezsuitaság keresztje alá ne álljunk, mert akkor ütött az óra, a melyben elkövetkezik a sötét időkre emlékeztető küzdelem. Isten óvjon ettől! Protestánsok vigyázzatok: a kisértőnek ne higy- jetek. Olvasóink figyelmébe! Simon ^ános, a lapnak nem képviselője április lió 15 ike óta, s igy semminemű jövedelem fölvételére jogosítva nincs. Egyúttal fölkérjük hátrálékosainkat, hogy az előfizetési árt tiszt. Jlonyha jpál úrhoz (Bates st- Hungarian Ref. Church. Pittsburg, Pa.) beküldeni szíveskedjenek, mivel a lap kiadása nagy költség p-el iár. A KIADÓHIVATAL. jósnak huszáraival őt hatalmába ejtette. A jó kassai nép u- gyan védelmére kelt szeretett prédikátorának és fellázadt a katonaság ellen; de mit tehettek ? Dévait előbb Pozsonyba később Bécsbe vitték. Dévai Bécsben börtönbe került. A király Fáber János bécsi püspököt a reformátió egyik leghevesebb üldözőjét rendelte, mint királyi biztost, Dévai vizsgáló bírójául. Dévai ezen inquisitora mindent elkövetett, hogy őt az egyház- javitás elhagyására bírja, háromszor is kihallgatta és Dévai hittételeit megcáfolni igyekezett; de Dévai védelmezte az evangéliomi igazságot, és e vallatások alatt nemcsak nagy lelkiszilárdságnak, de alapos hittani ismereteinek és ritka tudományosságának is biztos jelét adta. Állításait a szenti- rásból és az egyházi atyák irataiból merített idézetekkel igazolta börtönében is. Sem Ígéret, sem fenyegetés, sem sanyargatás nem használt semmit, Dévai állhatatos hü maradt a Krisztus evangé- liomához. Dévai fogsága Bécsben két évig tartott s e két évről úgy emlékezik meg,mint a tesit s lelki szorongattatás s gyötrelem kínos idejéről. Bilincsekbe volt verve s sokat-A. régi és az u.j Ilit. Egy lelkész találkozott egyszer véletlenül össze a vasúti kocsiban egy gazdag gyufagyárossal. Az utóbbi nem ismervén fel úti társában a lelkészt, elkezdett előtte beszélni a nagymennyiségű pénzről, melyet a gyufagyár neki jövedelmezett. És most én dúsgazdag ember vagyok!“ mondá a gyáros, "s ezt én fáradhatatlan szorgalmamnak s a bennem rejlő tehetségek helyes felhasználásának köszönhetem. Hát uraságod ért-e valamit a gyufagyártáshoz?“ “Nem sokat, uram, mert én lelkész vagyok“, mondá a kérdezett. “Úgy?! igen szép dolog lelkésznek lenni; én már rég óhajtottam lelkészszel beszélni és neki pár hittani kérdést feltenni. Engedje meg, ha most élek az alkalommal s egy kérdést intézek tisztelendőséghez. Ugyanis sokat beszélnek manapság a régi és az uj hitről. Szíveskedjék engem felvilágosítani, mit értünk a régi s mit az uj hit alatt ?“ A lelkész készséggel volt hajlandó ezen hittani kérdésre felelni, csak azt kérte, hogy feleletét hasonlat alakjában tehesse meg.Miután ez neki megengedtetett,a következő leg felelt gyufagyárosnak: “Lássa, uram, ha valakit a jó Isten világi hivatásában áldásával koronáz s minden évben szép jövedelemhez segíti s az az ember folyvást alázatos marad, azt gondolván magában: bizony nem vagyok méltó Istennek ezen kegyelmére s a jó Isten mégis áldásaival halmoz el!? De a jó Isten nem szűnik meg továbbra is segítségére lenni s öt jó módhoz, gazdagsághoz juttatja, ö azonban mindig alázatosabb lesz s hálás szívvel kiált fel: kisebb vagyok Uram minden te jótéteményeidnél és irgalmasságodnál, melyeket cselekedtél a te szolgáddá1! Lássa, ez a régi hit. Az uj hit pedig abban nyilvánul, ha midőn az Isten valakit javakkal áld meg, de az nem veszi észre, hogy azt az alázatosság és Isten iránti hálás szeretet próbakövéül adta s igy a helyett, hogy naponként alázatosabb és hálásabb szenvedett a hideg miatt is. Sokat is kell szenvednünk az Istennek országáért. Faber 27. pontból álló vádat emelt ellene, melyekre Dévai bátrán és a szentirás értelmében felelt. A vád 5. pontja az volt, hogy nem hisz hét sakramen- toinot. Dévai erre igy felelt: az evangyéliomban és a romlatlan századok atyáinál csak két sakramentomot találunk. Sakramentomot csak Isten, nem pedig ember szerezhet. A vád 6. pontja igy hangzik: Azt állítja, hogy ezen szavak után: “ez az én testem, ez az én vérem“, megmarad a kenyér és bor mivolta. Dévai erre ekkép felelt: A sakramen- tomok természete, hogy azok az Isten irántunk való kegyelmének jelei és hogy azok nem üres jegyek, hanem igazán és tényleg közük a jelölt dolgokat azokkal, a kik a gyülekezetben vannak, noha csak egyedül azoknak használnak, a kik hitben, lelkileg és sakramentomilag fogják fel e titkokat ; a kenyér és bor átlényegülését Krisztus testévé és vérévé el nem ismerte. A, 11. vád ekkép szól: Azt mondja, hogy a boldogságos szűz biinös. Dévai egy felelt: A boldogságos szűz is a Krisz-
