Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-04-25 / 17. szám

II. Évfolyam.

Cleveland, 0. es Pittsburg Pa., 11MM. április 18.

17. szám

AMERIKAI MAGYAR

REFORMÁTUSOK LAPJA.

Hungarian-American Reformed Sentinel.

Felelős szerkesztő:

CSUTOROS ELE IC ,.

clevelandi rcf. lelkész.

A lap szellemi részét illető minden közlemény az ó címére:

1942 E. Madison Ave., Cleveland, 0.

küldendő.

Megjelen minden csütörtökön.

Előfizetési ár egy évre: Amerikába $2.00.

Magyarország $2.50.

A lap tiszta jövedelme amerikai magyar ref. egyház céljára fordittatik.-ASs___

Kiadó és társszerkesztó «KONYHA PÁL,«

pittsburifi rpf. lelkész.

Előfizetési és hirdetési pénzek és mindennemű jelentések az ó címére:

Bates St. Ref. Church, Pittsburg, Pa.

küldendők.

Editor

—Rot. ALEXIS CSUTOROS, Pastor—

of the Hungarian Ref. Church, 1942 E. Madison Ave., Cleveland, 0.

___PUBLISHED EVERY THURSDAY----by the

„Hungarian-American Reformed Sentinel Publishing Co." 1942 E. MADISON AVE., CLEVELAND, 0.

Associate editor:

—Rev. PAUL KONYHA, Pastor—

of the First Hung. Ref. Church, Bates Street, Pittsburg, Pa.

Entered at the Post Office at Cleveland, O. as second class mail matter.

j NINCS A FÖLDÖN. .. J

Nincs a földön boldog ember, »

Rég megírták ezt a bölcsek S igazok van, árnyéka van Itt a jónak s az örömnek:

A vidámság szép virága Ma ragyog még a szivekben,

Holnap a bu, gond viharja Összetépi menthetetlen.

1 3 v

Ünnep van ma még a szívben,

Béke, áldás dalol benne,

Holnap a bűn sűrű éje Zavar, átok veszedelme:

Ma a szentség sugarában Csillog még a tiszta lélek,

Holnap a bűn sűrű eje Veti rá a sötétséget.

És mi kin az, ha a lélek Szeme láb ja hova tévedt Ha a lelki ismeretnek Tüze kigyul, lángol: éget;

Ha lehetne önmagából Kelne ki az égő lélek,

De a kinok erdejéből,

Nem lel utat, menedéket

Harag és csel, bosszú, önkény.

Szórja mérgit a szivekbe,

Sokszor még a szeretet is Gyötrelemmel van keverve.

Keserűség ez az élet,

Melyben a sok vész, viszály van,

S mindörökké foly a könny s vér •Itt is, ott is a csatában.

Az emberi gyönge testet

Száz, meg száz kór gyötri marja....

A halandót szenvedésre,

Nem örömre szüli anyja;

Mindenütt csak a sok ínség A nyomornak száma sincsen,

Ki a kórnak, ki az éhnek Kínjai közt hal meg itten.

r

Óh e föld, e kósza csillag,

Völgye ez a siralomnak,

Hol a bajos emberek mind Sirva, riva tébolyognak;

S a mig élnek, egy se, egy se,

Még a szent se boldog itten Fáj a szive, hogy a mennybe Nem vévé fel még az Isten.