Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-04-25 / 17. szám

m

_2_______________r_________________________________

KERESZT AZ ECYETEMEN.

A “Magyarok Csillaga“ i2Ík számában, panaszkodik a szerkesztő ur a felett, hogy az amerikai magyar lapok, a budapesti keresztyén egyetemi ifjúságnak nagy bizottsága által véghez vitt “hősi“ viselkedését, melyet a szent kereszt védelme érdekében kifejtett, — nem méltatták kellőleg. —

Igaza van a Főtisztelendő Szerkesztő urnák, ez a hősies viselkedés, nem volt kellőleg méltatva, s mivel az amerikai reformátusok lapja is magyar lap, habár az amerikai magyar lapok legszerényebbike is, látva, hogy a Főtisztelendő ur még folyvást felszínen, napi renden tartja ama márciusi nagy eseményeket, azt kell gondolnom, hogy azt óhajtaná tudni, hogy mi a mi véleményünk ezen dologban. Szóljunk hozzá tehát ezen ügyhöz elfogulatlanul az igazságnak megfelelően.

A mit — “a budapesti keresztyén egyetemi ifjúság nagy bizottsága“ — március i8án elkövetett, a kinek elfogulatlan vallásos érzése, tisztult vallásos felfogása van, arra azt mondja, hogy az nem hőstett, nem keresztyén cselekedet, hanem szomorú komédia botrány és éretlenség volt. Szomorú azért, mert nincsen benne semmi örvendetes, Szomorú komédia volt azért; mert a keresztyénség szent jelvényét éretlen meggondolatlansággal, a köznapi szenvedélyek piszkos fertőjébe rántotta le. Botrány volt, mert nem átalották a keresztyén vallás isteni alapitóját leszállítani istensége fényes világából és a föld sarával hányni be.A Jézus Krisztust a “Kereszt“-el oda vonták az élet vásárjába, hogy gúnyt s kacajt támasszanak a “szentség felett“. Suba alatt guba alatt — titkon, alattomban vitték a félméteres jelvényt s oda helyezték egyes tantermekbe, a honnan eltávolították a botrány hősök eljárására későn ébredezők.

Éretlenség volt, a mit elkövettek, mert érett ember szá mot vet minden tettének következményeivel. A keresztet akarták régi jogaiba s tekintélyébe visszaállítani,s elérték vele azt, hogy a kereszt botrány okozója megbotránkoztatás tárgya lett, melyet szégyenszemre, bizony nem a kereszt tekintélyének emelésére, hatóságilag távolítottak el.

Kik tették et a haszontalanságot, ezt a b ü n t, nem tudjuk, nem is vagyunk reá kiváncsiak. A személyekhez nincsen semmi közünk. Egyesek eljárásához nem volna szavunk. Ámde itt bűnös, gonosz rendszerről van szó, melynek csak egyik szomorú és elitélendő jelensége a március i8iki kereszt komédia. S ehez van csak szavunk. A keresztyénség szent jelvényét se egy felekezet, se egy párt, se egy utcai csoport ne merje a maga számára lefoglalni, de még kevésbé azt gunytárgyává tenni. Ha teszi, a magunk részéről a kereszt legnagyobb ellenségének kell őt tartanunk és hirdetnünk, mert aki a szentet érinthetetlen szentségéből az érdekharcok kitűnő apróságai közé tudja vonni, s a szenvedélyek, indulatok nyomot hagyó küzdelmébe képes lerántani, az annak a szentnek nem barátja, hanem ellensége. Az ellenség pedig ne merje oly hazugsággal ámítani a könnyen hivő,balgatag tömeget, hogy őriző je annak, mit tekintélyében kis- sebbit, mit lejáratni segít.

Nem hordjuk ugyan sem nyakainkon, sem puszta diszül avagy cégéres jelül a keresztet, de tiztelete annál szentebb szinvünkben. . . . Azért mi protestánsok nem azt óhajtjuk, hogy a kereszt az egyetem tantermeiben, hanem azok szivében és lelkében legyen régi jogaiba visszaállítva, kik a kereszt jelvénye alatt irtóhadat viselnek ép a szeretet, a türelem, a keresztyén igaz erkölcsiség ellen, kik hátráltatják, és gátolják a krisztusi szellem meghonosulását, kik a keresz- tyénségnek nem tiszteletet, hanem gúnyos mosolyt, lenézést avagy éppen megvetést szereznek keresztyén ellenes viselkedésükkel.

Szomorú jele ez az időnek, midőn a haza virága reméDéva-i Biró IM-á/tyéis.

ív.

A hitvalló.

Láttuk, hogy Dévai nem rejtette véka alá a világosságot, szerte az országban hirdette az örvendetes hirt, megfordult a legkiválóbb főurak udvaraikén, Nadásdy Tamás, Perényi Péter, Drágfi Gáspár, Serédy Gáspár, Révav Ferenc nádori helyytartó pártfogói voltak.

Hatalmasak voltak pártfogói, de még hatalmasabbak voltak ellenségei; ezek közt volt a két király Ferdinánd és Zápolya, a katholikus'főpapság, különösen a két egri püs- > pök Szalaházy Tamás, Frangepán Ferenc és a bécsi püspök Fáber János.

Ily kiváló férfiú, a reformátiónak ily buzgó terjesztője a magyarországi egyház javítás legrendithetlenebb bajnoka, nem kerülhette el a reformátió ellenségeinek üldözését. De a mint az apostolok szenvedéseik között is hívek maradtak Mesteriikhez, s inkább meghaltak, semhogy Mesterüket megtagadva éltüket megtartották volna ,akkép Dévai is a legnagyobb szenvedések közt is megőrizte Üdvözítőjéhez való hűségét és az általa felismert igazságért kész volt életét is feláldozni.

Krisztus azt mondá az ö apostolainak: íme én elbocsát- lak titeket, mint juhokat a farkasok közé, megoltalmazzátok magatokat az emberektől, mert titeket birák széke előtt vádolni fognak, sőt tiszttartók és királyok eleibe vitettek én érettem. Mindez beteljesült az ő lánglelkü magyar apostolán, Déváin is.

A kik az üldöztetések közt készek voltak inkább meghalni, mint hitüket megtagadni, azokat az első keresztyének confessoroknak, hitvallóknak nevezték. A hitvalló nevet Dévai is kiérdemelte azon bátorságért és hűségért, melyet a szenvedések, az üldöztetések között mutatott Maga Írja, hogy háromévet szenvedett a börtönben Krisztusért.

Mindjárt reformátort működésének első évében 1531- ben elfogatta őt Kassán az egri püspök Szalaházy Tamás. •Szalaházy Ferdinánd királytól elfogatási rendeletét eszközölt ki Dévai ellen és a király egyik vezérének, Pekry La-