Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-04-25 / 17. szám

4 lenne, magát napról—napra nagyobbnak képzeli s megfe­lejtkezik mennyei jóltevőjéről; s ha valamely ismeretlennel összehozza véletlenül a sors, igy kérkedik előtte: “lássa, lí­rám, minő szerencsés ember vagyok én s ezt mind magam­nak, saját erőmnek, tehetségemnek és szorgalmamnak kö­szönhetem !“ Ez az uj hit, mely nagyban különbözik a régi­től.“ Ezt a magyarázatot sokán megszívlelhetnék azok közül, kik elfogadják az Isten áldását, de megfejtkeznek az aláza­tosságról és Isten iránti háláról s mindent csak maguknak, saját erejöknek és szorgalmuknak tulajdonítanak. Egyházi élet. A “General Board of Home Mission“, mely az ameri­kai magyar ref.egyházaknak is főhatósága,Pittsburgban áp­rilis hó 9én tartotta ülését, melyen több magyar ügy is elő­fordult. így a “board" sajnálattal vette tudomásul tiszt. Csánfordy Ferenc jobnstowni lelkész lemondását, a ki ez év október havában visszatérni óhajt az óhazába. Mielőtt tá­voznék, fölépíthetni reméli Johnstownban, Pa., a magyar ref. templomot. E célból a “board“ támogatni fogja köl­csönnel a telek megvételére. — Phoenixville, Pa., magyar ref. hitközségének kérése, hogy sáját lelkészt kapjon, en­gedélyeztetett. A hitközség évi 400 dollárt ajánlott föl s igy csak évenként 200 dollár pótlandó. (L. alábbi phoenixvillei tudósítást is.) A missióhatóság tehát két magyar ref. lel­készt fog meghívni Magyarországból: egyet Johnstown és egyet Phoeiiixville számára. Lelkész hiány otthon. —Nagy szomorúsággal, s ev. ref. anyaszen tégy házunk jövendőjéért aggódó lélekel vesz- szük a több rendbeli tudósítást, a magyarországi ev. ref. egyházkerületek és egyházmegyék kebeléből, arra né?ve, hogy a megüresedett lelkészi állomásokat betölteni igen sok esetben lehetetlen, mert a lelkészképző akadémiákról kike­rülő ifjú lelkészek száma, elenyészően csekély az üresen levő lelkészi állomások számához viszonyítva. — Hogy miy nehéz a helyzet a tekintetben, különösen a Dunántúli, Erdélyi és Tiszáninneni egyházkerületekben, ennek megvi- lágositására csak azon egyetlen példát hozzuk fel, hogy az utóbbihoz tartozó Abauji egyház megye kebelében, a múlt egyházi év folyamán 5 lelkészi állomás üresedett meg, az Ur agg szolgáinak jobb hazába költözése következtében, s ezen 5 lelkészi állomásból egyetlen egyet sem sikerült, az egyh. megyei közgyűlésnek betölteni, mert a kihirdetett pá­lyázatok mind meddők maradtak: senki nem jelentkezett. A phoenixvillei reform, magyarság e hó I4én lélekeme­lő és felejthetetlen jelenetnek volt tanúja. • Alulírott tartott istenitiszteletet: a nép igen szép szám­mal jelent meg: a feltámadást ünnepelték. S valóban életet öltöt e kicsiny egyház körében az a szivek mélyén rejtege­tett óhajtás; vajha volna közöttük rendes istenitisztelet minden vasárnap. Angol testvéreink is voltak ott a templom­ban. Istenitisztelet végeztével feláll ott egy angol nő. El mondta, hogy ő ösmeri e nép régi óhaját; hallotta, hogy e gyülekezet hajlandó $400 lelkészi fizetést biztosítani. Nos! ő megajánlja a még hiányzó $200t töb évre s egy évre át is adott készpénzben $200t eme sorok kíséretében: a gift from the Lord through Mrs. Jean Davis. Igen- A jó Isten adta neki e nems elhatározást, hogy az ö tőle nyert javaiból adva bizonyítsa meg Isten iránti szerete- tét. E jó nő csak arra kérte a népet, hogy legyen templom szeretető és mértékletes s azután imádkozott velünk értünk! Nem maradt szem szárazon. V. I. lelkész meghatottan mondott neki köszönetét a gyülekezet nevében. — tus érdemébe vetett hit által, tehát nem saját érdeméből igazulhatott meg, az eredendő bűn ő benne is megvolt. Ter­mészeti állapotban mindnyájan a harag fiai vagyunk. A 12. pont ezt mondja: Tagadja a boldogságos szűz és a szentek közbenjárását. Dévai ekkép felelt: A hit országá­ban kölcsönösen imádkozunk egymásért, de a dicsőség or­szágában egyedül a Krisztus a mi ügyvédünk és közbenjá­rónk. A 13. vádpont igy szól: Tagadja, hogy a római egyház egyház volna. Dévai erre igy felelt: Hiszem az egész földön szétterjedt közönséges egyházat, mely a hitre, szeretetre és a sakramentomokra nézve egyezésben van, ha szinte a rend fentartása és társadalmi célból különböző isteni tiszteletek­kel bir is. Tagadom tehát, hogy a római egyház igaz egyház volna, mely a szenteket üldözi, annyi gonoszra alkalmat a- dott és nem a Krisztusnak az ő fejének szellemét követi, ki nem elveszteni, hanem megtartani jött az embereket. Az első vizsgálat végével azt mondá néki a püspök: megáldanálak, ha keresztyén volnál, Dévai azt feleié: Nin­csen szükségem a te áldásodra, van Isten, a ki megáldjon engemet s egykor majd könyörülni is fog rajtam. Két évi sikertelen sanyargatás után Faber Dévainak mint konok eretneknek törvény szerint való, megérdemelt megbüntetését ajánlotta a királynak. Ferdinánd elhatároz­ta, hogy elfogja öt küldeni az egri püspökhöz, kinek ható­sága alá tartozott, hogy az bánjék el vele a törvénynek ér­telmében. A törvény megégetést mondott ki a refomátió terjesztőire. “Lutherani, comburantur“; A Lutheránusok égettessenek meg, mondotta az 1525. rákosi országgyűlés 4. törvénycikke. De Dévai kikerülte e büntetést. Kassai hívei, kik nem szűntek meg mindent elkövetni, hogy jeles prédikátorukat kiszabadítsák, 1533.'julius 18. és 21. közt kimentették őt börtönéből. Dévai Budára, Zápolya János hatalma alá menekült. Ferdinánd bocsátott ugyan ki rendeletet Dévai elfogatására, de ez Zápolya hatalma alatt biztos menedéket talált Ferdinánd ellen. Budán ugyan újra fogságra jutott reformátori buzgalmáért, de a mint már tudjuk, innét a kovácsnak megtérítése következtében sze­rencsésen kiszabadult. (Vége következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents